Minden idők legjobb Chituc turzási gyűrűzőtábora volt az idei!

Post published:december 18, 2023
Post category:Hírek
Post comments:0 Hozzászólás

Idén rekordok döntögetésével ünnepeltük meg a tizedik egymást követő őszi gyűrűzést a Chituc turzáson! A 2023-as évet, akárcsak 2014-et és 2019-et, egy erős kék cinege (Cyanistes caeruleus) beáramlás jellemezte. Valószínűleg Kelet-Európa minden részéből gyűlnek össze ezek az óriási kék cinege csapatok a Duna-delta nádasaiban telelni. Ennek a beáramlásnak köszönhetően minden korábbi gyűrűzési rekordot megdöntöttünk:

Legtöbb, egy nap alatt gyűrűzött madár: 1106, jelentősen több, mint a 2019. október 20-án jelölt 876 madaras korábbi rekord.
Az idei legjobb héten 4376 madarat gyűrűztünk, a korábbi csúcs 4231 madár volt.
Idén összesen 22848 madarat jelöltünk meg a táborban, ami 15%-kal több, mint az korábbi, 2019-es csúcs.

Az előző években gyűrűzött madarak átlaga a gyakoribb fajok esetében valamelyest előrejelzi azt, hogy egy következő év ugyanazon periódusában hány madárra számítsunk. A már említett kék cinegén kívül jelentősen több barkós cinegét (Panurus biarmicus), nádi sármányt (Emberiza schoeniclus) és sárgafejű királykát (Regulus regulus) jelöltünk meg. Ezzel ellentétben kevesebb énekes rigót (Turdus philomelos), fitiszfüzikét (Phylloscopus trochilus), tövisszúró gébicset (Lanius collurio) és kerti rozsdafarkút (Phoenicurus phoenicurus) gyűrűztünk meg (1. ábra).

1. ábra. A gyakrabban fogott fajok előző éveinek átlaga (narancs sáv) és 2023-ban gyűrűzött egyedek mennyisége (vörös sáv). Látható, hogy néhány fajból sokkal többet fogtunk idén, mint amennyire számítottunk az előző évek tapasztalata alapján.

Éves és hosszú távú trendek

A közép- és hosszútávú adatok standardizált gyűjtése lehetővé teszi a rendkívül lassú ökológiai folyamatok vizsgálatát. Az elmúlt 10 év során felépített adatsorhoz minden egyes új év hozzáadásával egyre világosabb képet kapunk a populáció változásáról és egyes fajok vonulási időszakainak változásáról. Így, az eddig gyűjtött adataink elemzése rámutat arra, hogy némely gyakoribb fajból egyre többet vagy kevesebbet gyűrűztünk az évek során (2. ábra). Láthatjuk például, hogy évről évre egyre több csilpcsalpfüzikét (Phylloscopus collybita, R2 = 0.52) és egyre kevesebb jégmadarat (Alcedo atthis, R2 = 0.53) meg tövisszúró gébicset (Lanius collurio, R2 = 0.48) jelöltünk. Az R2 egy determinációs együttható, ami azt mutatja meg, hogy a pontok (az évente gyűrűzött egyedek száma) mennyire illeszkednek a kékkel jelölt trendvonalhoz. Minél közelebb van az R2 értéke az 1-hez, annál pontosabb a kék vonal által jelzett trend. A legtöbb faj esetében alacsony értékeket figyelhetünk meg, ami a fajok évente jelölt egyedszámának nagymértékű ingadozását jelezheti. E fajok esetében tíz évnyi gyűrűzés, illetve egy ennyire leegyszerűsített statisztikai elemzés nem elegendő a pozitív, negatív vagy semleges trendek megállapításához.

2.ábra. A táborban gyűrűzött fajok egyedszámának éves változása. Az R2 érték azt mutatja, hogy az éves fogás mennyire igazodik a kékkel jelölt trendvonalhoz. Minél közelebb van az R2 érték az 1-hez, annál pontosabb a kék vonal által jelzett trend.

A 2023-ban fogott ritka fajok

2023-ban 110 faj egyedét gyűrűztük meg, és amint arról egy korábbi hírben már beszámoltunk, ez az év a ritka fajok tekintetében is kiemelkedő (3. ábra). A ritka fajok némelyike, mint például az Észak-Amerikában költő koronás harasztjáró (Seiurus aurocapillus), véletlenül téved el hozzánk és túlélésének valószínűsége igen alacsony. A ritka fajok azonban úttörői lehetnek új vonulási útvonalaknak: a kékfarkú (Tarsiger cyanurus) Romániában ritkán észlelhető faj, de fészkelőterületének északnyugati irányba történő kiterjesztésével valószínű, hogy vonulása során gyakrabban találkozzunk vele. A többi említésre méltó ritka faj közé soroljuk a vastagcsőrű füzikét (Phylloscopus schwarzi, első Romániai észlelése), a himalájai füzikét (Phylloscopus humei), a barna füzikét (Phylloscopus fuscatus), a fenyősármányt (Emberiza leucocephala), a törpesármányt (Emberiza pusilla) és a keleti cigánycsukot (Saxicola maura).

3.ábra. a.) koronás harasztjáró (*Seiurus aurocapillus*), b.) vastagcsőrű füzike (*Phylloscopus schwarzi*), c.) barna füzike (*Phylloscopus fuscatus*), d.) fenyősármány (*Emberiza leucocephala*), e.) kékfarkú (*Tarsiger cyanurus*), f.) himalájai füzike (*Phylloscopus humei*).

Önkéntesek és támogatók A gyűrűzési tevékenység folyamatos finanszírozást igényel: a gyűrűkészleteket rendszeresen fel kell tölteni, a szakadt madárhálókat ki kell cserélni, az alapvető tábori felszereléseket gyakran kell javítani. Szerencsére a működési költségek jelentős részét idén is barátaink és támogatóink fedezték. A turzásra tévedt vadlovak jelentős számú hálót tettek tönkre, ezért adománygyűjtő kampányt indítottunk a Galantom platformon: 50 személy támogatta a tábort összesen 8500 lejjel, amit új hálók vásárlására fordítunk. A gyűrűzőtábor mindennapi munkáját 180 önkéntes biztosította, akik nélkül a tábor egyszerűen nem létezne. Tevékenységünket anyagilag és logisztikailag Jenica és Cornel Cotorogea, Pál Lajos és a S.C. Softech S.R.L. támogatta, akiknek mély hálával tartozunk. Köszönjük a Duna Delta Bioszféra Rezervátum Adminisztrációjának az elmúlt évtizedben nyújtott kiváló együttműködést, és reméljük, hogy a jövőben is partnereink lesznek.

Szóljon hozzá Válasz megszakítása

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.