Meghökkentően sok túzok van jelenleg Bihar megyében

A túzok, ez a világszinten veszélyeztetett pusztai madárfaj, szinte kipusztult Romániából, és utolsó hazai életképes állománya Nagyszalonta térségében él. Ám ez sem teljesen a „miénk”, hiszen a hozzávetőlegesen ötven példányt számláló populáció a határmenti térségben él, és a madarak egyaránt használják a román-magyar országhatár mindkét oldalán elterülő élőhelyeket. Az itteni túzokok jelentősebb része magyarországi területen költ, télen viszont gyakorlatilag a teljes határmenti állomány Nagyszalontán gyülekezik. Mi több, immár második télen duzzad fel a túzokok száma 75 példányra valószínűleg más, szomszédos állományokból (Vésztő környéke, Dévaványa térsége, Bihari-sík) érkező egyedekkel. Ezt abból is sejtjük, hogy szintén második éve észlelünk télen Nagyszalontán egy dévaványai jelölésű, színes gyűrűs túzokot. 

Túzokcsapat Nagyszalontán – 2024. december 4

Ha mindez nem lenne eléggé rendkívüli, a napokban egy másik jelentős számú túzokcsapat is felbukkant Bihar megyének egy másik részén, mégpedig a Sebes-Körös Nagyvárad alatti szakasza mentén. Noha a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság szakembereitől tudjuk, hogy korábbi teleken volt már arra példa, hogy ebben a határmenti térségben gazdálkodók romániai területre átmozgó túzokokat figyeltek meg, először sikerült megfigyelnünk és dokumentálnunk a faj jelenlétét a Sebes-Körös és országhatár közötti sávban, mégpedig rögtön egy nagy, legalább 41 példányra tehető csapatot. 

Túzokok Nagyvárad metropolisz övezetében – 2024. december 1

Ez pedig azt jelenti, hogy ezekben a napokban a nagyszalontai telelőállománnyal együtt közel 120 túzok tartózkodik Bihar megyében, ami pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. Tudni kell, hogy a túzok fakultatív vonuló, azaz csak akkor hagyja el télen a megszokott élőhelyét, ha a nehéz körülmények (kitartó fagy és magas hótakaró) okozta táplálékhiány miatt erre kényszerül. Azonban az egyre enyhébb telek, valamint a nagy területen jelen lévő repce (aminek télen is zöld levele a túzok legfontosabb téli tápláléka a Kárpát-medencében) olyan feltételeket teremtenek a túzokoknak, hogy immár több évtizede volt az utolsó jelentős elvonulás. Ez egyébként természetvédelmi szempontból szerencsés, hiszen egy-egy hosszú távú elmozdulás során nagy mértékű pusztulással lehet számolni. 

A Bihar megyében megfigyelt túzok-gyülekezések nem ilyen vonulás következményei, hiszen kisebb, néhány tíz kilométeres elmozdulás természetes ebben a periódusban, amikor a túzokok nem ragaszkodnak épp olyan hűen költőhelyeikhez és azok közvetlen környékéhez. Egyébként Nagyszalontán több évben is bizonyítást nyert az, hogy a túzok költ a hajdúváros környékén, azonban a Sebes-Körös menti területen ez nagyon kevéssé valószínű, ugyanis nincs a közelben ismert dürgőhely sem (a túzokok szaporodóhelyei).

A XX. század második felében Nagyszalonta környékén kívül még a Sebes-Körös mentén is jelentős túzokélőhelyek voltak

Mindazonáltal felemelő őket látni télen is a Nagyváradhoz közeli ősi túzokélőhelyeken, ahol több évtizeddel ezelőtt még állandó állomány volt jelen.  A túzok egy olyan faj, amely a végletekig ragaszkodik a költési területeihez, és amennyiben valahonnan kipusztul, mint költőfaj, már csak mesterséges visszatelepítést vagy nagyon hosszú időszakon keresztül fenntartott terjeszkedést követően jelenik meg újra.

A túzok eltűnése Románia jelenlegi területéről

Ezért kiemelten fontos megőrizni a nagyszalontai állományt, hiszen nem kellene odáig eljutni, hogy örülnünk kelljen annak is, ha télen arra vetődik egy-egy magyarországi csapat.

A kárpát-medencei túzokállomány elterjedési területének keleti fertálya

Szóljon hozzá