Idén január végéig kellett várnunk az első tartós havazásra. Számunkra szinte már elképzelhetetlen az a tény is, hogy szüleink idejében még a december elején lehullt méteres hó egész tavaszig tartott. Habár örülhetnénk annak, hogy kevesebbet kell lapátolnunk, az egyre vékonyabb és rövidebb ideig tartó hótakaró nem csak a síelőknek okoz fejfájást. Ezek a változások hatással vannak többek közt a talaj vízkészletére, a növény- és állatvilágra, a mezőgazdaságra, a turizmusra és az energiatermelésre is.

Az egyre korábbra tolódott tavaszi olvadás miatt, a hószezon időtartama Nyugat-, Észak- és Kelet-Európában 1972 óta huszonöt nappal csökkent. Egy átfogó elemzés szerint az északi féltekén a hótakaró kiterjedése 1980 óta jelentősen csökkent a tavaszi olvadási időszakban (márciustól júniusig). (A többi évszakban a hótakaró kiterjedése változatlan maradt, vagy kismértékben meg is nőtt). Ezt a csökkenést az olvadás korábbi kezdete és a hószezon rövidebb időtartama okozza. Romániában például, a pesszimista forgatókönyv szerint e század végére a havas napok száma körülbelül 30-ra csökken, a ‘60-’70-es évek 80 napjával szemben.  

A hó, magas albedójának köszönhetően, visszaveri a Napból érkező energiát. Ezzel tulajdonképpen hőmérséklet szabályozó szerepe is van, s ezért befolyásolja az éghajlatváltozást is. Hótakaró hiányában a barna színű talaj elnyeli ezeket a sugarakat, amelyek felmelegítik azt, ezzel is erősítve a klímaváltozás folyamatát. Így a hóborította területek csökkenésével, egyre kevesebb ideig és egyre kisebb területen tudja a hó ezt az igen fontos szabályozó szerepét fenntartani a Föld hőháztartásában.

A természetben a vastag hóréteg szigetelő takaróként is működik. Amikor ez nincs, a talajt közvetlenül érik az időjárás viszontagságai és ez kedvezőtlenül hat a növényekre. Egy kutatás eredményei azt bizonyítják, hogy egyes hegyvidéki növényeknél a hótakaró korábbi olvadása, és az éjszakai magasabb hőmérséklet korábbi rügyfakadást, virágzást és kizöldülést eredményez. Ez azért okozhat problémát, mert a különböző beporzó szervezetek nem biztos, hogy hasonlóan reagálnak az éghajlati változásokra és a virágzás-beporzás összehangolt rendszere eltolódhat egymástól. A klímaváltozás eme aggasztó problémájára rengeteg kutatás hívja fel már a figyelmet. Hiába vannak beporzóink és gyönyörű virágaink, ha nem egy időben aktívak, akkor a virágok beporozatlanul, míg a rovarok táplálék nélkül maradnak.

A hótakaró kiterjedése és időtartama mellett, a tömege is meghatározó tényező, hisz a szezonális hó fontos szerepet tölt be a talaj vízkészletének megtartásában. Mindemellett pedig az olvadékvíz akár 60–70%-ban is hozzájárulhat az éves folyóhozamokhoz. A korábban elolvadó és vékonyabb hótakaró befolyásolja a patakok és a talajvíz dinamikáját, s ez egyre kiszámíthatatlanabb vízutánpótlást okozhat a vízerőművek működésében. Így az egyre kevesebb hó erősebb nyári talajszárazságot okoz, ami erdők esetében a tüzek gyakoriságát is növeli.

A havazás helyett eső formájában lehulló, gyorsan lefolyó csapadék pedig növeli a talajeróziót is. Így bizonyos, hogy a tél átalakulása miatt az elkövetkező nyarakon egyre komolyabb aszályokkal kell majd megküzdenünk.

Az európai hegyvidékeket különösen negatívan érinti a klímaváltozás. A hótömeg jelentős csökkenéséről számoltak be, az Alpokból, a Pireneusokból, a Balkán-hegységből de a romániai Kárpátokban is egyre szárazabb és melegebb téli időjárásra számíthatunk a jövőben. A folyamat pedig igen nagy problémákat fog okozni, mivel számos vízgyűjtő medence jelentősen támaszkodik a hegyvidéki régióira, ahol a víz hó és jég formájában tárolódik. Romániában melegebbé váló éghajlat közvetlenül is érinti  a téli turizmust, hisz minden síterület 2600 méter alatt van. Ezeken a sípályákon mesterséges hó-előállítással próbálják kezelni a helyzetet. A mesterséges hótól való függés pedig a fenntartási költségeket emeli meg túlságosan, nem beszélve hatalmas ökológiai hatásáról. Egy ágyú percenként 400 liter vizet is könnyedén elhasználhat. Ezt pedig a környező tavakból, folyókból vagy célnak kialakított mesterséges tavakból kell szivattyúzni, ami tovább csökkenti a térség vízkészletét, fokozza a vegetációs időszakban a szárazságot.

Romániában a turisztikai fejlesztéseket egy fenntartható stratégiára alapozva kellene megtervezni, válaszolva a környezeti fenyegetésekre. Olyan turisztikai tevékenységeket kell előnyben részesíteni, amelyek hosszútávon fenntarthatóak. A tervezésnél figyelembe kell venni a környezeti adottságokat és az elkerülhetetlen felmelegedés következményeit. A hóra alapuló beruházásokat olyan helyeken és úgy kell megvalósítani, hogy  alkalmazkodjanak a klímaváltozáshoz és ne felerősítsék annak hatásait.

Azokban a térségekben, ahol a rövidtávú modellek is azt mutatják, hogy tovább fog csökkenni a havas napok száma, nem érdemes sípályákat építeni, hanem más irányú turisztikai fejlesztésekben érdemes gondolkodni. A klímaváltozás elleni hosszútávú védelem tartós előnyökkel jár mind a helyi közösségek, mind a természeti erőforrások tekintetében.

Mindemellett fontos az is, hogy a turistákat hatékonyabban tudatosítsuk az éghajlatváltozás hatásairól és ösztönözzük rekreációs szokásaik fenntarthatóbbá alakítására.

Egyre jobban meg kell becsülnünk ha télen havazik, lapátoljunk jó kedvvel. Szerezzünk jó élményeket természetes hóban, becsüljük meg a téli természetet is. Hisz ilyenkor is végzi a dolgát, fenntartja a Föld ökoszisztémájának érzékeny rendszerét.