Téli vízimadár-szinkron – 2014

Kerekes I. 3A „Milvus Csoport” Egyesület a Román Madártani Egyesülettel (SOR) a 2014-es évben is megszervezte közösen az országos vízimadár-szinkront Romániában. A megfigyeléseket, a tavalyi évhez hasonlóan elsősorban január 10 és 31 között végeztük, azonban a nagyobb méretű felmérés miatt néhány megfigyelés időpontja február legelejére is áttevődött. A Nemzetközi Vízimadár-szinkront (International Waterbird Census – IWC) a Wetlands International koordinálja, melyet minden évben megszervez a világ legtöbb országában.

A felmérésről beérkező adatok egy részét a Milvus Csoport, másikat a Román Madártani Egyesület összesítette. Az egyesületünkhöz beérkezett felmérési kitöltőíveket a Milvus Csoport tagjain kívül megbízott önkéntesek is beküldték, így az általunk összesített adatok gyűjtéséhez több mint húsz személy járult hozzá.A megfigyelők 24 megye 119 különböző területéről vagy területegységéről gyűjtöttek adatokat.

Kerekes I. 2A legtöbb bejárt terület idén is Bihar megyében volt (35), ezt követte Maros (18) és Brăila megye (14), azonban a területek nagysága nem volt azonos. Ezekben a megyékben nagyszámú, de főleg kis felületű vizes terület, elsősorban tó és rövidebb folyószakasz került megvizsgálásra. Voltak olyan megyék is (mint például Krassó-Szörény), melyekben mindössze egy vagy két területegység lett felmérve, azonban az itt lejárt dunai folyamszakasz hossza elérte a 130 km-t.

A felmérések során összesen 149 759 madarat észleltek, melyek 131 fajhoz tartoznak. Ezek közül 110 880 egyed különféle vízimadár-fajhoz tartozik, mely az összes megfigyelt madár 74%-át teszi ki. Ez a szám azonban csak a szigorú értelemben vett „vízimadarakat” jelenti, melyhez még hozzáadhatóak azon fajok (rétisas, barna rétihéja, hegyi billegető stb.), melyek életvitele az év minden szakaszában a vizek közelségéhez kötött.

A legtöbb madarat idén is a Báziás és Orsova közötti Dunaszakaszon észlelték, összesen 26 438 példányt, a legkevesebbet viszont (6 madár) a Hargita megyei Csíkszépvízi-tározón figyelték meg. Voltak azonban olyan területek is, ahol a teljesen befagyott tó miatt a megfigyelők csupán néhány énekesmadarat, ragadozót vagy egyetlen madarat sem jegyezhettek fel.

Kerekes I. 1A felmérő személyek az adatokat (megfigyelők névsora, elérhetősége, a terület neve, a megfigyelés dátuma, a megfigyeléshez használt optikai felszerelések, a madarakat zavaró tényezők és ezek erőssége, a terület nagysága, a vízfelület befagyásának százaléka stb.) terepi ívekre rögzítették, majd az észlelt fajok egyedszámát összesítették. A kiszállás után térképre került az általuk bejárt szakasz hossza vagy a felmért terület körvonala.

A leggyakrabban észlelt öt vízimadárfaj példányszáma a következőképpen alakult: tőkés réce (Anas platyrhynchos) – 46 600, szárcsa (Fulica atra) – 12 169, nagy lilik (Anser albifrons) – 10 624, kis kárókatona (Microcarbo pygmaeus) – 4 524, valamint kárókatona (Phalacrocorax carbo) – 4 132 példány.

hegyi rece_AttilaA nagytestű sirályfaj-csoportot (sztyeppi és sárgalábú), melyet nem minden megfigyelő bontott le faji szintre és csak Larus cachinnans/michaellis-ként jegyzett fel, úgyszintén kiemelkedő helyezés illeti meg, hiszen e két faj összevont egyedszáma 2 764 példányra rúg. Hasonlóan nagy számban képviseltette magát még a bütykös hattyú, csörgő réce, kerceréce és dankasirály, mindenik 2 600 fölötti egyedszámmal.

A vízimadarak mellett a legnagyobb egyedszámban megfigyelt öt további faj az énekesmadarak közül került ki, ezek száma a következő volt: vetési varjú (Corvus frugilegus) – 13 652, csóka (Corvus monedula) – 6 170, fenyőrigó (Turdus pilaris) – 3 393, mezei veréb (Passer montanus) – 2 642 és tengelic (Carduelis carduelis) – 2 030 példány.

Az idei évi, az időszakhoz képest meglehetősen meleg idő és enyhe tél megmutatkozott a madarak számában. Az ország belső részein csupán néhány tó volt teljesen vagy részlegesen befagyva. Ennek tudható be, hogy a madarak nem tömörültek az egyes telelőhelyeken, hanem kisebb-nagyobb csapatokban szétszóródtak a különböző vizes területeken.

A megfigyelések alatt egyes felmérőknek sikerült feljegyezniük hazánkban ritkán, szórványosan előforduló, vagy az adott területre, időszakra nézve érdekesnek mondható fajokat. Ilyenek például a jeges búvár (Gavia immer) – 1 pld., kis hattyú (Cygnus columbianus bewickii) – 37 pld., jegesréce (Clangula hyemalis) – 1 pld.,  füstös réce (Melanitta fusca) – 9 pld., daru (Grus grus) – 1 pld., aranylile (Pluvialus apricaria) – 1 pld., billegetőcankó (Actitis hypoleucos) – 1 pld., szürke cankó (Tringa nebularia) – 1 pld., pajzsoscankó (Philomachus pugnax) – 17 pld., kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) – 1 pld, valamint a réti pityer (Anthus pratensis).

Mint érdekesség, megemlítenénk egy Európában, így hazánkban sem őshonos madárfajt, a mandarinrécét (Aix galericulata), melynek egy hím példányát észlelték Szatmár megyében.

Ezennel is szeretnénk megköszönni minden résztvevőnek a felmérésben nyújtott segítségét.pdf

Szóljon hozzá