Tavaly december közepén keresett meg bennünket Paweł Mirski, a lengyelországi Sasvédelmi Bizottság (Komitet Ochrony Orłów) képviselője, azzal a kéréssel, hogy kutassunk fel egy Lengyelországban műholdas jeladóval ellátott rétisast (Haliaeetus albicilla), amely téli kóborlása során Románia nyugati határterületére jutott. A jeladó három napon keresztül ugyanabból a pontból, Kisiratos (Dorobanți) Arad megyei település közeléből küldött jeleket, ami arra utalt, hogy a madár elpusztult vagy esetleg leesett róla a jeladó.

Egy fiatal, elsőéves rétisasról volt szó, amelyet testvérével együtt júniusban adóztak meg kikelésük helyszínén, északkelet Lengyelországban, a Knyszyńska erdőben. Míg testvére Lengyelországban, a fészek 130 km-es körzetében maradt, ez a rétisas szeptemberben elhagyta Lengyelországot, és több mint 800 km-t repülve elért Romániáig. A 2014-ben megadózott lengyel rétisasok közül egyedül ő nem töltötte a telet lengyel határon belül.

A madarat a pontos koordináták alapján megtaláltuk, sajnos elpusztulva.  Ugyan a hely jó vadászterületnek számít, például a nálunk ritka parlagi sas is gyakran látogatja, mégis veszélyes a ragadozómadarakra nézve, mivel több középfeszültségű vezetéksor is átszeli. A helytelenül megtervezett, nem szigetelt vezetékoszlopok halálos veszélyt jelentenek azokra a madarakra, amelyek a fátlan térségekben pihenőhelynek, vártának használják őket. A madárvédelmi szempontból rosszul kialakított oszlopfejszerkezetek főleg a nagytestű madarakat, ragadozókat, gólyákat veszélyeztetik, melyeknek hosszú szárnyai nagyobb eséllyel érintkeznek a 20000 voltos feszültség alatt lévő vezetékekkel, és könnyen fatális áramütést szenvedhetnek.

A lengyelországi rétisas is egy ilyen halálos oszlop áldozata lett. Számos ország, például Magyarország összehasonlíthatatlanul előrébb jár Romániánál a madarakra veszélyes középfeszültségű légvezetékek szigetelésével, madárbarát szerkezetekre való lecserélésével. Nálunk sajnos egyelőre szinte kizárólag természetvédelmi projektek biztosítanak pénzügyi hátteret madárvédelmi szempontból kiemelten fontos, rövidebb vezetékszakaszok szigetelésére. Azonban országos szinten nem elvárható, hogy civilszervezetek és egyéb, természetvédelemmel foglalkozó entitások teremtsék elő azokat a forrásokat, amelyeket a vezetékszakaszokat fenntartó és működtető, és abból közvetetten profitáló áramszolgáltatók kellene, hogy biztosítsanak.

Becsléseink szerint Romániában százezerre tehető az évente áramütött vadmadarak száma, és ezzel az egyik legsúlyosabb mértékű természetkárosítás. És, mint azt a lengyel rétisas esete is jelzi, a romániai áldatlan állapotok nem csak a hazai állományokra veszélyesek, de más országok vonuló, kóborló madaraira is. Mi sem többet mondó annál a ténynél, hogy a pórul járt rétisas 800 km-t tett meg Lengyelországon, Ukrajnán, Szlovákián és Magyarországon keresztül anélkül, hogy bármi baja esett volna. Romániában 400 méterig jutott…