Két bánsági parlagi sas fióka lábára madárgyűrűk kerültek. Közülük egyik pedig remélhetőleg számos adatot szolgáltat majd arról, hogy merrefele csatangolnak az alföldi fiatal parlagi sasok a fészekből való kirepülés után. Bandi ugyanis műholdas jeladót kapott, akit a néhai jeles, pécskai ornitológus, Libus András emlékére keresztelt el a Milvus. A felhelyezett jeladó segítségével naprakész információk állnak majd a szakemberek rendelkezésére Bandi hollétét illetően. Miután Bandi elhagyja a fészek környékét, az adatok a nagyközönség számára is elérhetőek lesznek a http://www.satellitetracking.eu/inds/showtable oldalon, ahol már most is sok jeladós ragadozómadár adatai között lehet böngészni. Ezek közül néhány, mint Bandi is, „A veszélyeztetett kerecsensólyom és parlagi sas populációk zsákmánybázisának biztosítása a Kárpát-medencében” LIFE13NAT/HU/000183  projekt keretén belül kapott műholdas jeladót. A Milvus Csoport ornitológusai úgy vélik, hogy a következő 10 évben várhatóan növekedni a fog a költő parlagi sasok száma a Partiumban és a Bánságban, azonban nem valószínű, hogy számuk meghaladja majd a tíz párt. A további terjeszkedésnek több akadálya is van, amelyek elsősorban az emberi tényezők, illetve a jelenlegi tájhasználatból adódnak. Románia nyugati, alföldi térségeiben összehasonlíthatatlanul kevesebb pusztai, magányos fa illetve facsoport tarkítja a tájat, mint a szomszédos Magyarországon, ahol a jelenleg ismert parlagi sas állomány több mint 90%-a ilyen élőhelyeken fészkel. Egy másik hátráltató tényező a hiányos táplálékforrás. Ugyanis, az apróvad (fácán, mezei nyúl, fogoly) helyzete a legtöbb, nyugat-romániai síksági területen a legkevésbé sem kielégítő, úgy természetvédelmi, mint vadgazdálkodási szempontból. Egy harmadik veszélyforrás a mérgezés, amire a Milvus Csoport is felhívta már többször is a figyelmet. Egyes helyeken célzottan, ráadásul törvénytelenül mérgeznek, a mezőgazdasági illetve vadgazdálkodási szempontból „károsnak” vélt fajok visszaszorításának érdekében, ám a méreg nem válogat, és végzetes hatással lehet a Romániába éppen visszatelepülni készülő parlagi sasokra. Nagyszalontán például 34 mérgezésben elpusztult madár tetemét találtuk meg https://milvus.ro/Hu/4922/4922, és ezek között két parlagi sas is volt. Az eset azért különösen szomorú, mert a faj 45 évig váratott magára, hogy újra költésbe fogjon az ország határain belül. A térségünkben felderített mérgezéses esetek nagy többségénél a madarak pusztulását karbofurán okozza. Ez egy rendkívül mérgező, több éve betiltott rovarirtószer, a halálos adag LD50 = 11 mg/kg (az LD50 érték azt jelzi, hogy mekkora mennyiség okozza a kísérleti állatok 50 %-ának pusztulását 24 órán belül). Közép-Kelet Európa parlagi sas állomány az utóbbi évtizedekben növekedésnek indult, ami részben a hathatós védelmi intézkedéseknek köszönhető. Jelenleg Ukrajnában 100-150 pár, Magyarországon hozzávetőlegesen 180 pár, Bulgáriában 25-30 pár fészkel. Ezért nem meglepő, hogy sok év után az első pár Arad megyében telepedett meg, közel az államhatárhoz, valamint az sem, hogy az utóbbi időszakban megszaporodtak a parlagi sas megfigyelések az ország nyugati (Partium, Bánság) valamint keleti (Dobrudzsa) részén.

45 évnyi ínség után, a Milvus Csoport szakemberei végre egy sikeresen költő parlagisas-párra leltek. Az utóbbi 15 évben a román-magyar határ mentén a parlagi sas megfigyelések rendszeressé váltak. Különböző évszakokban, különböző korú sasok kerültek szem elé. A fészek megtalálása és a fiókák nyomonkövetése remélhetőleg egy új korszak kezdete, és bizakodásra adhat okot arra nézve, hogy a faj állománya immár Romániában is növekedésnek indul.