Véget ért az évtized talán legfontosabb találkozója, amelynek meg kellene határoznia, hogy az elkövetkező néhány évben miként alakítjuk át gazdaságainkat és életünket.

Ennek megvalósítása fogja meghatározni, hogy a ketyegő klímabomba robbani fog-e.

A konferencia megnyitóján David Attenborough is szigorú, de bizakodó üzenettel sürgette a tényleges cselekvésre a világ döntéshozóit. “Meg tudjuk-e oldani a klímaváltozás okozta problémát egy generáció alatt, a válaszom az lenne, hogy igen. Meg kell tennünk. (…) A most élő emberek a következő generáció megnézi ezt a konferenciát, és egy dologra tekint majd, hogy ez a szám megállt-e a növekedésben, és elkezdett-e csökkenni az itt tett kötelezettségvállalások eredményeként? Minden okunk megvan azt hinni, hogy a válasz lehet igen. Ha külön-külön dolgozva elég erősek voltunk ahhoz, hogy destabilizáljuk bolygónkat, együtt biztosan elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megmentsük azt.”

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja is arra figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalások már most is messze elmaradnak attól, ami a célok eléréséhez szükséges.

Nézzük milyen vállalások születtek:

Vannak ambiciózus célok, amikhez izgatottan várjuk a konkrét cselekvési terveket. Ezeket nagyságrendekkel nehezebb lesz az országok gazdaságaiba beilleszteni, mint a vállalásokat megtenni:

• 2030-ig megállítják és visszafordítják a nagyipari erdőirtást és a vele járó talajeróziót – 105 ország írta alá, a világ vezető országai (Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Brazília, Kanada) mellett Románia is. Az egyezményben szereplő országok területén található a Föld természetes erdőterületeinek 85 százaléka.
• Az egyik legerősebb üvegházhatású gáz, a metán kibocsátását 30 százalékkal csökkentik 2030-ig. Több mint száz ország írta alá, de köztük nem szerepelnek a legnagyobb metán kibocsátók: Kína, Oroszország, India.
• Huszonhárom ország vállalt először kötelezettséget a szén, mint energia használatának fokozatos megszüntetésére. Így mindössze csupán 47 ország vállalt arra is kötelezettséget a most aláírt Globális Szénről Tiszta Energiára Való Átállás Nyilatkozatban, hogy a szénenergiát zöld energiával fogják pótolni és ezalatt biztosítják a szénről való igazságos átállást.
• Kína és az Egyesült Államok közös nyilatkozatot adott ki az éghajlatváltozás elleni küzdelem megerősítéséért. A nyilatkozatnak egyik tartalma, hogy közös munkacsoportot hoznak létre a témában. 

Egyes országok tettek konkrétabbnak tűnő vállalásokat is:

• Ecuador, Kolumbia, Panama és Costa Rica összefogtak, hogy egy 500 ezer négyzetkilométeres összefüggő óceáni védett területet hozzanak létre.

Anyagi ígéretek is vannak, reméljük az eredeti célt fogják szolgálni:

• Nagy-Britannia, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok 8,5 milliárd dolláros Igazságos Energiaátállás Partner megállapodást kötött Dél-Afrikával, hogy segítsen csökkenteni az ország függését a széntől. 
• Százharminc billió dollárt ígért a privát szektor a nettó nulla kibocsátás eléréséért.
• Huszonnégy ország és több nagy autógyártó elköteleződött amellett, hogy 2040-ig véget vet a fosszilis tüzelésű járművek korszakának.  Az autóipar legfontosabb országai (Németország, Kína, Japán, Dél-Korea és az Amerikai Egyesült Államok) és cégei (Toyota; Renault; Nissan; Hyundai és Kia ) nem vettek részt ebben a kötelezettségvállalásban.

A Párizsi Egyezmény aláírása óta eltelt hat évben az ott vállaltak csak mérsékelten kerültek megvalósításra. Ugyan az Egyesült Államok újból csatlakozott az egyezményhez és egyre több ország döntéshozói érzik át történelmi felelősségüket, de amikor a saját választópolgáraikkal kerülnek szembe, akkor sokkal enyhébb hangnemre váltanak. Kényelmesebb nekik szépeket ígérni, mint elmondani, hogy az ország gazdaságának és minden lakosának lemondásokkal fog járni a klíma kihívás. Mindezt teszik azért, mert ugyan a választók közül egyre többen igyekeznek klímatudatosabban élni, a komfortzónájukon belül meg is tesznek mindent, de ha egy politikai döntés ennél többen kívánna tőlük, akkor már elégedetlenségüket fejezik ki vezetőikkel szemben. A klímaharcban mindenkire feladat hárul, döntéshozóra és lakosságra egyaránt. Döntéshozóinknak meg kell teremteni a feltételeket a klímabarát életmódra, nekünk pedig élnünk kell e a lehetőségekkel.