Visszatért a hód Nagyváradra

Visszatért a hód Nagyváradra

Az európai hód (Castor fiber), 1824-ben tűnt el Romániából és 1865-ben Magyarországról. Az 1998-2001 közti időszakban visszatelepítési programokat indítottak, így került 91 felnőtt és fiatal egyed a Maros, Olt és Ialomița folyókba. Állományuk 2010-re 1500 fősre nőtt.
A nagyváradi hód valószínű a Tiszán keresztül érkezett a Sebes Körösbe. A sikeres visszatelepítési programok eredményeként a magyarországi országos állomány 2011-ben mintegy 900 egyedből állt. Az ivarérett kort elérő egyedek új területeket keresnek fel, ahol saját családot alapítanak. A Körösbe érkezett hód is megtalálhatta a neki való feltételeket: puhafás (nyár, fűz) ligeteket, megfelelő vízmélységet, stabil partot az üregépítéshez.
A hód növényevő rágcsáló, monogám és félig vízi életmódot folytat. Felnőtt korában elérheti a 25 kilogrammos súlyt, farokkal együtt 120 cm hosszú és akár 35 évet élhet.
A XIX. Században Európában a hódot a vadászat a kipusztulás szélére sodorta. Húsát, bundáját és az illatszer készítésben castoreum-ként ismert mirigyváladékát használták. Ma szigorú védelem alatt áll Romániában és egész Európában.

A hód nagyváradi élőhelye

Nem kell aggódnunk a hód által kidöntött Körös-parti fák miatt. A hód télen fakérget és ágakat eszik, anélkül hogy jelentős károkat okozna. Az ágakból téli készletet is felhalmoz, ezért nem kell összegyűjteni az általa kirágott fákat. A hódot ökoszisztéma mérnöknek is nevezik, hiszen úgy alakítja át a környezetét hogy ezzel kedvező feltételeket teremt sok vízi és félig vízi növénynek meg állatnak. Környezetmódosító tevékenysége serkenti a sarjképződést, a füves vegetáció növekedését és biztosítja a víz tisztulását.
A hód kőkorszaki jelenlétére utaló bizonyítékokat találtak a Bánságban, Dobrudzsában, Moldvában és Munténiában. Jelenlétük sokszor a Gumelnița, Hamangia vagy Cucuten-i kultúrákhoz kapcsolódik. A XIV. századból származó írások szerint a hódot kölyökként befogták, hogy húsáért és bundájáért fogságban felneveljék. Ekkoriban Erdély-szerte elterjedt volt, mint azt sok, a hód (vagy románul breb) nevéből származtatott helységnév tanúsít.
Míg két évszázada a hód szőrméje kereskedelmi fizetőeszköz volt, a mai értékét, mint biodiverzitás fenntartót csak most kezdjük el becsülni. A Sebes Körös vidéke egy újabb fajjal gyarapodott, jelenléte minden bizonnyal változásokat idéz majd elő.

Szorítsunk neki helyet magunk mellett!

Szóljon hozzá