Tényleg meg kell menteni őket?

Májustól-augusztusig tart az az időszak amikor gyakran találkozhatunk elhagyatottnak tűnő fiókákkal vagy kölykökkel a természetben vagy akár városi környezetben. Ilyenkor érkezik menhelyünkhöz a legtöbb segélyhívás.

Azonban nem minden esetben javasolt a beavatkozásunk. Sok madárfaj fészekhagyó fiókái önszántukból hagyják el a fészket, még mielőtt repülni tudnának. A szüleik még napokig etetik és szükség esetén védelmezik őket.

Ugyanakkor az énekes madarak és főleg a nem veszélyeztetett fajok fiókáinak mentése fajvédelmi szempontból nem igazán értékes tevékenység, inkább érzelmi vetülete van, hisz természetes hogy a fiókák egy része ragadozók áldozata lesz, vagy betegségek és balesetek révén pusztulnak el. Ez a természetben fennálló egyensúly szabályozásának része, hisz a kis- és közepes méretű énekes madarak évente 2-3 fészekaljat raknak, így egy pár fiókáinak a száma elérheti az évi 30-at, azaz igazán szapora fajoknak számítanak.

Tehát a populáció fennmaradása biztosított, még nagyszámú fióka pusztulása esetén is.

Mikor szükséges a közbelépésünk:

  • A fészekhagyó fiókás fajok (például a fekete és énekes rigók) gyakran a szülők veszélyjelzésére UGRANAK KI a fészekből és ezáltal befejeződik a fészeklakó fejlődési szakaszuk. E fészekhagyó viselkedés bizonyos fokban az odúlakó fajoknál is előfordul: például a cinegéknél, verebeknél, seregélyeknél és az erdei fülesbagolynál is. E fajok esetében csak bizonyos esetekben kell visszahelyezni a fiókákat a fészekbe: például erős szél miatt kiesett fiókák esetében, vagy amikor a fiókák még nagyrészt pihetollakkal borítottak.
  • Ha  csupasz, fehér pihés, csukott szemű, járásra vagy állni képtelen, sebesült, rendellenes szárny- és lábtartású fiókákat találunk;
  • ha olyan nagy testű madárfiókát (gólyák, ragadozó madarak) találunk, amelyek testének nagy része még csupasz, toll nélküli.
  • ha olyan fészket találunk, amely olyan helyre van építve, ahol a fiókák túlélése bizonytalan

Mikor nem szükséges a közbelépésünk:

  • Ha tollas fiókákat találunk. Ezek nem árvák és nem elhagyatottak! Sok faj esetében, ez az „egyedül hagyás” része a tanulási folyamatnak, és a szülők figyelik és védelmezik a fiókákat.
  • Ha őz, nyúl és hasonló emlősfajok fiataljaira bukkanunk. Habár ezek az ivadékok elhagyatottnak és védtelennek tűnnek, ez csak látszat és távol áll az igazságtól. A szülők okkal hagyták őket hátra ezeken az általuk ismert, védett helyeken és hamarosan visszatérnek hozzájuk!

Az adott esetekben NINCS szükségük mentésre! Emiatt tehát ne nyúljunk hozzájuk és ne költöztessük a kölyköket! Biztonságosabb nekik ha nem zavarjuk őket!

Ha további tanácsra van szükségük, hívjanak a 0722533816 számon!

Szóljon hozzá