Ugyan első hallásra mesebelinek tűnhet, azonban a kék vércsék őszi gyülekezése létező természeti jelenség, amelyet idestova 13 éve követünk Románia nyugati fertályában. Idén azonban felkerekedtünk, hogy megkeressük ezeknek a madaraknak a gyülekezőhelyeit a Bărăgan térségében, a Román-alföldön is.

A felmérés eredményei megfeleltek előzetes elvárásainknak. A legtöbb kék vércsét Brăila és Ialomița megyék határán láttuk, mégpedig 2470 példányt, de ezen kívül több éjszakázóhelyen volt még kimagaslóan magas a vércsék száma (1900, 1585, illetve 3 helyen is kb. 850 pld.).

Öt nap alatt 14 éjszakázóhelyen összesen 10 ezer kék vércsét számoltunk, de a nappali keresgélés során is feljegyeztünk 1500 kék vércsét 87 különböző helyen. A felmérés során más madárfajok jelenlétét is rögzítettük az OpenBirdMaps adatbázisban. Az eredmény 125 faj és több, mint 71 ezer példány. Az egyedeken kívül fészkek, fészektelepek és elgázolt madarak is feljegyzésre kerültek. A felmérési terület messzire esett és nagy kiterjedésű volt, az 5 csapat több, mint 6600 km-t utazott.

Románián keresztül több vonulási útvonalat is követnek a kék vércsék, és a jelentős gyülekezőhelyek többnyire az ország déli alföldi területein vannak, ahol kék vércsék tömegei pihennek meg és készülnek fel az őszi vonulásra. A két legjelentősebb útvonal közül a nyugati az Alföld partiumi és bánsági területein keresztül húzódik, míg a keleti a Kárpátok és a Fekete-tenger között, érintve a Bărăgan-t illetve Dobrudzsát. Azonban léteznek ezeken kívül másodlagos fontosságú útvonalak is, amelyet jóval kevesebb vércse használ, ilyen az Olt felső szakasza, amely áthalad a Csíki-medencén és a Brassó-Háromszéki-medencén keresztül.

Az említett gyülekezőhelyeken nem csak az adott térségben, illetve az országban költő kék vércsék tömörülnek, de áthaladnak olyan számottevő állományok is, amelyek Kelet Európából és Ázsiából érkeznek hozzánk. Az ukrán, orosz és kazah sztyeppékre és erdőssztyeppékre, amik az elterjedési terület keleti részének számítanak, a kontinentális éghajlat a jellemző, ahol az őszi idő cudarabb annál, amit a Kárpát-medencében vagy a Fekete-tengertől nyugatra eső síksági területeken ismerünk. Valószínűleg ez az oka annak, hogy ezek a keleti kék vércsék délnyugat Ukrajnában, délkelet Romániában, illetve a Kárpát-medence alföldi térségeiben (elsősorban Magyarországon, Romániában és Szerbiában) készülnek fel az őszi vonulásra.

A Bărăganban és Dobrudzsában immár számos olyan gyülekezőhelyet ismerünk, ahol rengeteg kék vércse táborozik, és azt feltételezzük, hogy a Kárpátok és a Fekete-tenger között vonul át a világállomány jelentős része, ami természetvédelmi vonatkozása miatt sem elhanyagolható tény.

A kék vércsék őszi vonulását több akadály is nehezíti, mint a Földközi-tenger, a Szahara vagy a nyugat-afrikai trópusi esőerdők. Minél sikeresebben készülnek fel fizikailag a vércsék erre a hosszú útra, annál kisebb lesz az elhullásból származó veszteség és így több példány tér vissza a költőterületekre. Úgy gondoljuk, hogy Románia felelőssége igen jelentős a faj természetvédelmi státuszának szempontjából, hiszen a fenti okok miatt fontos, hogy az őszi gyülekezőhelyek környékén elégséges legyen a táplálék és zavartalanok legyenek a vércsék által tradicionálisan használt éjszakázóhelyek. Sajnos ez nem mindig valósul meg, hisz az önkényes fakivágások vagy az intenzív mezőgazdaság is kedvezőtlenül befolyásolják a pihenőhelyek minőségét. A klímaváltozás hatásai sem segítenek ezeken a területeken. Az idei extrém szárazság miatt kevesebb rovartáplálék állt a vércsék rendelkezésére, nehezítve ezzel a madarak megfelelő felkészülését az utazásra.

Amennyiben szeretnénk biztosítani a kék vércsék gyülekezőhelyeinek védelmét, elsősorban tudnunk kell azt, hogy ezek hol találhatóak. A nyugati határszélen már 13 éve követjük ezeknek a madaraknak az őszi mozgását, de Románia keleti részéből kevés információ áll a rendelkezésünkre, igaz ugyan, hogy tudatában voltunk annak, hogy ez utóbbi is jelentős térség ebből a szempontból. Jelentjük nem állunk meg, és jövőre ugyanitt folytatjuk! Egy későbbi bejegyzésben beszámolunk majd arról, hogyan zajlott a kék vércsék őszi gyülekezése a nyugati vonulóútvonalon.