Írta: Simon Lilla
Míg az emberiség kényszerű vesztegzár alatt van, a természet végre fellélegezhet. A féktelen emberi terjeszkedésnek, termelésnek és szennyezésnek gátat szab a vírus, sőt, a klímaváltozást is megfékezi. A néptelen, kihalt utcákat visszahódította a természet. Ilyen, és ehhez hasonló szalagcímek árasztották el a köztudatot az elmúlt év során. Mint általában, sajnos a valóság ennél kicsit árnyaltabb. Ellenben az IUCN a vírus biodiverzitásra kifejtett negatív hatására hívja fel a figyelmet, a Science-ben megjelent közlemény szerint pedig a járvány utáni felépülés esélyt teremthet az újításra.
©pixabay.com 
© http://www.allwhitebackground.com/?p=4786 
© Alissa Eckert, MSMI, Dan Higgins, MAMS 
Simon Lilla
A koronavírus első hullámának idején, amikor a legtöbben önkéntes vagy igencsak kényszeres elzártságban éltünk otthonunkban, örömteli hírek kezdtek keringeni a közösségi média különböző felületein nagy népszerűségnek örvendve: delfinek tértek vissza Velence vízrendszerébe, bálnák tűntek fel Bombay közelében, őzek foglaltak el egy forgalmas utat India Tamil Nadu államában.
A komor jelenbe vidámságot csempésző történetek azonban sajnos állatmesék maradtak: az őzeket valójában Japánban kapták lencsevégre, ahol jelenlétük mindennapos, a delfineket Szardínia partvidékén fotózták. A hírek azonban jó ideig lehorgonyoztak a köztudatban, érdekes kérdéseket vetve fel a helyzet valódi állásával kapcsolatban. Az IUCN összefoglalójában szerencsére részletes választ kapunk arra, hogyan is hatott valójában a pandémia a biodiverzitásra, bár teljes nagyságában eszerint csak évek múltán érzékeljük majd következményeit.
A humán és anyagi erőforrások hiánya, vagy megcsappanása súlyosan érintette a vadrezervátumokat és védett területeket, hiszen a pandémia miatt rengeteg látogatóközpontot zártak be világszerte, ezzel megszüntetve az ehhez kapcsolódó turizmust és azokat az anyagi forrásokat, amik ezek hosszútávú megőrzését szolgálják.
Mivel ezidő alatt a területek felügyelete akadozott, a vadászat, fakitermelés, a terület gazdasági célokra való kiaknázása is fokozódott, ami természetesen zavarást és élőhelycsökkenést jelentett az itteni élőlények számára. Bár Afrika több országában is folytatódtak az orvvadászat akadályozását célzó intézkedések, anyagi támogatás hiányában sok szervezetnek kellett felhagynia munkájával. Ugyancsak félbeszakadtak a monitoring- és kutatási tevékenységek, csakúgy, mint a területkezelési és restaurációs intézkedések az érintett területeken, hiszen a természetvédelem az egészségügyi krízis közepette nélkülözhető tevékenységnek minősült.
A vírus számlájára írható rengeteg természet- és klímavédelmi konferencia elhalasztása is. Az eredetileg 2020 júniusára tervezett IUCN Természetvédelmi Világkongresszus, valamint az ENSZ szintén 2020-as, 26. Éghajlatváltozási Konferenciája például 2021-re tolódtak, ami késlelteti az amúgy igencsak sürgős politikai intézkedéseket a témában.
Érdekes, de annál ártalmasabb plusz következmény, hogy a járvány felerősítette az emberek bizalmatlanságát természetes környezetük felé, mivel a betegség megjelenését a vadvilághoz kapcsolják. A denevérek és a vírus kapcsolatát övező tudatlanság és tévhitek eredményeképpen Indonézia, Peru és Ruanda több városában is követelte a lakosság a parkokban a fák kivágását vagy a lombok teljes lecsupaszítását, hogy megszabaduljanak az itt tanyázó denevérektől. Az ember-természet kapcsolat meggyengülésének továbbá ezen túlmutató következményei is vannak, hiszen az, hogy egy természetvédelmi törekvés megvalósulhat-e, végső soron a közvéleménytől, valamint a politikai döntéshozataltól függ.
De ne csüggedjünk! Öröm az ürömben, hogy komoly lehetőségek rejlenek a járvány miatt felfordult élet újratervezésében – vélik Ryan M. Pearson és munkatársai, a Science-ben nemrég kiadott közlemény szerzői. Mivel a betegség éppen a vadvilág kizsákmányolása révén született, Pearson és csapata szerint ez felhívja a figyelmet a természetvédelem hiányosságaira és legfőképpen a fontosságára.
Ugyancsak ütős érv a sürgős változtatás mellett, hogy a kutatók szerint az éghajlat melegedésével nő az esélye az újabb kórokozók megjelenésének, pl. a permafrost olvadása következtében, így az egészségügyi prioritás többek között itt is egybeesik a konzervációs és klímavédelmi törekvésekkel.
Igazi előrelépés akkor történhet, ha a pandémia által okozott kényszerpihenő alatt újragondoljuk a meglévő társadalmi és gazdasági szerkezet hiányosságait, és egy potenciálisan harmonikusabb jövőt építünk a természettel együttműködésben. Ennek megvalósítása elsősorban a politikai döntéshozók felelőssége; új irányelvek és törvények sürgős beiktatása elengedhetetlen egy új társadalmi norma kialakításában.
(SL)
Források:
IUCN: https://www.iucn.org/covid-19-resources/questions-and-answers-covid-19-and-nature-conservation
Fake animal news: https://www.nationalgeographic.com/animals/2020/03/coronavirus-pandemic-fake-animal-viral-social-media-posts/
Konzervációbiológia és Covid: https://www.conservation.org/stories/impact-of-covid-19-on-nature
2010-ben a „Milvus Csoportˮ Egyesület elkezdte az első gatyáskuvik (Aegolius funereus) odúk kihelyezését a Kelemen-havasokban. Az ezt követő években további néhány tíz műodú felszerelésére került sor a Görgényi- és Csíki-havasokban, valamint a Gyergyói-medencében. A műfészkeket évi rendszerességgel ellenőrizzük, hogy megállapítsuk ezek foglalásának arányát és a költési sikert. 
