Open Rivers Programme

Két szervezet egy közös céllal: folyók restaurációja és a biodiverzitás helyreállítása a Maros felső vízgyűjtőjében.

A ”Mesterséges akadályok felmérése azok eltávolítása céljából, élőhelyek és a biodiverzitás helyreállítása érdekében a Maros felső vízgyűjtőjében” című projektet az Open Rivers Programme finanszírozza – egy, a folyók restaurációja mellett elkötelezett szervezet. A projektet a Románia Vadvilága Társaság (Societatea Română de Sălbăticie) és a Milvus Csoport bonyolítja le, a Fauna & Flora International közreműködésével. A kezdeményezés célja a folyók konnektivitásának helyreállítása, és a halfajok migrációjának az elősegítése, a vízgyűjtőt fragmentáló gátak azonosításával és prioritizálásával.

Egy új projekt indulása, szabad folyókért a Maros felső vízgyűjtőjében

A Maros és mellékfolyói, a forrásvidktől Régenig Románia ökológiai szempontból egyik legértékesebb vidéke. Biodiverzitása gazdag, otthont ad a dunai galócának (Hucho hucho), sebes pisztrángnak (Salmo trutta fario) és pénzes pérnek (Thymallus thymallus), de kétéltűek és vízi emlősök egész sora is itt találja meg életfeltételeit.

Sajnos a folyó természetes konnektivitását számos gát és küszöb fragmentálja, amelyek közül sok használhatatlan vagy nincs használatban. Ezek az akadályok gátolják a halak vándorlását, befolyásolják a vízminőséget, és csökkentik a vízi ökoszisztémák ellenállóképességét (rezilienciáját).
Megoldásként erre a problémára a Románia Vadvilága Társaság (Societatea Română de Sălbăticie) és a Milvus Csoport, a Fauna & Flora International partnerségével elindítja a ”Mesterséges akadályok felmérése azok eltávolítása céljából, élőhelyek és a biodiverzitás helyreállítása érdekében a Maros felső vízgyűjtőjében” című projektet, az Open Rivers Programme finanszírozásával.

Célkitűzések.

- Több, mint 550 km folyó és mellékfolyó feltérképezése a mesterséges akadályok azonosítása végett
- Ökológiai hatásvizsgálat és az akadályok prioritizálása azok eltávolítása céljából
- Az adatok összesítése és megjelenítése egy interaktív térképen
  A helyi közösségek és döntéshozók bevonása egy inkluzív és fenntartható megoldásért

Mi lesz az eredmény

A projekt megalapozza egy összefüggő ökológiai restaurációs terv kidolgozását vízgyűjtő szinten, a mesterséges akadályok részletes felmérésével, és azok prioritizálásával. Így következő lépésként megvalósulhat majd a megfelelő akadályok elbontása és ezzel a folyó ökoszisztéma helyreállítása. A kezdeményezés hozzájárul az ökológiai konnektivitás növeléséhez, a biodiverzitás védelméhez, valamint az ökoszisztémák ellenállóképességéhez a klímaváltozással szemben.

A következő lépések

A 2025 áprilisa – 2026 márciusa periódusban csapatunk adatokat gyűjt és elkészíti a szakirányos felméréseket. Ez az első fontos lépés egészségesebb folyók és kapcsolatban levő élőhelyek felé a Keleti Kárpátokban.

További részletekért és más hasonló projektek megismeréséért Romániában vagy Európában, látogassák meg az Open Rivers Programme honlapját.

Kövesd a legutolsó eseményeket

Egy lépés egy egészségesebb folyóért

„A Maros az ország egyik legjobban megőrzött folyója, és gazdag...

Olvass tovább

március 31, 2026

Egy láthatatlan világ

Több mint egymillió mesterséges akadály – például gátak, fenékküszöbök –...

Olvass tovább

szeptember 19, 2025

Szabad út a folyó élővilágának

Tudtad, hogy a Maros felső folyása Románia egyik leggazdagabb élővilágú...

Olvass tovább

június 23, 2025

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.