Ha visszamegyünk az időben, akár csak egy évszázadot, a Maros folyóra mint gyönyörűen kanyargózó, szerteágazó folyóra találnánk rá, amely eluralja az Erdélyi medencét, a növény- és állatvilágában gazdag, mocsaras holtágaival. A régi térképeken, de még a mai műholdas felvételeken is, ez még nyomon követhető, nem csak mese ez.

A közelmúltban az embernek azonban sikerült olyanná változtatnia a folyót és a hozzá kapcsolódó élőhelyeket, hogy majdnem már csak az embernek kedvez a sajátosságaival.

A folyó szabályozása, a mocsaras élőhelyek lecsapolása a vizes és szárazföldi élőhelyek nagy részének a pusztulásához vezetett. Holtágainak száma drasztikus csökkenést mutatott a szabályozásoknak és a mezőgazdasági tevékenységeknek köszönhetően. Bár mi kényszerítettük egyetlen, jól meghatározott mederbe a Marost, még mindig a lakosság megdöbbenését váltja ki és elképzelhetetlen jelenségnek számít a 21. században, ha a meteorológiai hatásoknak köszönhetően a folyó átlépi határait és kilépve medréből megművelt árterületeket foglal vissza. Gátak, vízlépcsők és energia termelésre alkalmas építmények közé zárjuk még ma is a folyót, nem tartva szem előtt az érintett faunát és flórát. Újabban meg a soha kielégíthetetlen infrastruktúra táplálására homokját és kavicsát is elhordjuk a partjáról és a medréből, figyelmen kívül hagyva még a víz minőségére gyakorolt hatásait.

• 

• 

• 

A folyómeder mentén fellelhető vizes élőhelyek, amelyek nem a folyó dinamikájától függnek, a valamikori holtágak, kavicskitermelésből maradt kisebb és nagyobb tavacskák maradványai és sok esetben szintén az ember számára kialakított halas tavak, halgazdaságok lettek.

És ezeket a változásokat megsínylette többek között a kétéltű fauna is. Ezért van az hogy, bár többre vártunk, nagyon kis számú kétéltű megfigyelésünk volt a négy Natura 2000es terület felmérésekor.

Bár a Maros folyó mentén található négy Natura 2000es védett terület (ROSCI0210 A lekencei szakadás, ROSCI0367 Malomfalva és Marosugra közötti Maros szakasz, ROSCI0369 Radnótfája és Körtvélyfája közötti Maros szakasz, ROSCI0368 Déda és Szászrégen közötti Maros szakasz) adatlapján több kétéltű faj szerepel, csak a folyó projektünk keretében végzett felmérésnek köszönhetően kaptunk több információt ezen fajok elterjedéséről, illetve a védelmi státuszukról.

A kutatott fajok egyik csoportjáról- a gőtékről egy előző cikkünkben így írtunk.

A vizsgált területeken két unka faj jelenlétét is észleltük: a vöröshasú- ill. a sárgahasú unkáét. A vöröshasú unka (Bombina bombina) többnyire a síkvidékeken és dombvidékeken elterjedt, hasi foltjai különállóak és élénk narancssárga színűek, ellentétben a sárgahasú unkával (Bombina variegata), amely többnyire a magasabb fekvésű dombvidéket és a hegyvidéket kedveli, hasi foltjai nagyrészt összefüggő élénk citromsárga színezetet mutatnak. A két faj az átfedő elterjedési területeken hibridizál.

Mindkét faj, az előbb említett két gőtefajhoz hasonlóan, jelölő fajok a felmérési területeken, de nézzük meg mi derült ki a felmérések során.

• ROSCI0210 A lekencei szakadás

A négy kétéltű faj közül egyedül a vöröhasú unkát nem találtuk meg, annak ellenére, hogy az egyetlen faj ami fent van a Natura 2000es terület adatlapján. A védett területet – bár igaz a Milvus Csoport javasolta – sajnos jóval kisebb területtel jelölték ki és a vöröshasú unka kívül maradt. A másik három faj, a tarajos gőte (Triturus cristatus), az erdélyi pettyes gőte (Lissotriton vulgaris ampelensis) és a sárgahasú unka, jelenlétét sem tudjuk sikernek elkönyvelni, mivel csak egyetlen élőhelyen vannak jelen.

• ROSCI0367 Malomfalva és Marosugra közötti Maros szakasz

A helyzete hasonló az előző területéhez, szintén csak a vöröhasú unka az egyetlen faj ami bár rajta van a Natura 2000 védett terület adatlapján, a hangját tudtuk csak beazonosítani és azt is a területen kívülről. A tarajos és az erdélyi pettyes gőtékre is csak pontokban találtunk rá a területen, azonban ezek nem is szerepelnek a védett terület adatlapján.

• ROSCI0369 Radnótfája és Körtvélyfája közötti Maros szakasz

Itt csak a kavicskitermelés eredményeképpen kialakult apró pocsolyákban találtunk rá, a védett terület adatlapján is szerepelő fajoknak, a tarajos gőte és erdélyi pettyes gőte, néhány egyedére.

• 

• 

• ROSCI0368 Déda és Szászrégen közötti Maros szakasz

A Maros-szorosban a helyzet valamivel jobbnak mondható, mint az alsóbb szakaszokon. Itt például a kétéltűek vándorlását is alkalmunk volt megfigyelni, mint például a tarajos gőtéjét. Sajnálatos itt azonban az, hogy az áttelelésre szolgáló terültetekről a vizes, szaporodásra alkalmas területekre igyekezve egy közepesen forgalmas úton kell átkeljenek és emiatt számos egyedet találtunk elgázolva. Továbbá a szaporodásra alkalmas vizes területek egy nagy hányada halastavakká lettek átalakítva, ami már kevésbé alkalmasak a kétéltűek szaporodására, mivel a benne élő halfajok, még ha növényevők is, elfogyaszthatják a kétéltűek ivadékait. Az erdélyi pettyes gőte és a sárgahasú unka is jelen van a területen, de hasonlóan csak elszórtan, szigetszerűen jelennek meg.

Az európai törvénykezés alapján a fajok védelmi státusza jónak, kedvezőtlen – nem megfelelőnek, kedvezőtlen- rossznak, illetve ismeretlennek kategóriákba sorolható. A mi esetünkben az említett kétéltű fajoknak védelmi státusa csakis kedvezőtlen – rossznak mondható. Ritkaságuk, az élőhelyeik jelenlegi helyzete, a jelenben ható és jövőben várható tényezők negatív hatása miatt a fajok rövid távú túlélése is kérdéses.

Hogy tehetünk-e ez ellen valamit? Bizonyos esetekben még igen, éspedig a folyó mentén található vizes élőhelyek visszaállításával fenntartathatunk még néhányat a meglévő populációkból. Rajtunk áll, hogy megtesszük-e vagy sem.