Madaraink általában képesek emberi segítség nélkül is átvészelni a telet, de emberi segítséggel, az etetők folyamatos feltöltésével, kevesebb példány pusztul el a fagyban, többen és könnyebben átvészelik a telet.

Mikor etessük a madarakat?

November közepétől, az első fagyok beköszöntése után kezdhetjük az etetést és február-március végéig, hóolvadásig folytatni kell. A madarak többségének annyira kevés a tartaléka, hogy előfordulhat, hogy ha hirtelen abbahagyjuk az etetést, az etetőre visszatérő alig 4,5-10 gramm testtömegű madarak még a következő fagyos éjszakát sem élik túl. A lelkiismeretesen végzett itatást és etetést madaraink meghálálják, tavasszal – főként a költési időszakban – és nyár idején elfogyasztják kertünkből a kártevőket, amelyek termesztett növényeinket támadnák meg. Megfigyelték, hogy egy cinege fiókáinak nevelgetése során évente 50-60 kg rovart fogyaszt el. Több olyan madárfaj létezik, amelyik magokkal táplálkozik, de költés idején rovarokat, hernyókat, lárvákat és férgeket fogyaszt. A fiókáknak állati fehérjékre van szükségük. Ezért fontos, hogy a fagyok elmúltával ne etessünk tovább.

Hol etessünk?

Figyelembe kell vennünk, hogy az etetőre látogató madarak hol szeretnek táplálkozni. Úgy kell elhelyezni az etetőket, hogy több szinten is gondoskodjunk az eleségről. A rigók, a vörösbegy és a magevők a talajon szeretnek táplálkozni, a királykák és az őszapó inkább a talajszint felett vagy az ágak között. Ha madárbarát kertünk van, akkor azok a növények, amelyek kertünk büszkeségei, egyben védelmet és élelmet is biztosítanak a madaraknak. A sóskaborbolya, a magyal, a bodza, a tűztövis, a borostyán, a madárbirs, a lucfenyő, erdei fenyő, az ostorfa, az eperfa, a madárberkenye, a madárbirs, galagonya, kökény, vadcseresznye, vagy a bodza. A színes virágok rovarokat vonzanak, amelyeket a madarak elfogyasztanak. A növények magvai is biztos táplálékot jelentenek. A hullott levelek között, az avarszint élőlényei is eleségül szolgálnak. Úgy kell kialakítani az etetőhelyeket, hogy a madarak biztonságban lehessenek. Könnyen észrevegyék, ha ragadozó közelít, találjanak fészkeléshez alkalmas odút, búvóhelyként bokrokat, fákat. Érdemes a mesterséges odúk közelébe kialakítani és oda szoktatni őket. Az etetőket kétszer töltsük fel naponta. Szükségük van a táplálékra kora reggel, az éppen átvészelt éjszaka után, illetve az esti órákban, de még sötétedés előtt, amikor a fagyos éjszakára készülnek fel.

Mivel etessünk?

Legalapvetőbb élelmük a fekete, nyers napraforgómag, könnyen beszerezhető. Háztájékon összetört régi dió is akad, illetve tökmag, kesudió, pisztácia. Ezeket a napraforgómaggal összekeverve, kiegészítőként adhatjuk a madaraknak. Fontos az állati zsiradék is: a nem sós (!) vagy kifőzött szalonna, faggyú, illetve a szintén sok helyen kapható cinkegolyó. A cinkegolyó hálóba csomagolt madárkalács, házilag is elkészíthető, olvasztott marhafaggyúba keverünk napraforgómagot, diót, mogyorót. Formába kell önteni, amiben megdermed. Az ágakra tűzve, onnan lelógatva jutnak hozzá a madarak. A cinkék mellett a mezei verebek is látogatják. Tehetünk az etetőbe főtt rizset, főtt zöldségeket – főként a rigók fogyasztják és a rovarevők – , hájat, vajat, lágy sajtot – ez utóbbit különösen a vörösbegyek szeretik. Sok madár (rigók, sármány, pintyfélék, barázdabillegető) a földről szedegeti fel a táplálékot. Szórjunk a magokból a földre, illetve hómentes helyre kirakhatunk főtt (de nem sós!) krumplit, rizset, zöldséget, tésztát, és húst is. Nyersen sajtot, túrót, gyümölcsök közül a félbevágott téli almát, körtét. A gyümölcsöket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágaira, így hóeséskor is hozzáférhetnek ezekhez az áttelelő madaraink. (Fotó.) A cinegék (kék cinege jobbra fent), az áttelelő rovarevők (barátposzáta hím és tojó lent), és a rigók (fekete rigó) téli túlélésében nélkülözhetetlen. Egy barátposzáta egy nap alatt egy egész alma 30%-át is képes elfogyasztani a héjon vágott “ablakokon” keresztül – amit érdemes nekünk kialakítani számukra, levágva egy vékony szeletet az almából még kihelyezés előtt, vagy a fekete rigó közbelépését meg kell várniuk – a kemény héjat és a magházat nem tudják elfogyasztani.

Az almát a talajetetőre is kihelyezhetjük

Mivel NE etessünk?

Soha NE adjunk az énekesmadaraknak kenyérmorzsát, mert hamar megsavanyodik, és hasmenést okozhat. Erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást okoz, a madarak pusztulását eredményezheti. A benne lévő élesztő sok madárfajnak emésztőrendszeri betegségeket okozhat . (A vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára a kenyérfogyasztás nem jelent gondot).

Etető típusok

Talajetető

A levelektől megtisztítjuk a talajt és a magokat a földre szórjuk. Balkáni gerle, zöldike, vörösbegy, seregély, barázdabillegető, énekes rigó, fekete rigó, az erdei pinty talajon táplálkoznak. Több faj látogatja a talajetetőket, akarva-akaratlanul hatnak egymásra, ezt nevezzük asztalközösségnek. A helyes madáretetéssel az etetőkön kialakult asztalközösséget segítjük. Az asztalközösség vagy kommenzalizmus fajok közötti hatásmechanizmus, ami az egyik fél számára semleges, a másik számára pozitív. A magevők csőre erős (meggyvágó) csapatostul beletelepednek az eleségmag-halom közepébe. Táplálkozásuk közben az apróbb magbél darabkák a földre hullnak, így a gyengébb csőrű fajok sem maradnak éhen. A hófödte talajetetők létfontosságú vendége a nagytestű fekete rigó. Csőrével képes a hóban olyan tisztásokat kialakítani, ahol a többi madár számára is elérhetővé válik a táplálék. Ha az etetőhely fölé ágakból, műanyag fóliából és nádszövetből féltetőt építünk, akkor a hó ellen ez kellő védelmet nyújt. Kemény fagyok idején a talajetetőről rendszeresen el kell lapátolni a havat és egy vödör meleg vízzel fel kell locsolni. A felpuhult föld és a felszálló pára oda vonzza a talajon táplálkozó madarakat, ezek vizuális jelzések, a jó táplálkozóterületek ismérvei. Szórhatunk néhány marék friss magot is a felolvadt részre.

Tálcás etető

Megfelel etetőtálcaként egy sekély faláda, vagy műanyagból készült virágalátét, fontos, hogy hogy a víz kifolyhasson belőle, ezért az aljára fúrnunk kell egy 2-3 mm-es lyukat.

Tálcás etető tömbházlakás terszán
Fotó: Orbán Zoltán

Függő etetők

Sokfélék lehetnek, a fa házikótól a fémhálóból vagy műanyagból készült gyári önetetőkön keresztül a kézimunkával készülő lopótök, kókuszdió és rögtönzött etetőkig (a cinkegolyó is függő etető). A függő etetőket kistermetű madarak látogatják: veréb, barátcinege, zöldike, csuszka, csíz, kék cinege, széncinege.

Ablak- és ablakpárkány etetők

Társasházak lakói leginkább ezeket használhatják, ha a madárvédelemben szeretnének részt venni, de kertes házakban is alkalmazhatóak. Leggyakoribb vendégük a kékcinege, a széncinege és a balkáni gerle. Az etetők akkor hatékonyak, ha más madárvédelmi eszközzel együtt működtetjük.