75 év alatt számos növény kezdett el a korábbinál több ultraibolya sugárzás elleni pigmentet termelni.
Egy parányi változás az időzítésben komoly következményekkel járhat, bizonyították be azok a kutatók, akik a klímaváltozás hatásait vizsgálták állatokon. A klímaváltozással járó egyre korábban bekövetkező tavaszok az elmúlt fél évszázadban napokkal előrébb hozták azoknak a madaraknak a költési időszakát, amelyek képesek voltak lépést tartani az egyre rohamosabban változó környezeti körülményekkel. Más állatok nem voltak ilyen szerencsések, a felmelegedés okozta változások komoly károkat okoztak például az európai őzek szaporodási sikerében, amelyek a bő táplálékforrás és a párzási időszakuk közötti egyre nagyobb eltolódás miatt kevesebb utódot nevelnek fel évente.
Egy új kutatás rávilágított, hogy nem csak az állatok viselkedésében, hanem a növényekében is egyre több helyen található meg a klímaváltozás nyoma. Az elmúlt 75 évben a növények, alkalmazkodva az egyre növekvő hőmérséklethez és az ózonréteg csökkenéséhez, módosították a szirmaikban lévő ultraibolya pigmentek mennyiségi összetételét.
Matthew Koski, a Clemson egyetem növényökológusának elmondása szerint, bár az ember számára láthatatlanok, az ultraibolya pigmentek egyfajta napkrémként szolgálnak a növénynek, ezen felül pedig a beporzók vonzásában is fontos szerepük van. Úgy, ahogyan az emberekre nézve káros az ultraibolya sugárzás, a virágokon található pollenek is védelemre szorulnak. Minél több UV-elnyelő pigmentet tartalmaznak a szirmok, annál kevesebb kár éri az érzékenyebb sejteket.
Koski és munkatársai előző kutatások alapján megállapították, hogy a nagyobb ultraibolya sugárzásnak kitett, általában a magashegyi vagy az Egyenlítő közelében élő növények virágának szirmaiban több ultraibolya pigment van. Ebből kiindulva, arra volt kíváncsi, hogy az ózonréteg sérülése és a hőmérsékletváltozás van-e bármilyen hatással ezen pigmentek összetételére.
Hogy erre fény derüljön, Koski és munkatársai számos növénygyűjteményt térképeztek fel Észak-Amerikából, Európából és Ausztráliából 1941-ig visszamenőleg. Összesen 1238 virágot vizsgáltak meg 42 különböző fajból. Továbbá ugyanezen fajok virágszirmait begyűjtötték természetes élőhelyükön is, UV-érzékeny fényképezőgéppel rögzítették az ultraibolya pigmentekben való változásokat, az adatokat pedig egyeztették a helyi ózonszinttel és hőmérséklettel.
A vizsgálat eredménye 1941-től 2017-ig, az összes vizsgálati helyen átlagosan két százalékos növekedést mutatott az ultraibolya pigmentek mennyiségében. Az eredmény azonban lényegesen függött a virág kinézetétől is. A csészealj alakú virágoknál, mint a boglárkák, ahol a pollen az UV-sugárzásnak jelentősen kitettebb, az ultraibolya pigmentek száma növekedett az ózonszint csökkenésével, illetve csökkent azokon a helyeken, ahol az ózonszint megemelkedett. Ezzel szemben azok a növények, amelyek pollenjeit a szirmok takarják, mint a közönséges rence, csökkentették UV-pigmentjeiket, amikor a hőmérséklet megemelkedett, attól függetlenül, hogy az ózonszint magas volt, vagy alacsony.
Ez utóbbi jelenségre egyszerű magyarázattal szolgál Charles Davis, a Harvard egyetem növénybiológusa. Állítása szerint a virág szirmai közé rejtett pollenek számára a virágszirmok természetes védelmet nyújtanak az ultraibolya sugárzás ellen, az UV-pigmentek jelenléte viszont üvegházhatást érve el, csapdába ejti a virág szirmai között a hőt. Ilyformán magas hőmérséklet jelenlétében a pollen egyszerűen „megfőhet”, s így terméketlenné válhat, ezért az ultraibolya pigmentek csökkentésével a növény igyekszik minél kevesebb sugárzást elnyelni, és ezáltal kevesebb hőt közrezárni.
Bár ezek a pigmentek az ember számára láthatatlanok, a beporzó rovarok és kolibrik szemének nagyon is feltűnőek. Koski elmondása szerint, a legtöbb beporzónál a „bika-szem” mintázat a legmegnyerőbb: ultraibolya sugárzást visszaverő sziromhegyek, illetve UV-elnyelő rész a virág közepe táján. A tudósok nem teljesen értik biztosan ennek a mintázatnak a különleges vonzerejét, de valószínűnek tartják, hogy ez a kontrasztosság a virág széle és közepe között egyszerűen csak könnyebben észrevehetővé teszi a virágokat a rovarok számára vagy a rovarok “azonosították” azt az ismert összefüggést, hogy a kontrasztosabb UV-pigment mintázatú virágokban több az életképes pollen.
A növények UV sugárzást elnyelő pigmentjeinek is megvan az ára. Koski szerint azokat a virágokat, amelyeken kevesebb pigment található, hamarabb észreveszik a beporzók, míg azok, amelyek megnövelik a pigment tartalmukat, elveszíthetik a kontrasztosságot és kevésbé válnak vonzóvá a beporzók szemében. Végső soron ezek a pigmentek megvédik a pollent az UV sugárzástól, de fennáll az esélye annak, hogy a beporzó szervezetek észre sem veszik őket.
A növény-beporzó kapcsolatot nem csak ilyen formában zavarja meg a klímaváltozás. Az átlaghőmérsékletek növekedése következtében az elmúlt évtizedekben egyes növények korábban kezdtek el virágozni, így beporzóik nem jutnak időben táplálékhoz, mivel képtelenek az utódok kikelése és a korábbi virágzás közötti eltolódáshoz alkalmazkodni. Így a növény sem jut megfelelő beporzáshoz és a beporzók is táplálék nélkül maradnak.
Forrás:
Flower colors are changing in response to climate change | Science | AAAS (sciencemag.org)
2010-ben a „Milvus Csoportˮ Egyesület elkezdte az első gatyáskuvik (Aegolius funereus) odúk kihelyezését a Kelemen-havasokban. Az ezt követő években további néhány tíz műodú felszerelésére került sor a Görgényi- és Csíki-havasokban, valamint a Gyergyói-medencében. A műfészkeket évi rendszerességgel ellenőrizzük, hogy megállapítsuk ezek foglalásának arányát és a költési sikert. 
