A „Milvus Csoport” Egyesület a Román Madártani Egyesülettel (SOR) a 2015-ös évben is megszervezte közösen az országos vízimadár-szinkront Romániában. A megfigyeléseket, a korábbi évekhez hasonlóan január 10 és 31 között végeztük

A Nemzetközi Vízimadár-szinkront (International Waterbird Census – IWC) a Wetlands International koordinálja, melyet minden évben megszervez a világ legtöbb országában.

A felmérésről beérkező adatok egy részét a Milvus Csoport, másikat a Román Madártani Egyesület összesítette. Az egyesületünkhöz beérkezett felmérési kitöltőíveket a Milvus Csoport tagjain kívül megbízott önkéntesek is beküldték, így az általunk összesített adatok gyűjtéséhez több mint húsz személy járult hozzá.

A megfigyelők 21 megye 95 különböző területéről vagy területegységéről gyűjtöttek adatokat.

A legtöbb bejárt terület idén Maros megyében volt (17), ezt követte Szatmár (12) és Brăila megye (12) azonos területszámmal, azonban a területek nagysága idén sem volt azonos. Ezekben a megyékben nagyszámú, de főleg kis felületű vizes terület, elsősorban tó és rövidebb folyószakasz került megvizsgálásra. Voltak olyan megyék is (mint például Krassó-Szörény), melyekben mindössze egy-két területegység lett felmérve, azonban az itt lejárt dunai folyamszakasz hossza elérte a 130 km-t.

A felmérések során összesen 145664 madarat észleltek, melyek 115 fajhoz tartoznak. Ezek közül 120412 egyed különféle vízimadár-fajhoz tartozik, mely az összes megfigyelt madár 82,6 %-át teszi ki. Ez a szám azonban csak a szigorú értelemben vett „vízimadarakat” jelenti, melyhez még hozzáadhatóak azon fajok (rétisas, barna rétihéja, hegyi billegető stb.), melyek életvitele az év minden szakaszában a vizek közelségéhez kötött.

A legtöbb madarat idén is a Báziás és Orsova közötti Dunaszakaszon észlelték, összesen 36017 példányt, a legkevesebbet viszont (1 madár) a Kovászna megyei Feketeügyön figyelték meg. Voltak azonban olyan területek is, ahol a teljesen befagyott tó miatt a megfigyelők csupán néhány énekesmadarat, ragadozót vagy egyetlen madarat sem jegyezthettek fel.

A felmérő személyek az adatokat (megfigyelők névsora, elérhetősége, a terület neve, a megfigyelés dátuma, a megfigyeléshez használt optikai felszerelések, a madarakrakat zavaró tényezők és ezek erőssége, a terület nagysága, a vízfelület befagyásának százaléka stb.) terepi ívekre rögzítették, majd az észlelt fajok egyedszámát összesítették. A kiszállás után térképre került az általuk bejárt szakasz hossza vagy a felmért terület körvonala.

A leggyakrabban észlelt öt vízimadárfaj példányszáma a következőképpen alakult: tőkés réce (Anas platyrhynchos) – 57495, szárcsa (Fulica atra) – 7359, bütykös hattyú (Cygnus olor) – 4575, kárókatona (Phalacrocorax carbo) – 3620, valamint kerceréce (Bucephala clangula) – 3547 példány.

Hasonlóan nagy számban képviseltette magát még a kontyos réce és a sztyeppi sirály, mindenik háromezer fölötti egyedszámmal.

A vízimadarak mellett a legnagyobb egyedszámban megfigyelt öt további faj az énekesmadarak közül került ki, ezek száma a következő volt: vetési varjú (Corvus frugilegus) – 9309, csóka (Corvus monedula) – 4056, mezei veréb (Passer montanus) – 1559, szarka (Pica pica) – 1338  és tengelic (Carduelis carduelis) – 1063 példány.

A megfigyelések alatt egyes felmérőknek sikerült feljegyezniük hazánkban szórványosan előforduló, vagy az időszakra nézve érdekesnek mondható fajokat. Ilyenek például a kis hattyú (Cygnus columbianus bewickii) – 31 pld., füstös réce (Melanitta fusca) – 4 pld., valamint a csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) – 2 pld.

Mint érdekesség, megemlítenénk egy Európában, így hazánkban sem őshonos madárfajt, a szürkefejű ásólúd (Tadorna cana), melynek egy tojó példányát észlelték egy moldvai duzzasztott tavon.

Ezennel is szeretnénk megköszönni minden résztvevőnek a felmérésben nyújtott segítségét.