Bükk-Malomvölgye Natura 2000 terület (ROSCI0074) herpetofaunájának élőhely használata és észlelési valószínűsége

A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2019-es Milvus ösztöndíja segítségével megvalósult vizsgálat, Simon Brigitta

Az élőhelyfoglaltság becslése fontos tényező lehet a faj populációjának méretének és állapotának meghatározásában. A hagyományos, több éves kutatásokkal szemben, ez a módszer gyorsabb (és olcsóbb). A többszöri kijárás alatt rögzített észlelési történet (jelenlét/hiány adatok összessége) alapján meghatározható a fajok észlelési valószínűsége és élőhelyfoglaltsága. Az észlelési valószínűség felhasználható, hogy megállapítsuk a minimális terepi kijárások számát, amellyel 95%-os és 99%-os konfidencia intervallummal megállapítható a fajok jelenléte. Ugyanakkor megbecsülhető a fajok nem-észlelésének, azaz figyelmen kívül hagyásának valószínűsége is.

Kutatásom célja az ismételt kijárások segítségével felmérni a Kolozsvár mellett található Bükk-Malomvölgye Natura 2000 terület (ROSCI0074) kétéltű- és hüllő fajainak jelenlétét/hiányát,  megbecsülni ezek észlelési valószínűségét, illetve tesztelni a mesterséges búvóhelyek hatékonyságát. A célfajok: Anguis colchica, Lacerta viridis, L. Agilis, Natrix natrix, Vipera berus, Emys orbicularis, Rana dalmatina, R. temporaria, Bufo bufo, și Bombina variegata.

Májussal kezdődően, nyolcszor látogattam meg a területet a terepszezon végéig (szeptember vége – október eleje). A felmérések mindig ugyanabban a sorrendben zajlottak, lehetőleg kedvező időjárásos napokon, hogy minél több hüllőt és kétéltűt találhassak, különösen a legaktívabb időszakokban. A mesterséges búvóhelyként szolgáló bitumenből készült hullámpala lemezeket (mindegyik lemez 100 cm hosszú, 40 cm széles) 2019 kora tavaszán helyeztem ki. Minden egyes terepi kijáráskor egyedszám adatokat jegyeztem fel. A búvóhelyeket minden felmérés során ellenőriztem. A búvóhelyek közti területeket pedig 1-től 6-ig megszámoztam és külön egységekként tekintettem rájuk a továbbiakban.

Mindegyik faj észlelési történetére két modellt futtattam: egy modellt, ahol nem vettem figyelembe a lejárt útszakaszok hosszát, illetve még egy modellt, ahol figyelembe vettem. Ugyanakkor észlelési valószínűséget felhasználva, megbecsültem a minimálisan megkövetelt terepi kijárások számát, amelyek szükségesek, ahhoz hogy 90% és 95%-os konfidencia intervallumban megállapíthassuk a faj hiányát. Az eredményeim alapján, a leggyakrabban észlelt faj a sárgahasú unka (Bombina variegata), a legnehezebben megtalálható pedig az erdei béka (Rana dalmatina) és a fürgye gyík (Lacerta agilis) volt.

A kutatásom alapján arra következtettem, hogy standardizált transzektek mentén, környezeti paraméterek figyelembe vételével, több évi kijárással, pontosabb ismeretekre tehetnénk szert a fajok élőhelyfoglaltságát, illetve a populációs változásokat illetően.  A kutatást célszerű lenne folytatni, annak kiderítése érdekében, hogy a kisebb észlelési valószínűségű fajok valóban ritkák, vagy csupán a mintavételi módszer nem megfelelő a felderítésükhöz.

Szóljon hozzá