A vonuló madarak visszatérnek!

Post published:március 17, 2016
Post category:Hírek
Post comments:0 Hozzászólás

A békászó sasok, szalakóták, kék vércsék, fehér gólyák és a többi vonuló madár útban vannak az európai fészkelőterületeik felé. Mi is várjuk őket, hogy megérkezzenek Romániába. Bár az első gólyák már márciusban megjelennek nálunk, a többségük azonban csak áprilisban érkezik.

A madarak vonulási útvonalai különbözhetnek, de lehetnek azonosak is. Íme néhány:

Arlie, úton van!

Arlie, a műholdas jeladóval ellátott békászó sas (Aquila pomarina), pontosan azon a napon indult el tavaszi vándorútjára, mint a múlt évben, február 8.-án. Most Etiópiában van.

Arlie útvonalát itt lehet követni.

Kezdetben 22 darab jeladót szereltek fel a „LIFE08 NAT/RO/000501 – A békászó sas védelme Romániában” projekt keretein belül, melynek célja a különböző intézkedések életbe léptetése volt a békászó sas védelmének érdekében. A projektet a Szebeni Környezetvédelmi Hivatallal közösen, a Milvus Csoport és a Román Madártani Egyesület hajtotta végre. A jeladóval ellátott madarak közül már csak kettőt tudtunk követni a 2015-ös őszi vonulási időszak alatt. Sajnos még ezek közül is az egyik – Erika – valószínű, hogy 2016 januárjában Botswanában elpusztult.

A békászó sasok körülbelül 9000 km-et tesznek meg 80 nap alatt, hogy a telelőhelyeikre érjenek, viszont a tavaszi vonulás gyorsabban zajlik, akár két héttel is rövidebb lehet!

Az utóbbi években a jeladók által szolgáltatott tudományos információkból kiderült, hogy több veszély is leselkedik a madarakra a vonulás ideje alatt: például a Sínai-félsziget olyan mint egy földrajzi csapda, elsősorban a fiatal madarak számára. A fiatal madarak ösztönösen déli irányba repülnek, amíg el nem érik a Sínai-félsziget csúcsát, azonban innen sokszor már nem sikerül átkelni a Szuezi-öblön, mely 20-30 km széles. Kimerülten összegyűlnek a Sharm-al-Sejk település szennyvíztisztító édesvizű telepénél, ahol rendszerint legyengülnek és elpusztulnak. A tapasztalt, idősebb madarak kikerülik a Szuezi-öblöt, Szuez városától északi irányba.
Az egyik békászó sas – Jakab – egy érdekes útvonalat választott, átrepülte az Arab-félsziget felett és a Bab el-Mandeb tengerszoroson keresztül megérkezett az afrikai kontinensre.

Ha minden jól megy, akkor Arliet a Fogaras-hegységben levő fészkénél fogjuk várni április első felében!

Szalakóták – pihenőt tartanak Száhel-övezet környékén!

„A szalakóta védelme a Kárpát-medencében (LIFE13/NAT/HU/000081)” projekt – amelyben a Milvus Csoport is partner – keretén belül Magyarországon két szalakótát (Coracias garrulus) láttak el műholdas jeladóval, amelyek érdekes adatokat szolgáltattattak vonulási útvonalukról. Görögország és Szerbia fölött repülték át a Balkánt, aztán a Földközi-tengert is átszelve Egyiptom fele tartottak. A Száhel-övezetben (Csád és Szudán határában) töltöttek egy hónapot (szeptember végétől október végéig) egy gazdag növényzettel teli zöld szavannában, ahol feltölthették a vonuláshoz szükséges energiatartalékaikat. Másfél hónapos szünet után, a namíbiai és botswanai telelőhelyeik felé repültek.

A madarak bármelyik pillanatban elindulhatnak vissza. Az ország nyugati, alföldi részén a szalakóták állománya száz párra becsülhető. A szalakótát sérülékeny fajként tartják számon, Európában a faj állományának 40%-a tűnt el az utóbbi 50 évben.

A szalakóták útvonalát itt lehet követni.

**A kék vércse (Falco vespertinus), csoportosan fészkel, telel és vonul**

A kékvércse a legkisebb ragadozó madár hazánkban. A vonulást megelőzően, a madarak hagyományos gyülekezőhelyeken verődnek össze. Ezek hagyományos területek évek óta változatlanok, ezeken több száz, sőt olykor több ezer egyed gyűl össze éjszakázni. Innen a madarak nem egy jól meghatározott útvonalat követve vonulnak afrikai telelőhelyeik fele, ezek a vonulási útvonalak évente változhatnak. Jelenleg három romániai jeladóval ellátott madár útját tudják Önök is követni.

A kék vércsék április közepén térnek vissza Európába, a tojások lerakására (2-4) azonban csak május közepén kerül sor.

A gólyák – a sáromberki webkamerák sztárjai

Tavaly, Sáromberkén a felújított webkamerának nagy sikere volt! A gólyatojások kelési ideje alatt, két hetes periódusban több mint 9000 ember jelentkezett be, hogy ezeknek a madaraknak az életét élőben követhesse.

A jó hír az, hogy a gólyák is úton vannak!

Szóljon hozzá Válasz megszakítása

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.