Amíg a klímaváltozást sokszor egy globális problémaként kezeljük, amely mindenkit egyformán érint, elfelejtjük hogy ez nem feltétlenül van így. Legyél gazdag vagy szegény, fiatal vagy öreg, városi vagy vidéki, nő vagy férfi a klímaváltozás hatásai nem tisztességesen és egyenlően vannak elosztva mindenki számára..
Az olvadó jégtábla szélén álló kiéhezett jegesmedve évtizedek óta a klímaváltozás szimbóluma. Ez a perspektíva mostanában viszont számos kritikát kapott amiatt, hogy ezzel bátorítja az éghajlatváltozás azon téves felfogását, miként ez kizárólag környezetvédelmi kérdés lenne. A klímaváltozás társadalmi, gazdasági, közegészségügyi problémákat hoz magával, különösen a fejlődő országokban. Az egyenlőtlenség különböző módon érezhető. Az árvizek, a szélsőséges időjárási események, az élelmiszerekhez való hozzáférés megváltozása, a technológiáhóz való hozzáférhetetlenség hatásai a különböző földrajzi és társadalmi csoportokra erősen eltérő lehet.
Az éghajlatváltozás aránytalan hatással lesz a harmadik világ országai és az alacsony jövedelmű közösségekre világszerte. A káros anyag kibocsátás közvetlen hatásai a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat pedig még pluszban is érintik. Az Egyesült Államokban például, a mai napig a rassz az első számú indikátora az egészségre káros létesítmények elhelyezésének.
Egy másik közösségen belüli egyenlőtlenség a klímaváltozás férfiakra és nőkre gyakorolt eltérő hatása. A szélsőséges időjárás, a természeti katasztrófák következtében a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő nők nagyobb eséllyel lesznek kitéve szexuális bántalmazásnak és nagyobb eséllyel esnek erőszak áldozatává. Ezenkívül a világ számos pontján jobban ki vannak téve a szárazság következményeinek is, hisz ők azok, akik életük jelentős idejét otthonuk és távoli vízkészletek közti utazással töltik.
Az éghajlatváltozás a szélsőséges időjárási események nagyobb gyakoriságát és erősödését okozza. Ez a jelenség különösen Ázsiára és Afrikára igaz, amelyek a világ legfiatalabb népességének adnak otthont. Következésképpen ezek a szélsőséges időjárási események nemcsak földrajzi egyenlőtlenségeket teremtenek, hanem a generációs egyenlőtlenség egyik aspektusát is bemutatják.
Óriási különbségek vannak az északi és a déli féltekére gyakorolt hatás között. A 2° C-os globális felmelegedés Afrika lakosságának több mint felét veszélyeztetné az alultápláltsággal. A világ legszárazabb országának mondott Namíbia főként mezőgazdaságtól, halászattól, erdőgazdálkodástól és természetvédelemtől függő lakosoknak ad otthont. Az országban csak városokban van áramszolgáltatás. Az ország lakosságának legnagyobb része vidéken él, és nagyon sokan közülük fiatalok.
A klímaváltozás kétségtelenül otthonokat tesz majd tönkre, több közösségnek teljesen át kell majd telepednie. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) szerint a klímavándorlás a világ minden részén valóság lesz. A helyzet azonban a kiszolgáltatott országokban a legrosszabb.
A kevésbé fejlett országokban az éghajlatváltozás problémája keresztezhet közbiztonsági kérdéseket. Sokakat a migrációra kényszeríthet a biztonságosabb, jobb élet reménye. Ez a jelenség ma a Csád-tó medencéjében, Nigerben, Csádban, Kamerunban és Nigériában tapasztalható.
A tengeri kijárattal nem rendelkező, fejlődő országok eleve szűkösen jutnak vízhez. A helyzetet az éghajlatváltozás tovább rontja. Mongóliában a klímaváltozás következtében még extrémebbé váló téli időjárás kimeríti a nomád körülmények között tartott állatállományt és tönkreteszi a mezőgazdaságot, így ez a vidéki közösségeket a városokba való vándorlásra kényszeríti.
A Fidzsi-szigetekhez hasonló fejlődő, kis szigetországok, nagyobb veszélynek vannak kitéve az extrém időjárási eseményeknek. Az itt élők annak tudatában kell élniük, hogy áthelyezésükre már megszülettek a tervek. A parti eróziók, a tengerszint megemelkedés következtében egész közösségeket kell gyakran a szárazföld belsejébe áthelyezni. A társadalmi egyenlőtlenség jelenségére kitűnő példa Hollandia és a Maldív-szigetek egyszerű ellentéte. A hollandok milliárdokat fektetnek az árvízvédelembe, a vízzel való együttéléssel való kísérletezésbe, míg a Maldív-szigetek pénzforrás hiányában, ezt nem tudja megtenni és 2100-ra teljesen víz alá kerülhetnek.
A klímaváltozás terhei és káros hatásai aránytalanul érintik a bolygó különböző térségeit és társadalmi csoportjait. Az éghajlati igazságosság szempontjából más fontos kérdések is vannak. Következő cikkünkben arra próbálunk választ adni, vajon egyenlően vagyunk-e felelősek a klímaváltozásért?
2010-ben a „Milvus Csoportˮ Egyesület elkezdte az első gatyáskuvik (Aegolius funereus) odúk kihelyezését a Kelemen-havasokban. Az ezt követő években további néhány tíz műodú felszerelésére került sor a Görgényi- és Csíki-havasokban, valamint a Gyergyói-medencében. A műfészkeket évi rendszerességgel ellenőrizzük, hogy megállapítsuk ezek foglalásának arányát és a költési sikert. 
