Telelő erdei fülesbagoly monitoring program

Post published:december 21, 2017
Post category:Hírek
Post comments:0 Hozzászólás

Várjuk a lelkes madarászok jelentkezését január 31-ig az office@milvus.ro email címre.

Megfigyelések ideje:

A megfigyeléseket évente egyszer kell végezni december 20 és január 31 között
A megfigyeléseket napközben kell végezni *

*ott ahol a gyülekezőhely elhelyezkedése miatt a madarak számolása nem lehetséges napközben (magánterületen fekszik, állami intézmény udvara, ahova belépni tilos, stb.), alternatívát jelenthet a hajnali/szürkületi számolás, amikor a madarak a gyülekezőhelyre/ről érkeznek/kirepülnek. Ezt kérjük a kitöltő ív „Megjegyzések” rovatába feltüntetni

Megfigyelések helye:

- Az önkéntesek a monitoring program koordinátorral előzőleg egyeztetve kiválasztanak egy (vagy több) települést, ahol a továbbiakban a megfigyeléseket végezni fogják.
- Kiterjedt falvak-városok esetében, ahol minden utca, sétány, park stb. lejárása nehezen kivitelezhető, a program koordinátorral a program koordinátor kijelöl egy jól körülhatárolt részét a kiválasztott településnek, ahol a továbbiakban az önkéntes a megfigyeléseket fogja végezni.
- A települések mellett található temetőket, elhagyatott épületeket, farmokat szintén ellenőrizni kell, amnnyiben ezek közelében fák facsoportok vannak.
3. Megfigyelések és a számolás menete:
A megfigyelések célja a kiválasztott települések gyülekezőhelyeinek a feltérképezése, és az ott nappalozó erdei fülesbaglyok megszámolása.
A kiszállások alkalmával az önkéntesek bejárják kiválasztott település minden olyan utcáját, sétányát, parkjait, közintézményeinek udvarait (a térképen látható módon), ahol erdei fülesbagoly számára alkalmas fák-facsoportok vannak és megkeresik a gyülekezőhely(ek)et.
Egy adott településen három évente kell teljes bejárást végezni. A közbeeső két évben elég csak az ismert gyülekezőhely(ek)et meglátogatni és megszámolni az erdei fülesbaglyokat.
A gyülekezőhely nélküli településeken (ahol a teljes lejárás ellenére sem került meg erdei fülesbagoly gyülekezőhely) a megfigyeléseket elég három évente megismételni.
Hogyha egy település ismert gyülekezőhelye valamilyen okból megszűnik, vagy a szokásosnál sokkal kevesebb a bagoly, még 2 évig érdemes teljes bejárással ellenőrizni. Ezt követően gyülekezőhely nélküli településnek minősül és három évente kell ellenőrizni (teljes bejárással).
A kiszállások ideje alatt különös figyelmet kell fordítani a baglyok jelenlétére utaló nyomokra (a fák alatt található köpetek, az ágakon és fatörzsön levő fehér ürüléknyom).
A talált gyülekezőhely(ek) pontos helyszínét ajánlott GPS segítségével bemérni.
Ha egy gyülekezőhely nagy területen fekszik ajánlott a széleit több ponton is bemérni.
Fontos, hogy gyülekezőhelyen pihenő baglyok számolása csendben történjen, ugyanis a madarak sok esetben ijjedősek és elrepülhetnek a gyülekezőhelyről, mielőtt sikerülne őket megszámolni
Ajánlott a számolást megismételni és több helyről végezni, hogy az eldugott helyen pihenő madarak sem maradjanak ki!

**ott ahol a gyülekezőhely elhelyezkedése miatt a madarak számolása nem kivitelezhető napközben (a madarak ijjedősek és nem lehet őket megközelíteni számolás céljából), alternatívát jelenthet a hajnali/szürkületi számolás, amikor a madarak a gyülekezőhelyre/ről érkeznek/kirepülnek. Ezt a kitöltő ív „Megjegyzések” rovatában kell feltüntetni.

Hogyha egy gyülekezőhelyen csak nyomokat talált és madarakat nem, ezt kérjük az adatlap „Mit talált?” rovatban „A felhagyott gyülekezőhely” részhez feltölteni.
A megfigyeléseket lehet gyalog és kocsival is végezni. Az autóval történő bejárás időben hatékonyabb, ám ez esetben több megfigyelő részvétele ajánlott.
Olyan helyeken, ahol valószínűsíthető a gyülekezőhely megléte, viszont autóból nem lehet megbizonyosodni róla, gyalog kell leelenőrizni.
Ajánlott a terepkiszállások alatt észlelt többi madárfaj jegyzetelése is . Egy teljes fajlista elkészítése a becsült egyedszámokkal nem jelent terhelést a megfigyelésekkel párhuzamosan, és értékes adatokat szolgáltathat.

KITÖLTŐ ÍV letöltése itt.

Szóljon hozzá Válasz megszakítása

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.