„Ha már leégett egy szoba és még jól vagyunk, nem azt jelenti, hogy nincs baj. Minél tovább húzzuk az időt, annál nehezebb lesz egy égő házban élni és eloltani azt, mielőtt összedőlne.”

2020 szeptembere a valaha mért legmelegebb szeptember volt a világon. Az igen szokatlan hőhullám után rövidesen, egy szinte zimankós teraszon dr. Hajdu Hunor László, tudományos kutatóval beszélgettem.

Nagyon hűvös van, pedig csak most volt a szeptemberi kánikula.

A klímaváltozás egyik következménye. Egy komplex rendszert kiborítottuk a stabilitásától, és próbál visszaállni.

Hogyan?

Egy egyszerű fizikai jelenségről beszélünk. Vegyük a Föld északi féltekét, mert a világ lakosságának legnagyobb része ott él. A trópusokon nagyon magas, míg a sarkokon nagyon alacsony a hőmérséklet. A hőmérséklet különbség miatt az Északi-sark körül, a hatvanas-hetvenes szélességi fokon, egy nagy sebességű szél, úgynevezett futóáramlat (jetstream) forog körbe. Ez a hideg levegőt az Északi-sark körül tartja.
Jelenleg Földünk átlagosan egy Celsius fokkal melegebb, mint száz évvel ezelőtt. Az Egyenlítőn a hőmérséklet emelkedés minimális, míg a sarkokon ez az érték öt- hatszoros. A hőmérsékletkülönbség a sarkkör és az Egyenlítő között elkezdett csökkeni, ezért a futóáramlat stabilitása is elkezdett felborulni. Ennek következtében, ahelyett hogy a hűvös levegőt a sark körül tartaná, elkezd hullámozni. Pont egy ilyen áramlat jött le most hozzánk. Ezért lett hirtelen hűvös, s néhány nap múlva ezért jön megint a felmelegedés. Ezek a jelenségek idővel egyre gyakoribbá válnak majd, egyre kiszámíthatatlanabbá téve az időjárást.

2020 szeptembere 0,05 C fokkal volt melegebb a tavalyi év szeptemberéhez képest. Mondhatnánk, hogy nagyon kicsi ez a növekedés.

Nem a hőmérséklet növekedésén van a lényeg. Az egy Celsius fok nem tűnik nagynak, de ez hatalmas felmelegedés globális szinten. A rendszer kimozdult az egyensúlyából. Az utóbbi tízezer év a földtörténet egyik legstabilabb időszaka volt. Az időjárást ki tudtuk számolni, s ezért képesek voltunk a mezőgazdasági forradalomra. A klímaváltozás következtében megnő az extrém időjárások gyakorisága. Több alkalommal leszünk tanúi hőhullámoknak, erős viharoknak, hidegfrontnak.

Mi lesz ha folytatjuk az eddigi életünket, és nem teszünk semmit a klímaváltozás hatásának csökkentéséért?

Ha nem teszünk semmit a Földünk átlaghőmérséklete 2100-ra négy-öt fokkal növekedhet. Az elfogadott hőmérsékletnövekedés, ami alatt a jelenlegi civilizációnk fenntartható, az másfél fok. Ez nem azt jelenti, hogy kihal a Föld. Azt jelenti, hogy nem lesz az a típusú stabilitás, ami a mostani életünket jellemzi. Ennyi embert, ilyen jól, a bolygónk nem lesz képes fenntartani. Ennek pedig szociális, társadalmi és politikai következményei lesznek.

Amelyek már el is kezdődtek, hisz a szíriai menekültválság is részben vízhiány miatt következett be.

Igen. Ez viszont a legrosszabb forgatókönyv. A szén-dioxid görbén óriási kiugrást lehet megfigyelni az elmúlt ötven-száz évben, amire nem nagyon volt még példa. A jobb forgatókönyvért a jelenlegi szén-dioxid kibocsátást hatvan-nyolcvan százalékkal csökkenteni kell.

Ez hatalmas szám. Mégis, hogyan lehet megvalósítani?

Technológiailag teljesíteni tudnánk. Úgy szoktam mondani hogy, vagy most kicsit húzzuk meg a nadrágszíjat, vagy később már nagyon szorosan meg kell húznunk.

Nálunk mi történhet a jövőben?

Általános törvény az, hogy a száraz területek még nagyobb szárazsággal fognak küszködni. Romániában a Bărăgan, a Bánát, Dobrudzsa, mint idén is láttuk, ilyen helyzetben van. Az extrém események gyakoriságának megnövekedése azt jelenti, hogy ha ezeken a helyeken tíz évben egyszer volt nagy szárazság, akkor például öt évente lesz.

Erdélyt, a világ egyik védett, biztonságos zugaként szeretjük emlegetni. Mi történhet itt?

Minimális általános felmelegedésre mindenképpen számíthatunk. Az extrém időjárás, az árvizek, szárazságok, viharok gyakorisága szintén megnövekedhet majd. A klímaváltozásnak Erdélyre specifikus jellemzője viszont a fenyőfélék, és főleg a lucfenyő eltűnése lesz majd. Az a tipikus székely fenyves, amit most ismerünk, száz év múlva biztosan nem lesz ilyen. A lucfenyő a legérzékenyebb a szárazságra és a viharra. Nagyon sekély gyökerekkel rendelkezik, és könnyen kidől. Ha ezeknek a viharoknak a gyakorisága megnövekedik, akkor egyre több fa fog kidőlni. Ez a jelenség már most elkezdődött, a klímaváltozás következtében majd sok hektárnyi erdő tűnik el, s ezt pedig talajeróziót fog okozni. Erdélyben ez a változás nagyon látványos lesz.

Mit tehet a mindennapi ember ennek megfékezésében? Az oktatás megoldás?

Az oktatás nem elég gyors, mindemellett felvet egy nagyon erős morális kérdést is. Háríthatjuk-e a klímaválság megoldását a mostani gyerekekre?
Véleményem szerint a mindennapi ember legnagyobb ereje az, ha tudatosan megy el szavazni. A demokráciában az alulról jövő kezdeményezések akkor látszanak igazán, ha annak következtében megszavaznak egy törvényt, és be is tartatják. Ennek a hatása sokkal nagyobb, mint az, hogyha húsz-harminc ember cselekszik. Ehhez viszont szükség van arra, hogy az igény megmutatkozzon a szavazási cédulán is. Ez egy kis és nagyon gazdag társadalomban könnyen megtörténhet. Minél nagyobb egy társadalom, annál nehezebb. Mindemellett nagyon fontosak az egyéni tetteink is. Fogyasszunk tudatosabban és kevesebbet, támogassunk olyan szervezetek munkáját, amelyek projektjei között éghajlatváltozás elleni célok szerepelnek.
Ég a ház. Választhatjuk azt, hogy hívjuk a tűzoltókat és eloltjuk, vagy hagyjuk, hogy leégjen. A kettő között még rengeteg átmenet van. Minél jobban húzzuk az időt, annál több dolog ég le, és annál nehezebb lesz a házban élni. Ötven év múlva is lehet valamit tenni, de akkor lehet már annyira rossz lesz, hogy a konkrét túlélésért kell cselekednünk. Ha most teszünk, akkor lehet tíz, húsz vagy ötven év múlva a kevésbé rosszal kell majd megküzdenünk.