Természetvédelmi igazgatót keresünk!

Post published:július 14, 2026
Post category:Hírek
Post comments:0 Hozzászólás

A Milvus Csoport pályázatot hirdet a Természetvédelmi igazgatói pozíció betöltésére.

Elvárások:

Végzettség és szakmai tapasztalat:

Felsőfokú végzettség biológia, ökológia vagy környezettudomány területén, vagy ezen területeken szerzett szakmai tapasztalat igazolása (kötelező)
Civil szervezetnél (NGO) szerzett szakmai tapasztalat, lehetőleg természetvédelem területén (előnyt jelent)
Természetvédelmi és/vagy kutatási projektek kidolgozásában és irányításában szerzett tapasztalat (előnyt jelent)
A romániai természetvédelmi jogszabályok, valamint a vonatkozó európai uniós jogszabályok és szakpolitikai irányvonalak alapos ismerete (kötelező)
A romániai természetvédelem történetének általános ismerete (előnyt jelent)
Legalább középszintű angol nyelvtudás
A magyar nyelv ismerete előnyt jelent

Elvárt készségek és kompetenciák:

Alapvető statisztikai adatelemzési ismeretek, valamint alapfokú GIS-ismeretek (előnyt jelent);
A Milvus Csoport stratégiájának ismerete és azonosulás a szervezet értékeivel (kötelező);
Szervezetirányítási és vezetői készségek (előnyt jelent);
Kiváló szervezőkészség;
Jó kommunikációs és együttműködési készség, csapatmunkára való alkalmasság, empátia.

Amit kínálunk:

Versenyképes fizetés, teljesítményalapú béremelési lehetőséggel
Lehetőség arra, hogy egy közös célért dolgozó, elhivatott csapat tagja legyél
Lehetőség arra, hogy közvetlenül hozzájárulj a természet védelméhez
Rugalmas munkaidő és alkalmankénti otthoni munkavégzés lehetősége
A terepi és irodai munkához szükséges eszközök biztosítása
Tanulási és szakmai fejlődési lehetőségek

Feladatok és felelősségi körök:

Hatáskörében eljárva a Természetvédelmi igazgató:

biztosítja a szervezet természetvédelmi, kutatási és monitorozási stratégiájának megvalósítását;
koordinálja a Természetvédelmi Osztály éves munkatervének elkészítését a szervezeti stratégia és a folyamatban lévő projektek alapján;
meghatározza a Természetvédelmi osztály munkatársainak feladatait az Ügyvezető Tanács többi tagjával együttműködve, figyelemmel kíséri tevékenységüket, valamint rendszeres jelentéseket és elemzéseket készít;
irányítja a Természetvédelmi osztály teljes tevékenységét, beleértve a projektmenedzserek munkáját is, biztosítva az osztály hatáskörébe tartozó projektek hatékony megvalósítását;
együttműködik az Ügyvezető Tanács többi tagjával a más részlegek felelősségi körébe tartozó közös projektek megvalósításában;
az Ügyvezető Tanács többi tagjával közösen koordinálja a szervezeti projektek, valamint pályázatokhoz, monitorozási és szakértői szerződésekhez kapcsolódó műszaki projektek kidolgozását, kijelöli az ezekért felelős munkacsoportokat, és dönt a természetvédelmet, kutatást és monitorozást érintő szakmai kérdésekben;
irányítja az adatgyűjtési, adattárolási és adatfeldolgozási informatikai infrastruktúra fejlesztését;
koordinálja a műszaki és tudományos jelentések elkészítését;
ellátja a Természetvédelmi Osztály humánerőforrás-menedzsmentjét (javaslatot tesz a bérezési besorolásra, ellenőrzi a munkaidő-nyilvántartásokat, részt vesz a teljesítményértékelésekben, prémiumokat és teljesítménybónuszokat javasol, szükség esetén fegyelmi intézkedéseket kezdeményez);
szabad kapacitása függvényében részt vehet természetvédelmi és/vagy monitoring tevékenységekben projektmenedzserként, szakértőként vagy egyéb szerepkörben, de ezek nem haladhatják meg munkaidejének 30%-át;
évente legalább egy összefoglaló jelentést készít a természetvédelmi, kutatási és monitoring tevékenységekről.

Szervezeti kapcsolatok:

az ügyvezető igazgató közvetlen irányítása alatt dolgozik.
tagja az ügyvezető testületnek a többi igazgatóval együtt.
a többi igazgatóval együtt részt vesz az Igazgatótanács ülésein.

Egyéb információk:

A Természetvédelmi igazgatót az Igazgatótanács pályázati eljárás útján nevezi ki 1 éves időtartamra, meghosszabbítási lehetőséggel. A pozíció betöltéséhez 45 napos próbaidő tartozik.

A Természetvédelmi igazgatói pozícióra történő jelentkezés feltételei és értékelési szempontjai:

A jelentkezéshez szükséges dokumentumok: A pályázati anyagot elektronikus formában a board@milvus.ro e-mail-címre kell elküldeni, és az alábbi dokumentumokat kell tartalmaznia PDF-formátumban:

Önéletrajz (CV)
Motivációs levél

A kiválasztási folyamat ütemterve:

2026.07.14. – A pályázati felhívás közzététele
2026.07.14. – 2026.08.10. – Jelentkezési dokumentumok benyújtása elektronikus formában
2026.08.11. – 2026.08.14. – Interjúk a kiválasztott jelöltekkel
2026.08.20. – A kiválasztási folyamat eredményének közzététele

Értékelési szempontok: A jelöltek értékelési szempontjai és ezek súlya a végső eredményben a következők:

Önéletrajz (40 pont):

A megszerzett vagy folyamatban lévő tanulmányok szintje, diplomával vagy tanúsítvánnyal igazolva (10 pont)
Folyamatos szakmai fejlődés (képzéseken, tanfolyamokon, tréningeken való részvétel) (10 pont)
Releváns szakmai tapasztalat (20 pont)

Motivációs levél (30 pont):

A pályázó indoklása arra vonatkozóan, hogy miért kívánja betölteni az adott állást, összhangban a szakterületen végzett szakmai tevékenységével; a korábbi tevékenységek során elért eredmények bemutatása (amennyiben releváns); valamint a jelenlegi pályázat benyújtásának motivációja. A motivációs levélnek tartalmaznia kell egy általános stratégiát és célkitűzéseket is, amelyek összhangban állnak az egyesület általános céljaival.

Interjú (30 pont)

Csak azokkal a pályázókkal vesszük fel a kapcsolatot e-mailben, akiket kiválasztunk az interjúra.

Szóljon hozzá Válasz megszakítása

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.