Pánik, félelem, irtózat, tévhitek, mende-mondák… és a vége általában ugyanaz, egy vérben vonagló roncsolt test. És miért jutunk mindig ide? Mert nem ismerjük ezeket a lényeket. Mert nem tudjuk, hogy általában ártalmatlanok, akár éppen lábatlan gyíkok, ráadásul azokhoz, amelyek méreggel védekezhetnek, nem tudjuk, hogyan kell helyesen viszonyulni. Sorozatunkkal települések közösségeit, kisebb régiókat fogunk megszólítani, bemutatva a környéken esedékes fajokat, és a helyes bánás- és viszonyulás módokat, hogy mindenki biztonságban legyen, mi is és a hüllők is. Reméljük, hogy a következő találkozások kellemesebbek lesznek! Kérjük, terjesszék!

PARAJD

Kedves parajdiak és a környéken kirándulók! Ha kígyót láttok, az általában a nem-mérges, a vizes élőhelyeket és békákat kedvelő vízisikló (Natrix natrix), a száraz domboldalakat, és a hüllőket és kisemlősöket – egereket – kedvelő rézsikló (Coronella austriaca), vagy a ritkább, másfél métert is elérő és néha madárfiókát is elfogyasztó erdei sikló (Zamenis longissimus). Gyakran pedig csak az ugyancsak ártalmatlan, és a földigilisztákat és meztelen csigákat kedvelő lábatlan kékpettyes törékenygyík (Anguis colchica) kerül az utatokba. Röviden a vízisiklót sárga-fekete fülsávjairól, az erdei siklót sárga füsávjáról – ez kevésbé feltűnő mint a vízisiklónál -, és nagy méretéről, a rézsiklót a szemalatti barna sávról, amely az orrhegytől a szájnyílásig terjed – hasonló sávja van az erdei siklónak is, de itt a szemtől indul -, a törékeny gyíkot pedig fényes, apró pikkelyes testéről lehet felismerni. Ne gyilkoljátok le a őket, mert ártatmatlan élőlények. Gyengéden vödörbe, dobozba lehet seperni őket és el kell vinni a legközelebbi természetes vízi élőhelyre (vízisikló) vagy egy napsütött, bokros domboldalra (rézsikló, erdei sikló, törékeny gyík). E fajok jelenléte csak azt bizonyítja, hogy a környezetetek egészséges, természetközeli. Ez büszkeséggel kellene eltöltsön akárkit! Ahogy a Bucsin fele haladunk, a hegyvidéki rétek fele, megjelenik a vidék egyetlen mérges kígyója, a keresztes vipera (Vipera berus), amit cikk-cakkos hátsávjáról ismerhetünk meg, de vigyázzunk a sötét változatára is! A viperamarást meg lehet előzni. A kígyó nem játékszer, ne fogjuk meg. A sétáinkon használjunk magasszárú bakancsot és hosszúszárú nadrágot. Vigyázzunk, hova tesszük a kezünket és hova ülünk. Viperamarás esetén maradjunk nyugodtak, ritkán halálos és nem minden marásban van méreg, és van olyan is amelyikben csak kevés. Forduljunk minél hamarabb orvoshoz és hívjuk a sürgősségi számot, az 112-t! Ne alkalmazzunk szorító kötést, ne vágjuk fel a sebet és ne igyunk alkoholt vagy energia italokat.

Marosvásárhely

Kedves vásárhelyiek és környéken élők! Ha kígyót láttok, az általában nem-mérges vízisikló (Natrix natrix) vagy nagyon ritkán rézsikló (Coronella austriaca) lehet. Esetenként pedig, az ugyancsak ártalmatlan, lábatlan kékpettyes törékeny gyík (Anguis colchica). A környéken nem élnek viperák, tehát ne pánikoljatok, ne hívjátok az 112-t. A vízisiklót sárga-fekete fejtövi foltjairól, a rézsiklót a szemalatti barna sávról, a törékeny gyíkot pedig fényes, apró pikkelyes testéről lehet felismerni. Ne gyilkoljátok le a őket, mert ártalmatlan, védett élőlények. Békákkal (vízisikló), gyíkokkal, egerekkel (rézsikló), illetve földigilisztával, csigákkal (törékeny gyík) táplálkoznak. Gyengéden vödörbe, dobozba lehet seperni őket és el kell vinni a legközelebbi természetes vízi élőhelyre (vízisikló) vagy egy napsütötte, bokros domboldalra (rézsikló, törékeny gyík). E fajok jelenléte csak azt bizonyítja, hogy a lakó környezetetek egészséges, természetközeli és erre méltán büszke lehet mindenki.