Jelenetek egy pusztai ölyv életéből

A pusztai ölyv (Buteo rufinus) fiókák türelmesen viselték a gyűrűzést a Temes-megyei fészekben. A Milvus Csoport tagjai legutóbb 13 éve tettek gyűrűt e faj fiókáira. Bár több éve zajlik a pusztai ölyvek monitoringja, ez az első eset hogy mozgásérzékelős kamerát is kihelyeztünk egy fészek fölé.

A romániai populáció részben vonuló. A felnőtt madarak a hideg évszakokat is a fészek közelében töltik, kisebb távolságokra távolodva eleségért, míg a fiatalok jóval messzebb kerülnek a fészektől.

Változatos élőhelyeken fordul elő, amelyek országrészekként változhatnak. Dobrudzsában a növényzet-mentes, száraz klímájú hegyvidéki (Măcin-hegység) és erdős sztyepp régiókban fészkel. Moldvában, Bărăgan-ban, a Román-alföldön és az ország nyugati felében a nyílt élőhelyekhez kötődik, ahol főleg mezőgazdasági területek vagy fás legelők vannak. Rendszerint magányos fákon vagy facsoportokban rak fészket, de előfordul magasfeszültségű villanyoszlopokon is. Alapvetően déli elterjedésű, néhány évtizede azonban határozott észak irányú terjeszkedést mutat. Bár Moldvában is rendszeresen előfordul, innen még nem rendelkezünk biztos fészkelésre utaló bizonyítékkal. Az erdélyi megfigyelései is nőttek az elmúlt évtizedekben és két helyen is sejtjük fészkelését. Ezek az adatok azonban olyan időszakból származnak amikor nem zárhatjuk ki a költés utáni szétszóródás (diszperzió) lehetőségét.

A faj első bizonyított költése 1996-ból való, amikor a Dobrudzsai-szorosban (Cheile Dobrogei, Konstanca megye) fészkelt. Ekkoriban az országos fészkelő állományt 5-15 párra becsülték. A Milvus Csoport tagjai által, 1999-2004 között végzett vizsgálatok alapján csak a dobrudzsai fészkelő párok száma 300 pár lehetett. Ma már az országos fészkelő állományt is jóval nagyobbnak, 400-900 párra becsüljük, amiből 10-25 pár esik az ország nyugati felére.

Szóljon hozzá