Az idők folyamán sok csapás érte a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) állományait. Ezt a kígyót, mint általában a kígyókat, sokan tévesen veszélyesnek tekintették, befogták és házi kedvencként árusították, vagy a mezőgazdasági vegyszerek mérgezésének tették ki. Az egykor széles elterjedéssel rendelkező alfaj élőhelyeit fokozatosan megsemmisítették, a gyepek beszántásával, felégetésével, illetve túllegeltetésével drámaian lecsökkentve a rákosi vipera élőhelyét. Jelenleg Európa legveszélyeztetettebb kígyófaja, melynek a természetvédelmi törvénykezések ellenére is hanyatlóban vannak a populációi. Romániában négy ismert élőhelye létezik, ezek közül hármat nemrég herpetológusok fedeztek fel illetve jeleztek újra. Ezek a területek Kolozs és Fehér megyei sztyeppréteken találhatók. Közülük három Natura 2000-es területeken fekszik, a negyediket pedig védett területnek javasolták a szakemberek. A legnagyobb ezek közül a Fehér megyei Pajiștile lui Suciu, a 200 hektáros terület kb. 300-400 rákosi viperának biztosít élőhelyet. A legkisebb terület ugyancsak Fehér megyében található, a Pajiștile de la Rădești körülbelül 35 hektáros területén eddig csak két viperát találtak. Ez esetben a Natura 2000 hálózat sajnos nem látja el megfelelő védelemmel a viperákat, ezek az utolsó védett területek fokozatosan mennek tönkre, a kihalás szélére sodorva a rákosi viperát. E hanyatlás egyik oka érdekes módon a mezőgazdasági tevékenységek bürokratikus alapjaira vezethető vissza. Az 1970-es években Ceaușescu a hatékonyabb mezőgazdasági termelés érdekében a nagy kiterjedésű gyepeket szántóföldekké nyilvánította. A kijelölt területek többségét hamarosan beszántották és  bevetették, hogy majd pár évvel később bizonyos területeken felhagyják a mezőgazdaságot a gyenge talajminőség illetve a szegényes mezőgazdasági felszereltség miatt. Jelenleg ezek a felhagyott területek képezik a rákosi vipera élőhelyeként szolgáló másodlagos gyepeket. Néhány esetben azonban nem történt beszántás. A megrovástól tartó helyi közigazgatások viszont ugyanúgy szántóföldként jelentették be ezeket. Jelenleg a fent említett kategóriákat szántóföldként könyvelik el. Emiatt, akár a Natura 2000-es területeken is, a földtulajdonosok akaratuk szerint törvényesen szántóföldekként használhatják a soha fel nem szántott gyepeket és a jól beállt másodlagos gyepeket is, és ezért a kategorizálási csalásért vagy mulasztásért még az agrár-környezetvédelmi támogatásokat is megkaphatják. A jelenlegi mezőgazdasági fellendülésben így darabolódnak fel és semmisülnek meg a viperák élőhelyei. Ahol nem történt beszántás és a területek legelők maradtak, ott majdnem hasonló mértékben tűnnek el a vipera jó élőhelyei, éspedig a túllegeltetés miatt. A létező agrár-környezetvédelmi csomagok is okozói részben ennek a helyzetnek. A magas természeti értékű gyepek fenntartására ajánlott összegek sajnos nem érnek fel az intenzív, több állattal való legeltetésből születő nyereséggel –a szántóföldek terményeinek eladásából adódó nyereséggel meg végképp nem. És mivel ezek a csomagok csak önkéntes jellegűek, a gazdák azt választják, ami nekik megfelel és csak ritkán azt, ami pl. a viperának is jó lenne. Pedig a rákosi vipera egyike azon kevés európai kígyófajoknak, amelyek kifejezetten rovarokkal táplálkoznak és emiatt magas biodiverzitással rendelkező gyepekre van szükségük, így tehát még ideiglenesen sem tud fennmaradni a kedvezőtlen, túllegeltetett gyepeken. Összegezve, a helyzet szomorú iróniája az, hogy bár jelenleg a rákosi vipera állományai egyre magasabb szintű tudományos monitorozásban és védelmi intézkedésekben részesülnek Európa szinten, Romániában az alfaj lassan a kihalás szélére kerül. A Natura 2000-es védelem nem jelent semmit, amennyiben nincs megfelelően érvényre juttatva, és amíg az egészséges természetes gyepek fogalma szinte egybe esik az intenzív gyepgazdálkodás fogalmával. Mindez megváltoztatható. Hasonló példa volt már rá a Pajiștile lui Suciu területen, ahol Románia legerősebb rákosi vipera állományának élőhelyét akarták részben feltörni és kukoricafölddé illetve marhalegelővé alakítani (ironikus módon épp az EU-s támogatások segítségével). Mindez azonban elkerülhető volt a Román Herpetológiai Társaság erős tiltakozásával és a gyep nagyjából épségben maradt, hogy tovább biztosítsa a rákosi vipera fennmaradását. Ahhoz, hogy megállítsuk a faj populációjának további csökkenését, egy átfogó fajvédelmi tervre van szükségünk. Ehhez az érintett Natura 2000 területek kezelési tervét úgy kell kialakítani (és gyakorlatba ültetni), hogy a területtulajdonosoknak megérje aktívan részt venni a gyepek védelmében. Ugyanakkor a gyepek törvény általi védelme érdekében szükséges a területhasználati típusok mielőbbi megfelelő kategorizálása. Ha mindezt sikerül elérni, akkor esély van arra, hogy a rákosi vipera populáció felerősödjön és akár ki is bővüljön.  Ellentétes esetben a rákosi vipera jövője továbbra is bizonytalan marad.