A Rehabilitációs Központ VIII. negyedévi beszámolója (2013. július-szeptember)

Post published:október 28, 2013
Post category:Hírek
Post comments:0 Hozzászólás

Július-szeptember folyamán néhány madárral több érkezett be a Rehabilitációs Központba, mint az előző időszakban. Főként nálunk költő fajok fiatal egyedei kerültek be, mivel a fiatal madaraknak még nincsenek szüleikhez hasonló tapasztalataik, így jobban ki vannak téve a természetes (pl. vadászathoz nem megfelelő időjárási körülmények) illetve antropogén (pl. autóval, vezetékkel, épületekkel, kerítésekkel való ütközés) veszélyeknek. Összesen 39 ember kérte segítségünket ebben az időszakban.A Központban levő 15 madár mellé (2 kerecsensólyom, 2 egerészölyv, 6 vörös vércse, 3 kuvik, egy fehér gólya és egy erdei fülesbagoly) még 41 madár érkezett (egy szirti sas, egy kerecsensólyom, 3 egerészölyv, 4 vörös vércse, 2 kuvik, 12 fehér gólya, egy fekete gólya, 3 erdei fülesbagoly, egy karvaly, egy héja, 3 törpegém, 3 füleskuvik, egy sarlósfecske, 2 vetési varjú, egy dolmányos varjú, egy csóka,egy nagy fülemüle). Ezáltal a kezelt madarak száma összesen 56 volt ebben a periódusban. Összesen 8 páciensen kellett sebészeti beavatkozást végezni, 7 madár gyógyszeres kezelést vagy kötözést igényelt, a többi madárnak pedig egy védett, nyugodt helyen való felépülésre volt szüksége. A páciensek 25%-a (14 egyed) pusztult el. Összesen 27-et (48.21%) sikeresen visszaengedtük a természetbe, a többi madár a Központban maradt. A 2013. július-szeptember folyamán kezelt madarak (*-al vannak jelölve azok a fajok, amelyek kezelésében telefonon keresztül próbáltunk segíteni): Bütykös hattyú* (Cygnus olor) – 1 egyed Fehér gólya (Ciconia ciconia) – 13 egyed Fehér gólya* (Ciconia ciconia) – 2 egyed Fekete gólya (Ciconia nigra) – 1 egyed Szürke gém* (Ardea cinerea) – 1 egyed Törpegém (Ixobrychus minutus) – 3 egyed Szirti sas (Aquila chrysaetos) – 1 egyed Egerészölyv (Buteo buteo) – 5 egyed Egerészölyv* (Buteo buteo) – 1 egyed Karvaly (Accipiter nisus) – 1 egyed Héja (Accipiter gentilis) -1 egyed Héja* (Accipiter gentilis) -1 egyed Vörös vércse (Falco tinnunculus) – 10 egyed Kerecsensólyom (Falco cherrug) – 3 egyed Sarlósfecske (Apus apus) – 1 egyed Erdei fülesbagoly (Asio otus) – 4 egyed Erdei fülesbagoly* (Asio otus) – 1 egyed Kuvik (Athene noctua) – 5 egyed Füleskuvik (Otus scops) – 3 egyed Vetési varjú (Corvus frugilegus) – 2 egyed Vetési varjú* (Corvus frugilegus) – 1 egyed Dolmányos varjú (Corvus cornix) – 1 egyed Csóka (Corvus monedula) – 1 egyed Nagy fülemüle (Luscinia luscinia) – 1 egyed

2013 január-szeptember között összesen 89 madár érkezett meg a Rehabilitációs Központunkba. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden harmadik nap érkezik egy páciens a Központba. Igyekszünk minden igényt teljesíteni és helyet szorítani minden páciens számára, így egyetlen üres röpde/ketrec nem volt eddig. A Rehabilitációs Központ szoros együttműködésben van a Vets4Wild Egyesülettel, a hazai vadon élő állatok rehabilitálásáért küzdő állatorvosok csapatával. Amennyiben kérdéseik vannak, vagy tanácsra van szükségük a Milvus oldalán található telefonszámok, címeken kívül az egyesület honlapját www.vets4wild.ro is találhatnak információkat. Ezúttal is köszönjük mindazoknak, akik hozzánk fordultak segítségért, tanácsért. Különös köszönttel tartozunk Borka Levente marosvásárhelyi állatorvosnak és Köbölkuti Lóránd homoródalmási állatorvosnak a gyors és felbecsülhetetlen segítségükért. Különös köszönettel tartozunk Pál Lajosnak, Székelyudvarhelyről az ajándékba kapott madárröpdéért! A Rehabilitációs Központ nevében, Zeitz Róbert

Szóljon hozzá Válasz megszakítása

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.