Közlekedés

Post published:január 12, 2021
Post category:Klímaváltozás

Az közlekedésből származó energiafogyasztás a világ kibocsátásának 16,2 százalékáért felelős, aminek több, mint felét a lakossági közlekedés adja. Így mindenkinek lehetősége és felelőssége van közlekedési lábnyom csökkentésében.

Felülsz a biciklire, felszállsz a buszra vagy beülsz az autóba? – így csökkentheted közlekedési szénlábnyomod:

A gyalolgás és a biciklizés mindig a legklímabarátabb opció.
Közepes távolságokon szinte mindig a vonat a nyerő.
Legtöbb esetben közepes távolságokon az autózás még akkor is jobb a repülésnél, ha egyedül utazol
Nagy távolságok esetén a vonatnak és a hajónak alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátása a repülőnél
Ha a vezetés, vagy egy 1000 kilométert meghaladó repülés között kell választanod, akkor a turistaosztályon való repülés növeli kevésbé a szénlábnyomod
Ha másokkal utazol autóval, akkor jelentősen csökkented az egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátást
Az elektromos járművek szinte mindig alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátásúak, a benzin- vagy dízelüzemű autóknál. Ez különösen igaz az olyan országokra, ahol a villamos energia nagy része megújuló forrásból ered.

1. ábra https://ourworldindata.org/co2-emissions-from-transport

Legyen szó helyi, országos vagy nemzetközi közlekedésről, az utazás igen meghatározó része mindenki életének. Éppen ezért nem meglepő, hogy egész jelentős mennyiséggel járul hozzá a légkörbe kikerülő üvegházhatású gázokhoz. De vajon melyik a legszennyezőbb? Melyiket érdemes kerülni? Mi a jobbik döntés két rossz közül?

A közlekedésből fakadó gázkibocsátás legnagyobb része, közel kétharmada, a közúti gépjárművekből származik (1. ábra), ez a globális gázkibocsátás 11,9 százaléka. Ebbe beletartoznak a személygépjárművek, a teherautók, a motorbiciklik és a buszok. A közúti szén-dioxid kibocsátás közel fele, 45,1 százaléka származik a személyi közlekedésből, és csupán a maradék 29,4 százalék a teherforgalomból.

Bár a légiközlekedést sokszor említik úgy, mint a legszennyezőbb utazási eszközt, az ebből eredő kibocsátás a globális összkibocsátás csupán 1,9-százaléka. Ennek 81 százaléka személyszállításból és csupán 19 százaléka ered teherszállításból. A repülőkhöz hasonló mennyiségű üvegházhatású gázt bocsátanak ki a hajók. Üvegházhatású gázkibocsátásuk mennyisége a globális érték 1,7 százalékát teszi ki. Köztudott, hogy a vonat az egyik legkörnyezetbarátabb közlekedési eszköz. Ezt az adatok is igazolják, hisz a globális összkibocsátás 0,4 százalékáért felelős.

2. ábra https://ourworldindata.org/grapher/per-capita-ghg-sector?tab=chart&stackMode=absolute&time=latest&country=~ROU&region=World

Romániában, egy személy, éves utazásai során 0,83 tonna üvegházhatású gázt bocsát ki (2. ábra). Való igaz, hogy ez kicsit elmarad a világátlagtól, de mégis jelentős mennyiség. Éppen ezért a következőket tanácsoljuk: s legkörnyezetbarátabb közlekedési mód a gyaloglás, a biciklizés vagy a vonatozás. Ha rövid utakon az autó helyett a kerékpárodat választod lecsökkented a közlekedésből fakadó kibocsátásod 75 százalékkal. A vonat választása autó helyett közepes távolságokon lecsökkenti a szénlábnyomod közlekedésből származó részét 80 százalékkal, repülő helyett pedig hosszú távolságon 84 százalékkal. Viszont ez az érték nagymértékben függ az út hosszától, a helyi elektromos hálózat energiaforrásának típusától, a tömegközlekedés minőségétől és az utazók számától.

A legrosszabb szituáció: autó vagy repülő?

A repülés és az autózás egyedül a leglégszenyezőbb közlekedési mód. De, hogy a kettő közül melyik a kevésbé rossz választás, azon érdemes kicsit elgondolkodni. Az egyik legfontosabb mérce ilyenkor a távolság. 1000 km alatt, a repülésnek nagyobb s szénlábnyoma, 1000 km fölött pedig az autónak. Abban az esetben viszont, ha az autót megosztod valaki mással is, máris felére csökkentetted a rád eső szén-dioxid kibocsátás mennyiségét.

Az autózás egy főre jutó szén-dioxid kibocsátásának mértéke attól is függ, hogy milyen autót vezetsz. Míg egy kisautó 154 gramm széndioxidot bocsát ki kilométerenként, addig egy 4×4-es nagyméretű jármű már közel dupláját, 209-283 grammot. A repülésből fakadó szén-dioxid kibocsátásnak a mértéke pedig attól is függ, hogy business vagy turista osztályon utazol.

Ha kénytelen vagy autóba ülni, akkor vezethetsz energiatakarékosan:

a megfelelően felfújt kerekek csökkentik a fogyasztást
kerüld az intenzív, nagy gyorsulásokat
mihelyt meglátod, hogy meg majd kell állnod pl. egy lámpánál, elég gurulnod; kár nyomni a gázt, majd fékezni
amennyire a forgalom engedi, próbálj meg állandó gáznyomással (jajj, ezt hogy kell jól megfogalmazni) haladni, így fogyaszt a legkevesebbet az autó
ha autópályán mész, ne 130-al száguldozz; a legtöbb autónak 110-120 km/órás sebességnél hirtelen megugrik a fogyasztása. Válassz olyan sebességet, aminél még kisebb az autód fogyasztása

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.