A kék vércse régiónk egyetlen telepesen költő, vonuló ragadozómadara. Állománya jelentősen megfogyatkozott az utóbbi évtizedekben, ezért az Európai Unióban kiemelt jelentőségű faj. A kék vércse sorsa szorosan összefügg a vetési varjúéval, hiszen a vércsék nem építenek saját fészket, költéshez varjúfélék, és elsősorban a vetési varjak fészkeire van szüksége. A Milvus Csoport kék vércse védelmi tevékenységei esetében már igazi programról beszélhetünk, hiszen különböző projektjeink valamint egyéb, pályázatokhoz nem köthető akcióink mind-mind egy nagyobb léptékű program építőkövei. Jelenleg egy POS pályázatot futtatunk, melynek célja az, hogy hat olyan Natura 2000-es védett terület számára dolgozzunk ki kezelési tervet, melyek kifejezetten a kék vércsevédelmének érdekében kerültek kijelölésre. A projektről és annak célterületeiről hamarosan bőséges információ áll majd rendelkezésre honlapunkon.

A hat szóban forgó Natura 2000-es terület egyike a Torontáli-síkságon van, Temes megyében, és két nagyobb telep védelmét hivatott biztosítani. A Nagyősz (Tomnatic) melletti költőtelep a bánsági megye legjelentősebb kékvércse-állományával büszkélkedhetett, a több, mint kétszáz pár vetési varjú fészkeiben 20-25 kék vércse család nevelte fiókáit. Sajnos ez az állítás immár a múlté, ugyanis a téli hónapokban ismeretlen elkövetők kivágták a telepnek helyt adó összes nyárfát. Az országnak erre a részére igen jellemző az erdőssztyepp jellegű fás vegetáció hiánya, így a mintegy 18 nyárfa kivágása után nem maradt a közvetlen közelben olyan másik, hasonló facsoport, amely egy ilyen népes telepnek otthont tudna biztosítani. Félő volt hát, hogy a telep örökre eltűnik és a Natura 2000-es terület elveszti legnagyobb értékét, gyakorlatilag megszűnni látszott a védett területté nyilvánítás tárgya.

A Milvus Csoport kék vércse védelemmel foglalkozó munkatársai természetesen éltek a törvényes lehetőséggel, és jelentették ezt a súlyos természetkárosítást a Temes megyei környezetvédelmi hatóságoknál. Reméljük, hogy az elkövetők személyére fény derül és a büntetést sem kerülik el. Ugyan ez sovány vigasz lenne a telepet valamikor benépesítő madarak számára, azonban amennyiben az ilyen történetek megfelelő sajtónyilvánosságot kapnak, megelőzhetjük az esetleges további hasonló eseteket. Ezzel párhuzamosan igyekeztünk alternatív megoldást találni arra, miként lehetne legalább részben orvosolni ezt a helyzetet, és potenciális fészkelőhelyet biztosítani az Afrikából visszatérő kék vércsék számára, akik hiába is keresnék az egykori telep nyárfáit. Kutatásainkból kiderült, hogy a kék vércsék előszeretettel térnek vissza évről évre ugyanazokhoz a költőtelepekhez, hiszen nagyobb hatékonysággal vadásznak egy már ismert területen, és ennek köszönhetően a költési siker – értsd a kirepült fiókák száma – is magasabb értéket ér el ezeknek a madaraknak az esetében.

Idén a Milvus Csoport jelentős összeget fordított arra saját forrásból, hogy mesterséges költőládákkal pótolja a fészekhiányban szenvedő költőtelepeket. A korábbi években, különböző pályázatokból finanszírozvamár több száz műfészek került ki a partiumi, bánsági és mezőségi kék vércse telepekre, azonban ezek sem fedezik a szükségleteket. Már csak azért sem, mert az elsődlegesen kék vércsék számára készült költőládákat más fajok is szívesen elfoglalják. Ezért egy adott telepre a kék vércse párok számának többszörösével megegyező számú műfészket kell kihelyeznünk annak érdekében, hogy a vörös vércsék, erdei fülesbaglyok és csókák mellett kiemelt célfajunk egyedei számára is megfelelő mennyiségű és minőségű költőláda álljon rendelkezésre.

2014-ben összesen 220 műfészket gyártattunk le önköltségből, ebből harminc darabot a nagyőszi állomány számára különítettünk el. Egy április végi napon tehát útnak indultunk Nagyőszre egy terepjárónyi költőládával. A helyszínre érve örömmel tapasztaltuk, hogy az egykori telep szomszédságában fekvő tanya udvarán lévő, fiatal füzekből és nyárfákból álló ligetben harminc pár vetési varjú épített fészket, és az újonnan alakult apró telep felett néhány kék vércse is kergetőzik! Nem sokat tanakodtunk hát, és végül 28 műfészket erősítettünk fel az erre megfelelő fácskákra és a szomszédos, használaton kívüli villanyoszlopokra. Bízunk benne, hogy sikerül megőrizni a területen a kék vércséket, és idővel talán ismét olyan erős állomány népesíti majd be a nagyőszi költőtelepet, mint a korábbi években!