Írta: Gabija Gorobecaitė, Andrei Dinu, Kaleth Zelaya, Carolne Meier

Kora reggel a pályaudvaron találkozott kis csapatunk: Andrei Romániából, Kaleth Nicaraguából, Caro Németországból és Gabi Litvániából. Késett a vonatunk, és aggódtunk, hogy lekéshetjük a buszt, de végül szerencsésen értünk célba, egy gyönyörű erdőbe.

Amikor megérkeztünk a mészkőbánya melletti, osterholzi erdőbe, két kedves középkorú nővel Majoval és Barbarával találkoztunk. Mindketten a helyi aktivista csoport tagjai. Kezdeményezésük, az OSTERHOLZ BLEIBT, ennek a természetes területnek védelmére jött létre. Munkájuk elengedhetetlen a klímaváltozás elleni harcban. Ez a történet az Oetelshofen GmbH & Co. KG cég tulajdonában lévő mészkőbányáról szól, amely közvetlenül az osterholzi erdő mellett található. A mészkő kitermelésnek és a bánya terjeszkedésének következtében az erdő területe egyre csökken. A bánya tulajdonosa, egyben az erdő egy részét is birtokolja. Politikája egyszerű: miután kiaknázza a földet, és mindent elvitt belőle ami „értékes”, a termelési hulladék tárolására az erdő egy részét kivágja és eladja. Ezt annyi erdőterületen  ismétli meg, ahányszor csak akarja, s annak ellenére is megteheti, hogy az osterholzi erdő védett területen fekszik. Az elmondások alapján a tulajdonos jó kapcsolatot ápol egy helyi politikussal, így úgy manipulálhatja a szabályokat, ahogy csak szeretné. Egyetlen dolog érdekli őt, a profit.

Néhány fenntarthatatlan tevékenység nyomait mi is észrevettük:

• Ahogy ismeretes a bánya kibocsátása hatalmas. Kérdeztük is őket a légszennyezést mérő rendszerről. Egyszerű választ kaptunk: „Létezik, de mindig a határérték alatt van”. Vajon akkor mekkora lehet a határérték?
• A politikai lobbi tevékenységet, illetve a döntéshozók és az üzletemberek közti kapcsolatot a következő helyzet is jól tükrözi: Az osterhozi erdőhöz közel van egy másik erdőfolt, régen az is védett terület volt. Azonban egy tervezet szerint az autópályának a jövőben ezen az erdőfolton kellene áthaladnia. Így a megoldás egyszerűen megszületett. Az erdőfolt már nem rendelkezik védettségi státusszal. A területet egy közeli hulladéklerakóhoz csatolták, amelyet bővíteni szeretnének a jövőben. Igen, hulladéklerakóvá vált egy olyan terület, ahol valahogyan természetvédelmi jelentőségű fajok élnek.
• A kiaknázott terület regenerációs és eltartó képessége nem számít. A mészkő kitermelésének mennyisége minden határt átlép. Majo egyik nagy aggodalma, hogy a fia és a generációja nem hogy az erdő nyújtotta örömökből vagy az itt lévő erőforrás hasznából nem fog részesülni, de az erdő más ökoszisztéma szolgáltatásaiból sem.
• 8 kilométerre található egy régi, felhagyott, a hulladék tárolására alkalmas mészkőbánya. A termelési fölöslegre valójában még szükség is lenne, hiszen nem messze a tátongó lyuk szélén áll egy ház, aminek reális esélye van szó szerint lecsúszni a dombról. A hulladékot fel lehetne használni építőanyagként, a ház alátámasztására. A tulajdonos érve ez ellen az, hogy túl messze van, így túl drága odahordani a hulladékot. Ha belegondolnánk a fák kivágásához és a terület megtisztításához szükséges energiára, valamint az erdő rekreációs, oktatási, ökológiai értékének elvesztésére, a mérleg már a 8 km-es távolság felé billenne.

Az OSTERHOLZ BLEIBT kezdeményezés az illegális kizsákmányolás ellen küzd. Majo egyike azoknak, akik képviselik az erdőt a bíróságon. Ott megpróbál ennek a helyi közösség életében betöltött szerepének fontosságáról beszélni, ezzel idejét a terület megmentésére fordítva. A kezdeményezést csaknem 27 másik szervezet is támogatja.

Azt mondják, hogy jobb egyszer látni valamit, mint ezerszer hallani róla. Éppen ezért, folytattuk utunkat az erdő mélyébe, oda ahol a bánya és az erdő találkozik. Egy nagy meglepetés várt ott bennünket. Megközelítettük a már két éve ott élő aktivisták táborát. Sátrak és faházak menedékében hívják fel a figyelmet a problémára és próbálják megállítani a terület kizsákmányolását. Ezek az emberek döntő fontosságú menedéknek tekintik az erdőt, különösen napjaink globális (klíma-, biodiverzitás, közegészségügyi) válságai idején, és mindannyian az életüket szentelik védelméért.

Beszéljünk egy kicsit az érzelmekről… Mert mi is éreztük őket!

Igyekeztünk minden érzékszervünkkel átélni a pillanatot, az erdőben élők életét, érzéseiket befogadni, megérteni. Közös zöldségaprítás közben (ebédre készülődve) kérdezősködtünk, nevettünk, majdnem sírtunk is, úgy éreztük, hogy a közösségük részei vagyunk! Lenyűgöztek minket intelligenciájukkal, jövőképükkel, a globális társadalmi-politikai nézettel kapcsolatos tudatosságukkal, és rájöttünk, hogy ez az erdőfoglaló kezdeményezés egyben cselekvési mód is! Nem elégséges, ők is tudják, mi is tudjuk, de más kezdeményezésekkel karöltve erősebbek lehetünk, befolyásolhatjuk a döntéshozókat és elérhetjük, hogy harmóniában éljünk a természettel!

„Lenyűgöző látni az ilyenfajta terület- és természetvédelmet a Föld ezen féltekéjén, hisz ezek többnyire latin-amerikai régiókban és a karibi térségben megszokottak. Bámulatos olyan embereket látni, akik a nagyvállalatok elleni harcért hátra hagyják a minőségi oktatás és a munkalehetőségek kiváltságát. A tehetetlenség érzése, amit az okoz, hogy nem lehet jogi eljárást lefolytatni az ilyen típusú kizsákmányolás ellen, borzasztó Hiszen ahhoz, hogy bíróság elé álljunk rengeteg pénzre van szükség.” Kaleth.

„Mikor megpillantottam az aktivisták táborát, éreztem, hogy kettőbe szakadok. A radikális belső énem itt akart maradni, és csatlakozni hozzájuk (élelmiszerrel és pénzzel támogattuk őket, de ők leginkább több ember csatlakozására vágytak). Egy másik énem viszont azt súgta, hogy nem vagyok még kész rá (legalábbis még nem) és szeretnék hazatérni a szeretteimhez (a páromhoz és a kutyámhoz). Így hát azt mondtam magamnak, ha nem jön össze a kapcsolatom, csatlakozom valamelyik erdővédő csapathoz, de addig is folytatom az aktivizmus egyéb formáit.”-Gabi

„Ők az elhivatottság nagyszerű példái, és minden alkalommal, amikor demotiváltnak, fáradtnak, cselekvésre képtelennek érzem magam, gondolok a szépségükre, a reményükre, a közösségükre, és ez mindig erőt fog adni, hogy kikeljek az ágyból, és továbbra is keményen dolgozzak az éghajlati és környezeti problémák megoldásáért!”-Andrei

Hogyan látjuk mi ezt a helyzetet?

Napjainkban a természettel való kapcsolat egyre inkább kiveszőfélben van. A technológia fejlődése szüntelen eltereli, különösen a fiatal generáció, figyelmét a valóságról. Ha elveszítjük ezt a kapcsolatot, hajlamosak vagyunk fel sem fogni, milyen fontos lehet egy természetes rendszer, különösen egy olyan világban, amelynek alkalmazkodnia kell az egyre gyakoribb globális (biodiverzitás, éghajlati, közegészségügyi) válságokhoz. Ha csak az erdő levegőtisztító képességéről, a növényzet árvízvédelmi szerepéről vagy egyszerűen az ökoszisztéma esztétikai és kulturális értékeiről beszélünk is, a természeti rendszerek jelentősége társadalmunk ellenálló képességének megőrzésében kétségtelen.(Tam, K.-P., 2013.).

Azt gondoljuk, hogy szocio-ökológiai rendszerszemléletű megközelítést kell alkalmazni ahhoz, hogy az erdő perspektívája a kiaknázandó fák összességéből egy valóban értékes területté változzon. Ezen a helyi közösségek bevonását értjük, és mindemellett a tudományos világ szerepvállalása is fontos. Még arról is tárgyalhatnánk, hogy az erdőnek ökológiai és szociális értékei alapján ára is lehet. Mivel szellemi értékét nem mindenki érti, és nem érzi erkölcsi kötelességének az ilyen élőhelyek védelmét, az erdőkből származó minden előny kiértékelendő és megosztandó a döntéshozókkal. Az erdő kiemelt pedagógiai jelentőségű hellyé válhat. A biológiai sokféleség összetevőiről, a fák éghajlatszabályzó szerepéről vagy történelméről szóló tájékoztatók segítségével mindenki jobban megismerheti ezt a helyet. A tudósok vizsgálhatják az erdő biodiverzitását, illetve ökoszisztéma szolgáltatásait, és ezeket az információkat a politikusok tudatosítására használhatnák fel. Így fiatal hallgatók bevonhatóak, ezekből a témákból alap- vagy mesterdolgozatok is születhetnének, így ez az információ továbbadásának módjává is válhat főként a fiatal generáció számára. Ennek következtében pedig a természet- és az éghajlatvédelmi problémák megoldásáért cselekvésre késztetheti őket. Az osterholzi erdő kivételes helyszíne hozzájárulhat az ember-természet közti kapcsolat kialakításához, az oktatáshoz és szabadidő tevékenységekhez, ahol sétálhatsz a gyermekeddel, közösen tanulhatsz vele. Az élmények, a helyhez való kötődés erősítheti a vágyat, hogy a közösség meg is óvja azt. A felszíni bánya és a legközelebbi település között elhelyezkedő erdő alapvető puffer (lég- és zajszennyezést elnyelő) szerepet tölt be. Ezért az ott lakók immunrendszerének erősítésével a Covid-19 világjárvány megfékezésében is fontos szerepet játszik.

Az összes kezdeményezés (erdőfoglalás, bírósági feljelentések, a lakosság tudatosítása stb.) nagyon fontos, és a jövőbeni tudományos vonatkozások mellett együttes haszna is lehet. Így egyszerre több érv hozható fel, és nagyobb nyomás gyakorolható a döntéshozókra!

Arra, hogy hogyan látjuk mi a helyzetet, azt mondanánk, hogy fejlődésre mindig szükségünk lesz. Nem ennek a szükségessége a kérdés, hanem a fenntarthatósága. A társadalmi-gazdasági rendszerek alapja a természeti tőke elemeire épül. Minden folyamat természeti erőforrásból indul ki. Tehát amíg ezek a rendszerek nem tartják tiszteletben a természet eltartó és regenerálódó képességét, valamint a természet és az emberi jóllét figyelembevétele nélkül, csak a gazdasági növekedés számít, addig az emberiség nem lesz képes megbirkózni a mai és a jövőbeli globális kihívásokkal, de hiszünk abban, hogy ezen lehet változtatni!

A bányászat és az ásványi nyersanyagok kitermelése primér gazdasági szektorba tartozik. Bár a kitermelés a fejlődő országokban egyre intenzívebben folyik, mégis főként a fejlett országok a kivitelezők. Jelentősen csökkentik az erdőborítást, közben elősegítik a különböző növény- és állatfajok élőhelyének pusztulását. Sok helyi közösséget kiszorítottak a saját területeikről, létrehozva ezzel egy radikális aktivista réteget. Ezek többnyire civil környezetvédelmi szervezetekkel egyesült helyi fiatalok.

A kormányok és a magáncégek létfontosságú szerepet játszanak ezekben a kérdésekben. A jogalkalmazás elmulasztása nem csak a társadalom jogainak drasztikus megsértését vonja maga után, hanem az ekocídiumot (a nagymértékű környezetrombolást, környezetpusztítást) is.

Mit gondolsz te erről?

Pozitív gondolatként hozzáfűznénk, hogy az osterholzi erdőért harcolók optimistán állnak az ügyhöz. Úgy gondolják, hogy ezúttal nem fogják kivágni az erdőt. Az új polgármester egy zöld párt tagjaként pozitív jövőképpel rendelkezik. Mindenki azt reméli, hogy fontos szerepe lesz ebben a történetben.

Talán a felszíni bányák is természetbaráttá válhatnak. Például a kitermelési tevékenység leállítható a szaporodási időszakban, különösen akkor, ha a kőbánya természetes helyszín közelében van, így a zavarás mértéke csökken és a madarak akár költőhelyként is használhatják a kőbányát.. A természet továbbra is megőrizhető, esetleg egyes növényfajok védelmet élvezhetnének a kitermelés során. A keletkező hulladékot, amint azt már elmondtuk, építőanyagként is fel lehet használni az erózió által sújtott területeken, ahol az emberek házait földcsuszamlások veszélyeztetik. Így a hulladéktelepet talán nem kell annyira kiterjeszteni.

Bibliográfia: Tam, K. P. (2013). Concepts and measures related to connection to nature: Similarities and differences. Journal of Environmental Psychology, 34, 64-78.