A legelők évszázados fáinak szerepe

 A legelőkön elszórtan elhelyezkedő fák kiemelkedő természetvédelmi értéket képviselnek, mivel mikroélőhelyet biztosítanak a különböző élőlények számára, és hasznuk egyértelműen ellensúlyozza az esetleges hátrányaikat. Erre a következtetésre jutottak magyarországi és romániai kutatók egy átfogó tanulmányt követően, amelyben a fás legelők fáinak jól ismert hasznán túlmutatóan az esetleges hátrányait is igyekeztek megérteni, hiszen a legelőkön megjelenő fás növényzetet ellentmondásos megítélés övezi. A kutatást két magyarországi és két romániai település, nevezetesen Mirkvásár (Brassó megye) és Sepsibükszád (Kovászna megye) közelében végezték.

Ábra. A vizsgált fás legelők elhelyezkedése Magyarországon és Romániában, Közép-Európában (A), egy tipikus fás legelőtáj egy Sepsibükszád melletti domboldalon, jobbra egy zárt lombkoronájú erdővel, előtérben egy szénás rét (B). A fák egyik fő ökoszisztéma-szolgáltatása az élőhelyi feltételek javítása az állatállomány számára az árnyékolás révén (C). Legeltetést kizáró ketrec Cserépfalu közelében 2020 júliusában (D).

A kutatók két éven keresztül, 2020-tól 2022-ig tanulmányozták az említett települések közelében lévő legelők talaját és produktivitását, az öreg fák körül, a nyílt legelőn és a környező erdőkben. Arra a következtetésre jutottak, hogy a lombhullató erdők közelében lévő legelők fái alatt, bár csökken a produktivitás, tavasszal tápanyagokban gazdagabb a takarmány, és a legelő teljes területére vonatkoztatva a fák alatti takarmánycsökkenés még így sem éri el a 3%-ot. Ugyanakkor a fák által nyújtott árnyéknak jelentős a pozitív hatása a legelő állatok jólétére, ami bőven ellensúlyozza a produktivitás csökkenést. Nem utolsó sorban pedig az öreg fák számos vadon élő állatfajnak nyújtanak otthont (madarak, denevérek, ízeltlábúak), árnyékot és takarmányt biztosítanak az állatoknak a száraz időszakokban, és kiemelkedő esztétikai értékkel bírnak.

A tanulmány eredményei két párhuzamos cselekvési irányt javasolnak. Először is, meg kell őrizni a meglévő, elszigetelt fákat a hatalmas, évszázados szénkészletükkel és az általuk nyújtott mikroélőhelyeket és ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Ez a javaslat összhangban van számos más, a fás gyepekről szóló tanulmányban megfogalmazott javaslattal, amelyek a fák megőrzésének fontosságát hangsúlyozzák. Másodszor, mivel a fák regenerációja a legtöbb európai fás legelőn nem megfelelő, nagyobb figyelmet kell fordítani a csemeték védelmére, például a cserjék foltos térhódításának engedélyezésével.  Természetesen a teljes erdősítést el kell kerülni, de a szórványos, őshonos fák telepítése erősen ajánlott, sőt, új szabványként kellene kezelni.

Európa nyílt gyepterülete még mindig közel 1 millió, míg a fásított gyepterületek ennek a területnek a 20%-ára zsugorodtak. Az őshonos fajokkal történő szétszórt fásítás nagyobb általános biológiai sokféleséget, az ökoszisztéma-szolgáltatások szélesebb körét (beleértve a szén-dioxid megkötésének és tárolásának fokozódását), a gyepek állatvilágának potenciális mikroklimatikus refúgiumait a folyamatban lévő éghajlatváltozással összefüggésben, a fű tápértékének bizonyos mértékű szezonális változatosságát eredményezi, és nem vonja maga után a takarmánytermelés vagy az állatállomány hozamának észrevehető csökkenését a mérsékelt égövi lombhullató erdők zónájában.

A tanulmányt a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal finanszírozta, a terepmunkában két kollégánk is segített. A teljes tanulmány itt érhető el.

Szóljon hozzá