A vörös kánya és a kék vércse (Falco vespertinus) nem csak színben eltérőek, de életterük is csupán minimális mértékben fed át. Mégis, a Milvus (a kánya latin neve) és a kék vércse immár húsz éve elválaszthatatlanok, hiszen a partiumi kék vércse telepek felmérését, a gyűrűzési tevékenységeket a Milvus Csoport már a kilencvenes években elkezdte. Az első kék vércse védelmi projektünk ötezer dollár költségvetéssel bírt és egy évig tartott, a második már egy négy éves nemzetközi LIFE projekt volt, 8 partnerrel és milliós nagyságrendű költségvetéssel.
A kék vércse egy veszélyeztetett, és emiatt védett ragadozó madár. Kifejezetten a mérsékelt égöv alföldi területein él, a telet Afrika déli országaiban tölti. Fészkelési ökológiája két aspektusban is eltér a megszokottól. Egyrészt nem épít saját fészket, fiókái felneveléséhez más madarak fészkét használja. Másodsorban, a hazai ragadozó madarak között egyedülálló módon, a kék vércse kifejezetten társas lény és jellemzően telepesen költ. Mivel az alföldi térségeinkben a leggyakoribb telepes madár a vetési varjú, a hazai kék vércsék elsősorban a vetésivarjú-telepek megüresedett fészkeiben költenek. A varjak már korán, a tavasz első napjaiban fészkelni kezdenek, így mire a telelőterületeiről későn, május elején visszatérő kék vércsék megérkeznek, a varjúfiókák a fészek elhagyására készülnek. Mindez azzal jár, hogy a kék vércsék sorsa erősen függ a vetési varjak fészkelő állományától, így a Milvus Csoport kék vércse védelmi programja nem csak az elsődleges célfajjal, de a vetési varjúval is behatóan foglalkozik. Mint tudjuk, a vetési varjak jelenléte sok esetben az emberek nemtetszését vonja maga után, így a kék vércse fészkelőhelyek védelme különösen bonyolult feladat.
A kék vércsék érdekes életmódját csak tetézi, hogy az őszi vonulást megelőzően nagy csapatokban gyülekeznek. A szeptemberi estéken több száz, esetenként több ezer kék vércse gyülekezik egy-egy pusztai facsoportban, fasorban, és ezekre a helyekre a madarak nem csupán estéről-estére, de évről-évre is visszajárnak. Ez az a periódus, amikor a vércsék felkészülnek a sokezer kilométeres vonulásra, így a gyülekezőhelyek nyugalma és a megfelelő táplálkozóterületek biztosítása elsődleges fontosságú annak érdekében, hogy az őszi vonulás során minél kisebb legyen az elhalálozási arány, így minél nagyobb legyen a tavasszal visszatérő vércsék száma.
Az elmúlt évtizedben a Milvus Csoport szinte minden lehetséges módon kutatta, védte a romániai kék vércse állományt. A 2006-2009 között lebonyolított kék vércse LIFE fajvédelmi projekt keretén belül az egész Partiumra, illetve Bánságra kiterjedő állományfelmérést végeztünk, mind a kék vércse, mind a vetési varjú esetében. A legjelentősebb fészkelő állományok alakulását folyamatosan figyelem alatt tartjuk. Időközben igyekeztünk a kék vércse kelet- és dél-romániai állományait is beazonosítani, felmérni, ennek köszönhetően immár részletes ismeretekkel rendelkezünk az ország teljes fészkelő állományára vonatkozóan. Magyarországi partnereinkkel közösen minden évben követjük az őszi gyülekezőkön átvonuló állományok dinamikáját, 2016-ban pedig rátaláltunk az eddig ismert legnagyobb kék vércse gyülekezőhelyre a Fekete-tengertől nyugatra. Több kék vércsére is műholdas jeladó került, így egyre jobban ismerjük a faj vonulási útvonalait, illetve telelő területeit. Az elmúlt évtizedben több száz mesterséges költőláda került ki annak érdekében, hogy a gyér természetes fészkelési lehetőségeken felül megfelelő körülményeket biztosítsunk a partiumi és bánsági kék vércsék szaporodásához. Tíz éve annak, hogy kilobbiztuk a kék vércsének fészkelőhelyet biztosító vetési varjú költési időben való kíméletét, elértük országszerte több mint tíz, kifejezetten a kék vércse védelmét biztosítani hivatott Natura 2000-es terület létrejöttét. Ezek egy részére fenntartási terveket is készítettünk, hármat pedig saját
magunk kezelünk.
A kárpát-medencei kék vércsék számára bevezetett egyedi jelölési program keretén belül több mint ezer kék vércsére került eddig színes gyűrű, magyarországi partnereinkkel közösen genetikai jellegű kutatásba fogtunk. Annak ellenére, hogy a kék vércsével kapcsolatos védelmi és kutatási tevékenységeink sokrétűek , minden egyes évben tovább bővülnek.
2010-ben a „Milvus Csoportˮ Egyesület elkezdte az első gatyáskuvik (Aegolius funereus) odúk kihelyezését a Kelemen-havasokban. Az ezt követő években további néhány tíz műodú felszerelésére került sor a Görgényi- és Csíki-havasokban, valamint a Gyergyói-medencében. A műfészkeket évi rendszerességgel ellenőrizzük, hogy megállapítsuk ezek foglalásának arányát és a költési sikert. 
