Az őszi puszta képéhez szervesen hozzátartozik a kék vércsék esti gyülekezése. 2019-ben is folytatódtak azok a szinkronszámlálások, amiknek célja épp ennek a jelenségnek a követése, és immár 13. éve, hogy ezeken a Milvus Csoport is részt vesz. A felmérés a szokásos módon kiterjedt szinte az egész Kárpát Medencére, és átlagosan egyszerre 40-50 megfigyelőhelyen számoltak a „szinkronozók” Magyarország, Románia, Szerbia és Szlovákia területén egyaránt. Az is a korábbi évek gyakorlatát követte, hogy a heti rendszerességgel megejtett felmérésekre mindenhol szerda este (illetve csütörtök hajnalban) került sor, erre utal a szinkronmegfigyelés kifejezés. Erre elsősorban azért van szükség, hogy az egyébként az éjszakázóhelyeket rendszeresen váltogató kék vércséket lehetőleg ne számoljuk duplán.

Az idei ősz, ami a Kárpát Medencét illeti, átlagos volt a gyülekező vércsék számának szempontjából, hisz közel 6.700 példányt számoltunk szeptember második felében, amikor a legnagyobb szokott lenni a vércsék száma, ugyanúgy, mint tavaly vagy 2016-ban. Ezzel jelentősen meghaladtuk a tavalyelőtti 5.000-es maximumot, ugyanakkor messze elmaradunk az eddigi 11.600-as csúcstól, amit 2014-ben regisztráltunk és amikor egy masszív, minden bizonnyal kelet felől beáramló invázió duzzasztotta fel a pannon állományt.

Románia nyugati határszélén továbbra is 6 gyülekezőhelyet követtünk folyamatosan, hasonlóan, mint a korábbi pár évben. Ezekből három a Partiumban míg további három a Bánságban található.

A 7 megfigyelési napon összesen 11.760 kék vércsét számoltunk Nyugat Romániában, ami a korábbi évekhez képest (10.954 pld. 2018-ban, 11.878 pld. 2017-ben, 10.808 pld. 2016-ban) szintén átlagosnak mondható. A Partiumban összesen 5.092 példányt, míg a Bánságban 6.668 vércsét jegyeztünk fel, ez 43-57 százalékos arányt ad. Az elmúlt években ez az arány a következőképpen alakult: 48-52% 2018-ban, 55-45% 2017-ben, 54-46% 2016-ban. Mivel az évenkénti ráfordított kapacitás változó (nem minden évben sikerült lefedni minden helyet minden héten), ez a látszólagos átcsoportosulás a Partiumból a Bánságba egyelőre nem bizonyítható.

Az idei magyarországi maximum (3.689) a 4. héten volt, míg Románia nyugati részében (2.811) rá két héttel, azaz Magyarországon a csúcs a felmérési periódus közepén, míg Romániában annak vége felé volt.

Ez egy szokásos jelenség, hiszen a nyugat-romániai nagyobb gyülekezők délre esnek a határ túloldalán lévőkhöz képest, így a lassan dél felé mozgó tömeg később ér az Arad, illetve Temes megyei gyülekezőkre. A régiók közötti dinamikát jól érzékeltetik az heti adatok felhasználásával készült térképek:

Az adatok kiértékelésénél az egyes gyülekezőhelyek idei eredményeit grafikonokon vetettük össze a többéves adatsorral. A 2019-es számok mellett feltüntettük az utóbbi 8-10 év átlagát, illetve az átlag szórását, ami azt jelzi, hogy a korábbi évek értékei átlagosan ennyivel térnek el az átlagtól.

1. A Nagyváradhoz közel fekvő, egyetlen ismert bihari gyülekező soha nem tudott kiugró számokat produkálni, és információink alapján elsősorban a helyi telep madarai, illetve a környék többi egyedei használják őszi gyülekezésre, bár a kék vércsék jelölésére használt egyedi színes gyűrűk leolvasási adataiból tudjuk, hogy egyes években megjelennek itt távolabbi, elsősorban magyarországi madarak is. 2019 őszén viszont az összes színesgyűrűs leolvasás során csak helyi madarak voltak visszalátva. Sajnos az idei nyári esőzések és viharok miatt nagyon gyenge költési sikert produkáltak itt a vércsék, és ez nem csak a fiatal madarak számában mutatkozott meg, érezhetően a kifejlett egyedek egy része is odébbállt a nyár második felében. A korábbi években megesett, hogy különböző okok miatt (pld. vadászattal együtt járó zavarás) egyáltalán nem gyülekeztek itt vércsék, ezért az idei gyengébb eredmények még mindig jobbak a periódus elején, mint a sokéves átlag. Az egyre fogyatkozó számú helyi madarakhoz szeptember második felében egy átvonuló, idegen csapat csatlakozott, ebből adódik ez a nem szokványos, kétcsúcsú görbe.

2. Az Arad megyei Kisjenőhöz közeli gyülekezőn jelentős számú vércsét számoltak idén ősszel a korábbi évekhez képest, és ez a grafikonról is szembetűnik, hiszen nem csak az átlagnál volt hetente 70-80 vércsével több, de a szeptember végi maximum is új helyi csúcs. A felméréssel párhuzamosan sikerült két alkalommal is vércséket befogni, ezek során összesen 26 kék vércsére és 3 vörös vércsére került színes gyűrű.

3. A másik Arad megyei kék vércse gyülekező Mácsa község területén található, és az előző példával ellentétben alulteljesített a korábbi évekhez képest, pedig ez a legjelentősebb partiumi gyülekező. Elképzelhető, hogy részben pont azokkal a madarakkal volt itt kevesebb, amennyivel a kisjenői, ide viszonylag közel fekvő másik gyülekezőn több. Az idei adatok görbéje épp, hogy súrolja alulról a szórás alsó határát. A felmérési periódus végén aztán kicsit megugrottak a számok, sőt utolsó héten itt számolták a legtöbb vércsét az egész Kárpát Medencében.

4. A korábban már említett anyagunkban arról is írtunk, hogy a Temes megyei Varjason 2015-ben kivágták a gyülekezőnek eredetileg helyt adó nyárfákat, a vércsék pedig beköltöztek éjszakázni Varjas település szélére, ahol a gyatra megfigyelési körülmények miatt sok esetben nem reális a felmérés. Így volt ez idén is, hisz 2-3 alkalommal is megesett, hogy a madaraknak csupán egy részét vették észre a felmérők. A bizonytalan adatokat a grafikonon szaggatott vonal jelzi. A varjasi adatok esetében szembetűnő, nagyon tág szórás oka abban rejlik, hogy a már említett költözés után jóval kevesebb madár választja ezt az éjszakázóhelyet, mint előtte.

5. Az általunk legrégebb ismert újvári (Temes megye) gyülekező sorsa is hasonlít némileg a varjasi esethez, ugyanis az eredeti gyülekezőnek helyt adó nyárfasor az elmúlt évek során itt is ki lett vágva, minek nyomán a madarak ebben az esetben is kénytelenek voltak beköltözni a település belterületére. 2019 nagy „szenzációját” az jelentette, hogy 15 év után, 2019 szeptember közepén a vércsék elhagyták Újvárt, és átköltöztek a román-szerb határszélre, a szerbiai Klári nevű település közelébe, mintegy 10 km-re a „klasszikus” újvári gyülekezőtől. Az adatokból azt sejtjük, hogy az átállás nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan történt, hiszen az eleve gyenge újvári számokkal ellentétben Klári mellett már 3-400 vércsét találtunk éjszakázni. Az új gyülekezőt a felmérési periódus második felében már a vajdasági kollégák fedték le.

6. A legdélebbi bánsági gyülekező az utóbbi években a legtöbb kék vércsét szokta tömöríteni, így volt ez az idén is, hiszen mind a négy szeptemberi szinkronszámlálás során itt volt a legtöbb madár, és ez hozta az idei csúcsot is közel 1400 példánnyal, ami a korábbi évek átlagához képest is kimagasló. Nagy örömünkre (és segítségünkre) szolgált, hogy az itteni felmérést egy kicsi, de lelkes temesvári csapat látta el idén, így a korábbi évekhez képest sikerült lecsökkenteni az őszi kék vércse monitoring elvégzésére fordított gépkocsi futás mértékét.

Amint az az összefoglaló, egész Nyugat Romániára vonatkozó grafikonról kitűnik, az idei adatsor követi az utóbbi 10 év felméréseinek átlagát, és ismét jól kirajzolódott az a térségre jellemző görbe, ami szeptember második felében csúcsosodik ki azután, hogy 5-6 héten át folyamatosan nő az együtt éjszakázó vércsék száma.

Beszámolónk végén szeretnénk megköszönni az idei felmérők közreműködését (Alex Birău, Bărbos Lőrinc, Călin Porojan, Dósa Attila, Daróczi J. Szilárd, Hegyeli Zsolt, Ionela Slejiuc, Laura Turdean, Mario Săuca, Ștefan Popa, Zeitz Róbert), illetve Marton Attilának a grafikonok elkészítésében nyújtott segítségét. A kék vércsék befogásában és gyűrűzésében Solt Szabolcs és Horváth Éva (Magyar Madártani Egyesület) nyújtott nélkülözhetetlen segítséget.

Összeállította: Nagy Attila