Szükség van igazából a megmentésükre?

Májustól-augusztusig tart az az időszak amikor gyakran találkozhatunk elhagyatottnak tűnő fiókákkal vagy kölykökkel a természetben vagy akár városi környezetben, és ilyenkor kapja a menhelyünk a legtöbb segélyhívást.

Azonban FIGYELEM! Sok madárfaj fészekhagyó fiókái önszántukból hagyják el a fészket, még mielőtt repülni tudnának, és a szüleik még napokig etetik és szükség esetén védelmezik őket.

Ugyanakkor az énekes madarak, és főleg a nem veszélyeztetett fajok fiókáinak mentése fajvédelemi szempontból nem igazán értékes tevékenység, inkább érzelmi vetülete van, hisz természetes hogy a fiókák egy része ragadozók áldozata lesz, vagy betegségek és balesetek révén pusztulnak el. Ez a természetben fennálló egyensúly szabályozásának része, hisz a kis- és közepes méretű énekes madarak évente 2-3 fészekaljat raknak, így egy pár fiókáinak a száma elérheti az évi 30-at, azaz igazán szapora fajoknak számíthatnak.

Tehát a populációk FENNMARADÁSA BIZTOSÍTOTT bizonyos számú fióka elpusztulása esetén is.

Sok esetben a tollas fiókák nem árvák és nem elhagyatottak! Sok faj esetében, ez az „egyedül hagyás” része a tanulási folyamatnak, és a szülők figyelik és védelmezik a fiókákat.

A fészekhagyó fiókás fajok (például a fekete és énekes rigók) gyakran a szülők veszélyjelzésére UGRANAK KI a fészekből és ezáltal befejeződik a fészeklakó fejlődési szakaszuk. E fajok esetében csak bizonyos esetekben kell visszahelyezni a fiókákat a fészekbe: például erős szél miatt kiesett fiókák esetében, vagy amikor a fiókák még nagyrészt pihetollakkal borítottak.

E fészekhagyó viselkedés bizonyos fokban az odúlakó fajoknál is előfordul: például a cinegéknél, verebeknél, seregélyeknél és az erdei fülesbagolynál is.

ÉS AKKOR KIT MENTÜNK MEG?

A csupasz, fehér pihés, csukott szemű, járásra vagy állni képtelen, sebesült, rendellenes szárny- és lábtartású fiókákat.

A nagy testű madarak (gólyák, ragadozó madarak) fiókáit, amelyek testének nagy része még csupasz, toll nélküli.

Esetenként a madarak olyan helyekre építik a fészküket, ahol a fiókák túlélése bizonytalan, ilyenkor érdemes lehet közbelépni.

A rokonszenv és a sajnálat vezeti sok embertársunkat akkor is amikor menteni próbálják a mezőn, erdőn és erdei tisztásokon tett kirándulásaik során fellelt őz, nyúl és hasonló emlősfajok fiataljait. Habár ezek az ivadékok elhagyatottnak és védtelennek tűnnek, ez csak látszat és távol áll az igazságtól. A szülők okkal hagyták őket hátra ezeken az általuk ismert, védett helyeken és hamarosan visszatérnek hozzájuk!

Deleted: Ezért tehát nincs szükségük mentésre! Emiatt tehát ne nyúljunk hozzájuk, ne zavarjuk és ne költöztessük a kölyköket! Biztonságosabb nekik ha nem zavarjuk őket!

Ha további tanácsra van szükségük, hívjanak a 0722533816 számon!

Szóljon hozzá