Egy itatónak a kánikulában nagyobb forgalma is lehet, mint egy etetőnek télen. Bármilyen tárgy alkalmas madáritatónak, amiben vizet tudunk tárolni. Lehet égetett cseréptál – de ez törékeny, különösen a fagyban – , a legegyszerűbb és legolcsóbb a műanyag virágalátét. A földre helyezve, vagy a párkányra téve, erkélyre vagy kisasztalra – a magasabbra helyezett itatók a macskáktól megvédik a madarakat. Függeszthető itatók is léteznek. A 25-30 cm átmérőjű itató a megfelelő, mert abban egy a feketerigó nagyságú madár is fürdeni tud. A vízfürdő a tollazatuk tisztán tartásához is fontos! A madarak mellett éjszakánként a sünök is használják. Nyári, forró napokon a hajnali harmatképződés is nehézkesebb, és azok a harmativó állatok mint például a faligyík, előszeretettel használja a farakásra kihelyezett itatókat. Itatónak ne használjunk 5-10 cm-nél mélyebb edényt, például vízzel telt hordót, mert a kisebb madarak számára veszélyes. Az itatók vizébe helyezett ág, vagy fokozatosan ellaposodó kő biztonságot ad a madaraknak, mert ráállva a fürdés is könnyebbé válik, eldönthetik, hogy mennyire legyen mély a víz. Ha rögzítjük az itatót, akkor biztonságosan tegyük. Ha kihelyezzük rögzítés nélkül, akkor a feldőlés, leesés veszélyét kerüljük. Naponta frissre kell cserélni a vizet, illetve helyenként pótolni kell, ha elpárolog a víz. Télen el kell távolítani a jeget és hideg csapvízzel kell feltölteni az itatót. Érdemes napra helyezni, mert a gyenge téli napsütés késlelteti a víz befagyását. Egy kevés cukor feloldása ugyancsak késlelteti a jégképződés idejét, és plusz energiaforrás is a madaraknak. Nyáron kéthetente ki kell tisztítani az itatókat, algátlanítani kell. Az itatók és etetők egyben remek megfigyelőállomásként szolgálnak számunkra, rendszeresen és alaposan megfigyelhetjük a visszajáró kis vendégek szokásait, viselkedésmintáit. Gyönyörű közeli fotókat készíthetünk róluk. Például a harkályok hosszú faroktollakkal rendelkeznek, a legkeményebbek közé tartoznak a madárvilágban. A fatörzsnek támaszkodva segítik a felfelé kúszást a törzsön. Egy másik fontos sajátossága az erős szorítású lábujj a hajlott, oldalról lapított tűhegyes karmokkal. A madarak többsége három előre néző és egy hátra néző lábujjal rendelkezik, a harkályok esetében kettő előre, kettő pedig hátrafelé néz. Ezt nehéz megfigyelni, ha a fákon tartózkodnak, az itatók viszont alkalmat teremtenek erre is. A képen megfigyelhető, hogy a testsúlyát a farktollakkal tartja és a lábujjaival kapaszkodik.