A szalakóta veszélyeztetett faj a természetes élőhelyeinek elvesztése (fészkelő- és táplálkozóhelyek), az áramütés, valamint a rovarirtó szerek használata miatt, amelyek közvetlenül is a madarak pusztulását okozzák. Vándorló faj lévén, a hosszú út során számos veszély leselkedik rá, ilyen a telelőterületeken az élőhely-degradáció és a szárazodás/elsivatagosodás miatt bekövetkező területvesztés. Az illegális befogás és vadászat mind a telelő, mind a vonuló állományokat negatívan érinti.
Romániában védett faj és a szalakóta megmentésére irányuló egyetlen kezdeményezést eddig a Milvus Csoport végzi: műfészkeket helyezünk ki, fákat ültetünk, hogy a jövőben természetes odúk jöhessenek létre, kampányolunk a gyepek megőrzéséért, az agrár-környezetvédelmi csomagok javításáért és a középfeszültségű vezetékek szigeteléséért.
A fajról
A szalakóta egy közepes termetű, vonuló faj, a Coraciidae család tagja. Látványos tollazata miatt kedvelt, amely élénk kék, türkiz, néha zöld árnyalatokat ötvöz, miközben szárnya és háta barnás színű. Testhossza körülbelül 30-32 cm, szárnyfesztávolsága 66-73 cm. Húsevő faj, főként nagy rovarokkal, például sáskákkal táplálkozik, de kisebb gerinceseket, mint gyíkokat és rágcsálókat is fogyaszt. Természetes fák odvaiban fészkel, de elfoglalhat műfészkeket is, ezért alkalmas az ilyen jellegű védelmi programokra.
Napjainkban a szalakóta leginkább a mozaikos gyepekkel, extenzív szántókkal, facsoportokkal, öreg magányos fákkal tarkított élőhelyen találja meg az életfeltételeit. Európa és Ázsia mérsékelt övében az erdőssztyepp jellegű területek fészkelő madara. Hosszútávú vonuló faj, a telet a Szaharától délre fekvő Afrikában tölti, míg a nyarat a költőterületein.
A 2020-ban véget ért A szalakóta védelme a Kárpát-medencében (LIFE13/NAT/HU/000081) pályázatunkról:
A pályázat keretében, a Milvus Csoport Románia nyugati részén végezte a szalakótára irányuló fajmegőrzési tevékenységeket, 15 különleges madárvédelmi területen. A pályázatot megelőző időszakból rendelkezésre állt a térségből származó fajra vonatkozó minimális ismeret, azonban az állománynagyságról, valamint ennek eloszlásáról nem volt elérhető adat.
A korábbi években kihelyezett néhány költőláda azonnali és rendszeres foglalása arra engedett következtetni, hogy a fészkelőhelyek hiánya jelenti a faj számára az egyik legnagyobb problémát. A pályázat lehetőséget nyújtott ennek megoldására, ahol az egyik kiemelkedő terepi akció épp a szalakóta megtelepítését és költőállományának megerősítését tűzte ki célul. A szalakóták közép- és hosszútávú fennmaradására irányuló tevékenységek eredményeképpen, több mint 850 költőláda került kihelyezésre. Ennek sikerességét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a projekt első évében, a 84 párra tehető, ismert állomány, öt év alatt 217 ismert párra emelkedett.
Több megyében nagyobb facsoportok létesültek a nagy kiterjedésű, fátlan területeken mintegy 3000 fölötti nyárfacsemete ültetésével. Hosszútávú cél, hogy ezek folyamatos ápolásával a szalakóták e táplálékban gazdag, új és biztonságos helyeken is megtelepedjenek. A Milvus Csoport a Szalakótás Gazda Program keretén belül segítséget nyújtott a földtulajdonosoknak a csemeteültetésben és a csemeték körüli kerítések megépítésében. További védelmi tevékenységként megemlítendő 1000 db középfeszültségű oszlop leszigetelése a faj által legsűrűbben lakott térségek közelében. Ezekre a szigetelt oszlopsorokra betonit odúk kerültek kihelyezésre, megnövelve a biztonságos költőhelyek számát.
Az illegális fakivágásokat monitorozó tevékenységek keretében a minta-szakaszok rendszeresen lejárása és ellenőrzése zajlik, ezzel megelőzve a nem kívánt fakivágásokat.Több mint ezer felnőtt és fiatal szalakótára került a hagyományos fém-gyűrű mellett színes jelölés, mely pontosabb képet ad a madarak területhűségéről. Ez az információ feltétlenül szükséges a további természet-védelmi tevékenységhez.
2010-ben a „Milvus Csoportˮ Egyesület elkezdte az első gatyáskuvik (Aegolius funereus) odúk kihelyezését a Kelemen-havasokban. Az ezt követő években további néhány tíz műodú felszerelésére került sor a Görgényi- és Csíki-havasokban, valamint a Gyergyói-medencében. A műfészkeket évi rendszerességgel ellenőrizzük, hogy megállapítsuk ezek foglalásának arányát és a költési sikert. 
