Ugyan tavaly rekordszámú vércsetömegeket jegyeztek fel a szakemberek a hagyományos, lassan húsz éve zajló nemzetközi Pannon kék vércse szinkronszámlálások alkalmával, Románia nyugati, alföldi régióiban 2025 őszén a szokásosnál kevesebb vércse került szem elé, mint a korábbi évek során, és ez sajnos idén is így alakult.
Mint ismert, a kék vércse, ez a kis termetű sólyomfaj nemcsak a költési időszakban, hanem a vonulás idején is kifejezetten társas természetű. Évről évre, nyár végétől őszig (általában augusztus második felétől szeptember végéig, esetenként október elejéig) több száz, olykor ezernél is több kék vércse gyűlik össze esténként meghatározott helyszíneken, hogy közösen éjszakázzanak. Ezek a rendszeresen használt pihenőhelyek többnyire pusztai facsoportok vagy utak mentén húzódó fasorok, ahová a madarak évről évre visszatérnek.
Gyűrűs példányokra vonatkozó megfigyelések, valamint jeladós madarak adatai alapján tudjuk, hogy a vércsék akár két egymást követő este között is válthatnak gyülekezőhelyet. Ahhoz, hogy a Kárpát-medencében összesereglő kék vércsék állományát minél pontosabban felmérhessük, és elkerüljük ugyanazon egyedek többszöri számbavételét, az őszi gyülekezőhelyeken végzett heti számlálásokat az egész térségben (Szlovákiától a Vajdaságig) összehangoltan, azonos napon bonyolítjuk le – ezt hívjuk szinkronszámlálásnak. A nemzetközi együttműködésben részt vevő szakemberek így hétről hétre nyomon követhetik az ismert éjszakázóhelyeken gyülekező kék vércsék létszámának változását.

A Milvus Csoport alkalmazottai és önkéntesei idén is meglátogatták azt a hat ismert éjszakázóhelyet, amiket régóta monitorozunk, azonban ezek közül idén egyetlenegy „működött” az elvárásoknak megfelelően, és hozta a helyre jellemző nagy számokat. Egy másik, jellemzően szintén nagy tömegeket vonzó dél-bánsági helyszínen ugyan gyülekeztek a kék vércsék, azonban a számuk jóval elmaradt a szokásostól ráadásul az általában csúcsidőszakot jelentő szeptember második felében, amikor a madarak száma itt tetőzni szokott, elkezdtek elfogyni a vércsék.
A többi négy ismert helyszínen vagy nem volt egyáltalán idén ősszel gyülekezés, vagy csupán 10-20, minden bizonnyal a helyi költőállományhoz tartozó egyedet számoltunk, amik aztán már a felmérési periódus elején elszivárogtak.


Mindazonáltal nem csak nálunk, de például a szomszédos magyarországi dél-alföldi területeken is kevesebb volt 2026-ban a kék vércse. A tavalyi rekordhoz képest, amikor 18 ezer példány körül volt a heti csúcs, idén Kárpát-medence szinten is jóval kevesebb, mindegy 8 ezer madarat számláltak a felmérők a legnagyobb egyedszámot produkáló héten.

Ami a kiürült nyugat-romániai gyülekezőket illeti, természetesen annak a lehetősége is felmerült, hogy az elköltöztek a madarak és valahol máshol éjszakáznak. Ezt feltételezve szeptember elején kétszer is nekirugaszkodtunk a Bánságnak, és ugyan mindkét alkalommal találtunk egy-egy új gyülekezőhelyet, ezek mindkét alkalommal vajdasági oldalon voltak egészen közel a szerb-román államhatárhoz.
E mögött úgy véljük az állhat, hogy egyrészt a schengeni határhoz közeli élőhelyek az átjárás hiányában és a fokozott határrendészeti ellenőrzésnek betudhatóan zavartalanabbak más területekhez képest, másrész a vajdasági oldalon összehasonlíthatatlanul több a vércsék tömeges éjszakázásához megfelelő facsoport, mint a kritikusan fátlan romániai részeken, ahol az idei aszálynak betudhatóan több helyen a fák lombozata is kevesebb takarást biztosított a biztonságban éjszakázni vágyó madaraknak.
Elképzelhető, hogy sokévnyi bevett gyakorlat után jövőre taktikát kell váltsunk, és nagyobb hangsúlyt kell fektessünk az esetleges alternatív gyülekezőhelyek felkutatására. Mi azon leszünk!
Ezúton is köszönjük a felmérőknek, önkénteseknek és alkalmazottaknak egyaránt, az idei munkát!










2010-ben a „Milvus Csoportˮ Egyesület elkezdte az első gatyáskuvik (Aegolius funereus) odúk kihelyezését a Kelemen-havasokban. Az ezt követő években további néhány tíz műodú felszerelésére került sor a Görgényi- és Csíki-havasokban, valamint a Gyergyói-medencében. A műfészkeket évi rendszerességgel ellenőrizzük, hogy megállapítsuk ezek foglalásának arányát és a költési sikert.