A felső Maros-szoros azon kevés vidékek egyike országunkban ahol viszonylag jól megmaradtak a dunai galóca élőhelyei. Ennek a veszélyeztetett halfajnak a védelme és az orvhalászat megakadályozása érdekében rendezett a Milvus Csoport két hétig rendszeres járőrözést a Marosba folyó patakok mentén, abban az időszakban amikor ívnak és ikrát raknak ezek a halak. Valószínű a folyamatos jelenlétnek köszönhetően nem tapasztaltunk egyetlen orvhalászattal kapcsolatos törvénysértést sem, bár néhány helyen, ahol előző években is történt orvhalászat, továbbra is fennállt a törvénytelen halászat gyanúja.

Köszönjük tagjaink és önkénteseink segítségét, akik támogatták ezt a kezdeményezést és aktívan részt vettek a járőrözésben és az események jelentésében. Mellénk állt a Maros megyei Csendőrség, a Megyei Rendőrfelügyelőség, a Maros megyei Prefektúra, a Kelemen-havasok Nemzeti Park természetvédelmi őrei, a Maros megyei Vadász- és Horgász Egyesület ellenőrei, a Horgászati és Halgazdasági Országos Intézet munkatársai. Mindannyiuknak köszönjük, hogy segítettek és nyitottak voltak a természetvédelem irányába!

Ezzel párhuzamosan folytattuk a kutatást is amivel követjük a dunai galóca számbeli változásait és szaporodási helyeinek azonosítását. Sajnos arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyedek száma jóval kisebb mint az 2014-ben volt.

A csökkenésnek sokféle oka lehet: a Maros medrének kotrása és rendezése, támfalak kiépítése, a nem megfelelő módon végzett kavicskitermelés és persze az illegális halászat.Összefüggés lehet a nem megfelelően végzett erdőkitermelés és a dunai galóca szaporodásának sikertelensége között. A járőrözés időszakában ugyanis az egyik patak vize folyamatosan zavaros volt az oldalban történő erdőkitermelési munkálatok miatt. A bemosódó nagy mennyiségű üledék lerakódik és megfojtja a lerakott ikrákat.

Továbbra is figyeljük a dunai galócát és felhívjuk a figyelmet természeti örökségünk védelmére. Legalább arra a kevésre vigyázzunk ami megmaradt!