A vándormadarak két fő vonulási útvonalon szelik át Európát: míg a kelet-atlanti útvonalat a kelet-kanadai, grönlandi és nyugat-európai madarak használják, amelyek a Gibraltári-szoroson keresztül jutnak Afrikába, a fekete-tengeri–mediterrán útvonalat a Közép- és Kelet-Európa, illetve Ázsia nyugati részéről származó madarak használják. Az énekesmadarak elkerülik a nagy víztestek feletti repülést, ezért a Fekete-tengert megkerülve haladnak át Románián, így a Chituc turzáson is. A Chituc turzás egy lagunáris tengeri homoknyelv, amely a Duna-deltától délre, a Sinoe-tó és a tenger között helyezkedik el, és egyben ez az ország egyik utolsó igazán természetes tengerpart szakasza. Az ÉK-DNy-i tájolása és a két nagy vízfelület közötti elhelyezkedése miatt a turzás tölcsérként működik a vándormadarak számára. A Duna-delta Bioszféra Rezervátum szigorú védelem alatt álló területeként alig van kitéve emberi zavarásnak. Emiatt az itt vonuló madarak zavartalanul táplálkozhatnak a vándorlás teljes időszaka alatt, és pihenhetnek meg a turzás melletti nádas és bokros élőhelyeken.
17 éves kimaradás után, a Milvus Csoport 2014 óta minden ősszel gyűrűzőtábort szervez a Chituc turzáson átvonuló madarak vándorlásának kutatásának céljából. A gyűrűs tevékenység rendszerint 14-17 hétig, július közepétől november elejéig tart. A madarakat összesen 370 m hosszú ornitológiai hálórendszer segítségével fogjuk meg, és a hálósorokat háromféle élőhelyen helyezzük ki: nádasban (180 m), cserjésben (110 m) és nyílt bokros élőhelyen (80 m). A hálósorok némelyikét csak az utóbbi két évben helyeztük ki a kezdeti hálóelrendezéshez képest, de ennek ellenére, néhány korrekciós módszer alkalmazásával (pl. a háló teljes hosszára történő korrekció) a különböző években összegyűjtött adatok is összehasonlíthatók.
A 2019-es tábor eredményei
2019-ben 99 napig gyűrűztünk, július 21. és október 26. között. Ebben az időszakban a 11 gyűrűzőből és 89 önkéntesből álló csapatok összesen 19.927 madarat jelöltek meg ornitológiai gyűrűkkel, ami abszolút rekordértéket jelent a tábor számára, illetve Románia szinten sincs rá precedens, hogy folyamatosan működő táborban ennyi madarat jelöljenek. A tábor történetében a legtöbb gyűrűzött példányt 2019. október 13–19-i héten jelöltük meg (4.231 egyed), míg az egy nap alatt gyűrűzött madarak új rekordértéke 876 egyed (2019. október 20.).
A 2019-ben gyűrűzött mintegy 112 faj közül az öt leggyakoribb a vörösbegy (Erithacus rubecula, 2.796 egyed), a kék cinege (Cyanistes caeruleus, 2.696 egyed), a kis légykapó (Ficedula parva, 2.115 egyed), a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus, 1.684 egyed) és a barkóscinege (Panurus biarmicus, 1.072 egyed) volt. A tábor utolsó heteiben fogott kékfarkú (Tarsiger cyanurus, 3. romániai megfigyelés) és királyfüzike (Phylloscopus proregulus) meg országos szinten is ritkaságoknak számítanak. Egy második királyfüzikét is megfigyeltünk a tábor közelében, de azt az egyedet sajnos nem sikerült befogni.
A tábor eredményei idén két nemzetközi visszafogással gyarapodott: egy Görögországban, 2018. november 1-én gyűrűzött nádi sármányt (Emberiza schoeniclus) fogtunk vissza szeptember 5-én a táborban, míg egy általunk augusztus 17-én jelölt nádirigót (Acrocephalus arundinaceus) szeptember 7-én fogtak vissza a bulgáriai Durankulak település közelében. 2019-ben két országon belüli megkerülésünk is volt: az Agigea-n működő Tengerbiológiai Kutatóállomás munkatársai október 13-án egy általunk két nappal korábban gyűrűzött kékcinkét fogtak, mi magunk pedig október 19-én fogtunk vissza egy épp általuk négy nappal korábban gyűrűzött másik kék cinegét.
Az idei helyi visszafogások, visszalátások közül megemlítünk egy kőforgatót (Arenaria interpres), amelyet 2014. augusztusában gyűrűztünk és 2019. augusztus 9-én a tábor közelében fényképeztünk le. Ezen kívül, egy 2016. szeptemberében gyűrűzött fenyérfutót (Calidris alba), és egy 2015. júliusában gyűrűzött nádisármányt (Emberiza shoeniclus) is visszafogtunk idén.
A tábor eredményei az elmúlt 6 évben
2014. és 2019. között összesen 593 napon gyűrűztünk, és ennek során összesen 161 faj 85.556 példányát jelöltük meg. A leggyakrabban fogott fajokat a 4. ábrán mutatjuk be. A tábor legemblematikusabb faja továbbra is a kis légykapó, mivel amellett, hogy a táborban leggyakrabban fogott faj, sehol máshol nem gyűrűznek annyi példányt, mint a Chituc turzáson.
Mivel a gyűrűzéssel töltött napok száma és a használt hálók összhossza az évek során változott, helyenként korrigálni kell a nyers adatokat ezekre a különbségekre vetítve ahhoz, hogy az egyes évek eredményei összehasonlíthatók legyenek. Míg az 5a. ábrán bemutatjuk az éves fogást, a hálók hosszára és a gyűrűzési napok számára korrigálva, az egyes években gyűrűzött madarak számát az 5b. ábrán szemléltetjük.
A vonulás során gyűjtött adatokat pentádokban mutatjuk be, ami nem más, mint egy adott faj jelölt egyedeinek összege 5 egymást követő napon. Az alábbi négy ábrán négy, túlnyomórészt cserjés élőhelyeken vándorló madárfaj vonulási dinamikáját ismertetjük:
6. ábra: A kis légykapó (Ficedula parva) vonulási dinamikája 2014-2019 között. A vonal pentádonkénti éves átlagot, a satírozott terület pedig az átlaghoz viszonyított szórást jelöli. 
7. ábra: A barátposzáta (Sylvia atricapilla) vonulási dinamikája 2014-2019 között. A vonal pentádonkénti éves átlagot, a satírozott terület pedig az átlaghoz viszonyított szórást jelöli. 
8. ábra: A fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus) vonulási dinamikája 2014-2019 között. A vonal pentádonkénti éves átlagot, a satírozott terület pedig az átlaghoz viszonyított szórást jelöli. 
9. ábra: A tövisszúró gébics (Lanius collurio) vonulási dinamikája 2014-2019 között. A vonal pentádonkénti éves átlagot, a satírozott terület pedig az átlaghoz viszonyított szórástjelöli.
A 2014-2019 között gyűrűzött madaraink közül mindezidáig két egyedet fogtak vissza Bulgáriában, ötöt Romániában, kettőt Olaszországban, egyet Törökországban és négyet Izraelben. A gyűrűzési tevékenységek során Romániából, Magyarországról, Lengyelországból, Ciprusról, Görögországból és Izraelből származó madarakat fogtunk vissza vagy figyeltünk meg a táborban, mindegyik országból egy-egy példányt.
A hat egymást követő gyűrűzési idény során gyűjtött adatok szilárd alapot biztosítanak a Chituc turzáson átvonuló fajok egyedszámának nyomon követéséhez. Annak érdekében, hogy ez a tevékenységünk valódi monitoring jelleggel bírjon és igazán hasznos legyen, azonos körülmények (működési periódus, háló-felület, elhelyezett hálóállások konfigurációja) között kell rendszeresen megismételni. Így, a hosszú távon végzett monitoring valós és hasznos képet ad ezen fajok vonuló-, és egyben költő populációs változásairól.
Reméljük, hogy az elkövetkezendő években is folytathatjuk a gyűrűzési tevékenységet a Chituc turzáson, nyomon követve a telelőterületeik felé tartó énekesmadarak őszi vándorlását. Köszönjük az összes gyűrűzőnek és önkéntesnek a tábor lebonyolításában nyújtott önzetlen segítségét, a latba vetett szakértelmüket és a kitartásukat a kora reggeltől sötétedésig tartó munka során.
A gyűrűzőtábort 2019-ben a S.C. Kék Hal S.R.L., a Nagyszebeni „Lucian Blaga” Egyetem Ökológus Hallgatóinak Egyesülete, valamint Cotorogea Jenica és Cotorogea Cornel támogatta, akiknek a közreműködésért és önzetlen segítségéért nagyon hálásak vagyunk.
Köszönetünket szeretnénk kifejezni a Duna-Delta Bioszféra Rezervátum Igazgatóságának is, különösen Catalin Țibuleac kormányzó úrnak, a kutatási tevékenységünk intézményi támogatásáért.
2010-ben a „Milvus Csoportˮ Egyesület elkezdte az első gatyáskuvik (Aegolius funereus) odúk kihelyezését a Kelemen-havasokban. Az ezt követő években további néhány tíz műodú felszerelésére került sor a Görgényi- és Csíki-havasokban, valamint a Gyergyói-medencében. A műfészkeket évi rendszerességgel ellenőrizzük, hogy megállapítsuk ezek foglalásának arányát és a költési sikert. 
