2025 végén úgy döntöttünk, hogy 2026-ban a parlagi sas lesz az Év Veszélyeztetett Faja, egy olyan faj, amelyről még viszonylag kevés információval rendelkezünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a faj csak idén került a figyelmünk középpontjába.
A történet egy évtizeddel ezelőtt kezdődött, pontosabban 2016. március 25-én, amikor kollégáink Arad megyében egy viszonylag nagy, akácfára épített, parlagi sas által elfoglalt fészket találtak. Történelmi pillanat volt: 45 év után ez volt az első azonosított parlagi sasfészek Romániában.
Ugyanezen év júliusában újabb történelmi pillanat következett. Az Aradi-síkságon két parlagi sasfiókát gyűrűztünk meg, egyikükre pedig nyomkövetőt is szereltünk. A fióka Bandi nevet kapta a néhai, Pécskáról származó Libus András ornitológus emlékére, aki fontos szerepet játszott a Maros-ártér madárvilágának felmérésében és monitorozásában.
Így kezdődött Bandi története, és ezzel először nyílt lehetőségünk arra, hogy egy Romániában született parlagi sas mozgását nyomon kövessük.

Az első hónapokban Bandi főként Magyarországon mozgott, majd átkelt az Erdélyi-szigethegységen, és a Bánság déli részén, illetve a szerbiai Vajdaságon keresztül visszatért Arad megyébe. Ezt egy újabb magyarországi út követte, majd egy hosszabb utazás a Duna felé, egészen Horvátország északkeleti csücskéig.
És ezzel még korántsem értek véget a kalandjai. 2025 decemberéig Bandi több mint 107 000 km-t tett meg, és hat országba jutott el: Romániába, Magyarországra, Szerbiába, Moldovába, Ukrajnába, Szlovákiába és Horvátországba.
2025 decemberében azonban Bandi jeladójának a közvetítése leállt, és azóta nem kapunk tőle több adatot. Nem tudjuk, mi történt, lehetséges, hogy a jeladó már nem működik, és a jel hiánya önmagában nem jelenti azt, hogy Bandival valami történt.
Bár ma már nem kapunk jeleket Banditól, az évek során összegyűjtött adatok rendkívüli betekintést nyújtottak az életébe. A jeladójának köszönhetően sokat megtudhattunk Bandi útvonalairól, a faj számára fontos élőhelyekről, az általa megtett távolságokról, valamint a pihenő- és táplálkozóhelyeiről. Az adatok minden korábbinál részletesebb betekintést engedtek abba, hogyan használja egy parlagi sas a tájat, és hogyan változnak a mozgásai az év során.
Az egyik legfontosabb információt pedig 2020-ban kaptuk: Bandi költésbe kezdett, mindössze 15 kilométerre attól a helytől, ahol meglátta a napvilágot.
Bandi története megmutatta, mennyi mindent tudhatunk meg egy fajról egyetlen egyed útjának nyomon követésével. De mindenekelőtt arra is rávilágított, milyen fontos megértenünk és megóvnunk azokat a helyeket, amelyektől ezek a madarak függenek.
Ezért novemberben fákat tervezünk ültetni, amelyek idővel megfelelő költőhelyet biztosíthatnak a parlagi sasok számára, és hozzájárulhatnak a faj számára kedvezőbb élőhelyek kialakításához.
Csatlakozz te is ehhez a kezdeményezéshez, és segíts nekünk megvédeni ezt a veszélyeztetett fajt.










2010-ben a „Milvus Csoportˮ Egyesület elkezdte az első gatyáskuvik (Aegolius funereus) odúk kihelyezését a Kelemen-havasokban. Az ezt követő években további néhány tíz műodú felszerelésére került sor a Görgényi- és Csíki-havasokban, valamint a Gyergyói-medencében. A műfészkeket évi rendszerességgel ellenőrizzük, hogy megállapítsuk ezek foglalásának arányát és a költési sikert.