A biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás globális hatásai összekapcsolódnak. Globálisan jelenleg az éghajlatváltozás okozza a legnagyobb kihívást, hiszen a biológiai sokféleség fogyatkozásával jár együtt. A természetes vagy természetközeli területek csökkenése már önmagában csökkenti a fajok elterjedési területét és ezzel együtt az ott élő fajok és egyedeinek számát, még a 2°C alatti átlagos hőmérséklet-emelkedés nélkül is.

Az egyik legnagyobb fenyegetést a biodiverzitásra nézve a monokultúrás mezőgazdaság (azaz a nagy kiterjedésű, egyterményes mezőgazdasági területek) és az egyre nagyobb igénynek örvendő energianövények termesztése okozza. Ma már tudjuk, hogy a természetes ökoszisztémák, erdők, tengerpartok, tőzeglápok jobb kezelése, újrahasznosítása a társadalom számára és a biológiai sokféleség szempontjából is előnyös. Az ENSZ a 2021-2030 közötti időszakot ezért az ökoszisztémák helyreállításának évtizedévé nyilvánította.

A nagyobb fajgazdagsággal rendelkező természetes erdők biomassza termelése és a szén-dioxid megkötő képessége magasabb, mint egy fa-monokultúra ültetvényé, amely jobban ki van téve a globális környezeti változásoknak, és nem is járul hozzá a biodiverzitás helyreállításához. A biodiverzitás megőrzése nagymértékben hozzájárulhat a globális éghajlatváltozás mérsékléséhez, ezáltal a gazdasági kockázatokat is csökkentve. Egy kutatás azt vizsgálta, hogy a növény fajok diverzitása hogyan befolyásolja egy adott élőhely biológiai produkcióját és ezáltal szén-dioxid megkötését különböző biomokban, illetve vizsgálták, hogy a CO2 légköri koncentrációjának emelkedése milyen hatással van az egyes fás élőhelyek szén-dioxid megkötő képességére. A modell eredményeik azt mutatják, hogy fajgazdagabb fás élőhelyek több szén-dioxidot tudnak megkötni egységnyi területen, mint a kisebb diverzitással rendelkező, vagy csak néhány fafajt tartalmazó ültetett erdők. Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedése viszont a magas diverzitású élőhelyek szénmegkötő kapacitását is csökkentette, ugyan nem olyan mértékben, mint a monokultúrákét.

Összességében az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítések megőrzik a fásszárú növények sokféleségét és produktivitását, ami hozzájárul a szén-dioxid megkötéséhez. És fordítva, a természetes élőhelyek és diverzitásuk megőrzése pedig hozzájárul a klímaváltozás mérsékléséhez.

Az egyik környezeti probléma megoldása segíthet a másik probléma kezelésében, míg, ha egyik problémát sem kezeljük, további romláshoz vezet. Az ökoszisztéma-szolgáltatások egyidejű védelmével és helyreállításával, valamint szolgáltatásaik kihasználásával hármas győzelmet érhetünk el az éghajlat, természet és a társadalom számára.

Apolka Cseh,

Fiatal nagykövet, Game On