Ha a környezetvédelemről beszélünk, általában először nem a gnúra gondolunk. A Nature Climate Change-ben megjelent kutatás viszont arra enged következtetni, hogy csupán kilenc állatfaj védelmével is nagy mértékben hozzájárulhatunk az éghajlatváltozás mérsékléséhez. 

A Párizsi Klímaegyezmény eléréséhez, vagyis az átlaghőmérséklet emelkedés 1,5° C alatt tartásához egyre valószínűbb, hogy a megújuló energiaforrásokra való áttérés és a mezőgazdasági területek terjeszkedésének a leállítása nem lesz elegendő: a légkörben pillanatnyilag jelen lévő szén-dioxid mennyiség lekötésére is szükség lesz. Ehhez járulhatnak hozzá az úgynevezett öko-mérnök állatfajok, amelyek nagy kiterjedésű területeket szén elnyelővé változtatnak. Ennek a kutatásnak a számításai szerint, a hasonló állatfajok populációinak visszaállítása 95%-ban járulna hozzá a 2100-ig kitűzött 500 milliárd köbméter szén lekötéséhez.

Egyes állatfajok nagy mértékben szabályozni tudják a szén körforgását azáltal, hogy  megváltoztatják a környezeti feltételeket a fotoszintézis során szenet lekötő növények, algák, és baktériumok számára. Például a szavannán élő gnú populációk legeléssel szabályozzák a növényzet méretét és kiterjedését, ezért ezek a területeket kevésbé fenyegeti az erdőtűz, ami hatalmas mennyiségű szén-dioxid felszabadulását eredményezné. Az afrikai elefántok vándorlásai során, a magok terjesztésével és a talaj összetételének változtatásával segítik egyes növényfajok megtelepedését. A bálnák a vízben a szén eloszlását úgy szabályozzák, hogy az óceán mélyén táplálkoznak, de az idejük nagy részét a felszínen töltve, az ürülékük által a felszíni fitoplankton növekedést serkentik.

A szerves anyagok anaerob bomlása által keletkezett metán, ami a permafrosztban, azaz állandóan fagy alatt álló talajban tárolódik, a felmelegedés miatt egyre nagyobb mennyiségben szabadul fel a légkörbe. Ezt a folyamatot tudják szabályozni az északi régióban élő nagytestű herbivór állatok, amelyek taposással a havat összetömörítik, így az nehezebben olvad el. Ha a talaj több ideig fagyott állapotban tud maradni, tovább tárolja az üvegházhatású gázokat is.

Mivel az emberi tevékenység egyre inkább betolakodik a természetes élőhelyekre, az öko-mérnök állatfajok populációi csökkennek, és egyre kevésbé tudják betölteni a szerepüket az ökoszisztémában. Ez a kutatás azt mutatja, hogy ha a populációk tovább csökkennek hatalmas, szén-elnyelő területekből szén-kibocsátó válhat. A cikk szerint az ajánlott visszatelepítési akciókba érdemes volna bevonni az érintett helyi közösségeket, figyelembe véve ezek területigényét, kulturális örökségét, és kapcsolatát az említett állatfajokkal.

Ahhoz, hogy egyes fajok be tudják tölteni a funkcionális szerepüket egy ökoszisztémában nem csak az állatok folyamatos védelme szükséges, az adott fajnak sok esetben el is kell érnie egy adott egyedsűrűséget. Ezzel szemben az elmúlt 50 évben a vadon élő állatok populációi 70%-al csökkentek, ezért hamarosan ezek védelme és a populációinak regenerálása az egyik legfontosabb természet alapú klímavédelmi megoldássá válhat, bár alapvetően ez nem elegendő a felmelegedés megfékezéséhez: ahhoz klímavédelmi akciók összehangolt tevékenységére lenne szükség.

Bálint Orsolya,
Young Ambassador