A „Milvus Csoport” Egyesület a Román Madártani Egyesülettel (SOR) közösen a 2013-as évben is megszervezte az országos vízimadár-szinkront Romániában. A terepmegfigyelések fő időpontja idén is a január 10-e és 20-a közötti periódusra esett, azonban ezen a télen egy nagyobb méretű felmérés miatt az utolsó megfigyelés napját február 1-re tettük. Ezt a Nemzetközi Vízimadár-szinkront (International Waterbird Census – IWC), melyet a Wetlands International koordinál, minden évben megszervezik a világ legtöbb országában. A felmérés könnyebb lebonyolítása és koordinálása céljából idén az országot két részre osztottuk, melyekről a beérkező adatok egy részét a Milvus Csoport, másikat a Román Madártani Egyesület összesítette. Az egyesületünkhöz beérkezett felmérési kitöltő íveket a Milvus Csoport tagjain kívül önkéntesek is beküldték, így az általunk összesített adatok gyűjtéséhez összesen 57 személy járult hozzá. A megfigyelők 25 megye 146 különböző területéről vagy területegységéről gyűjtöttek adatokat. A legtöbb bejárt terület Bihar megyében volt (31), ezt követte Arad (19) és Maros megye (17), azonban a területek nagysága nem volt azonos. Ezekben a megyékben nagyszámú, de főleg kis felületű vizes terület, elsősorban tó és rövidebb folyószakasz került megvizsgálásra. Voltak olyan megyék is (mint például Krassó-Szörény), melyekben mindössze egy vagy két terület lett felmérve, azonban az itt lejárt dunai folyamszakasz hossza elérte a 130 km-t. A felmérések során összesen 156 292 madarat észleltek, melyek 129 fajhoz tartoznak. Ezek közül 117547 egyed különféle vízimadár-fajhoz tartozik, mely az összes megfigyelt madarak 75,2%-át teszi ki. Ez a szám azonban csak a szigorú értelemben vett „vízimadarakat” jelenti, melyhez még hozzáadhatóak azon fajok (rétisas, jégmadár, vízirigó, hegyi billegető stb.), melyek életvitele az év minden szakaszában a vizek közelségéhez kötött (148 egyed). A legtöbb madarat a Báziás és Orsova közötti Dunaszakaszon észlelték, összesen 24620 példányt, a legkevesebbet viszont (5 madár) a Szilágy megyei Mutosi-halastavakon figyelték meg. Voltak azonban olyan területek is, ahol a teljesen befagyott tó miatt a megfigyelők csupán néhány énekesmadarat, ragadozót vagy egyetlen madarat sem jegyezhettek fel. Egy megyére eső területen a legtöbb madár Bihar megyében volt észlelve, összesen 20992, melynek egy elég jelentős részét a vadlúdfajok képezték. Az ellentétes oldalon Hargita illetve Szeben megyék állnak, 91 illetve 0 megfigyelt madárral. A felmérő személyek az adatokat (megfigyelők névsora, elérhetősége, a terület neve, a megfigyelés dátuma, a megfigyeléshez használt optikai felszerelések, a madarakat zavaró tényezők és ezek erőssége, a terület nagysága, a vízfelület befagyásának százaléka stb.) terepi ívekre rögzítették, majd az észlelt fajok egyedszámát összesítették. A kiszállás után térképre került az általuk bejárt szakasz hossza vagy a felmért terület körvonala. A leggyakrabban észlelt öt vízimadárfaj példányszáma a következőképpen alakult: tőkés réce (Anas platyrhynchos) – 60172, nagy lilik (Anser albifrons) – 10336, szárcsa (Fulica atra) – 5806, nyári lúd (Anser anser) – 5637, valamint kontyos réce (Aythya fuligula) – 4527 példány. A nagytestű sirályfaj-csoportot (sztyeppi és sárgalábú), melyet nem minden megfigyelő bontott le faji szintre és csak Larus cachinnans/michaellis-ként jegyzett fel, úgyszintén kiemelkedő helyezés illeti meg, hiszen e két faj összevont egyedszáma 5117 példányra rúg. A vízimadarak mellett a legnagyobb egyedszámban megfigyelt öt további faj az énekesmadarak közül került ki, ezek száma a következő volt: vetési varjú (Corvus frugilegus) – 19103, csóka (Corvus monedula) – 6782, mezei veréb (Passer montanus) – 1807, tengelic (Carduelis carduelis) – 1667 és szarka (Pica pica) – 1354 példány. Az év elején beállt kemény tél (hideg és vastag hótakaró) jól megmutatkozott a madarak alacsony számában. Az általunk ellenőrzött területek mindenikén jóval kevesebb madarat jegyeztünk fel, mint a korábbi években. Az ország belső részein szinte az összes tó teljesen be volt fagyva és csak az egyes folyószakaszok maradtak részlegesen kiolvadva. A viszonylag kevés madár ellenére, egyes megfigyelőknek sikerült feljegyezniük hazánkban ritkán, szórványosan megjelenő, vagy az adott területre nézve érdekesnek mondható fajokat. Ilyenek például a füles vöcsök (Podiceps auritus) – 1 pld., kis hattyú (Cygnus columbianus bewickii) – 32 pld., vetési lúd (Anser fabalis) – 278 pld., jegesréce (Clangula hyemalis) – 3 pld.,  füstös réce (Melanitta fusca) – 29 pld., kerecsensólyom (Falco cherrug) – 1 pld., halászsirály (Larus ichthyaetus) – 1 pld., csonttollú (Bombycilla garrulus) – 117 pld., zsezse (Carduelis flammea) – 1 pld., valamint a sárgacsőrű kenderike (Carduelis flavirostris) – 19 pld. Mint érdekesség, megemlítenénk egy Európában, így hazánkban sem őshonos madárfajt, az indiai ludat (Anser indicus), melynek 3 példányát a felmérés időszaka alatt egy vegyes lúdcsapatban észlelték Nagyszalonta mellett. Ezennel is szeretnénk megköszönni minden résztvevőnek a segítségét és az egyesületünk rendelkezésére bocsátott adatokat. A 2013- as Téli Vízimadár-szinkron eredményei