Madárodúk, költőládák jelentősége

Egyes madárfajok odúkban költenek, a fiókáikat a fák odvában nevelik, ezeket odúköltő fajoknak nevezzük. A harkályok kopácsolását biztosan hallottátok már, nagy szakértelemmel készítenek kerek bejáratú, azaz kerek röpnyílású odúkat az idősebb fák törzsében vagy ágaiban.

Ahol nem található kellő vastagságú fatörzs, onnan a harkályok által készített odúk is hiányoznak, mint például az új építésű házak udvaráról, a lakóparkokból, fiatal gyümölcsösökből, mezőgazdasági területekről, így ezeken a helyeken nem tudnak megtelepedni. Ezért szükséges a mesterséges odúk gondos kihelyezése. Ez bármikor megtörténhet, de a legmegfelelőbb időszak az ősz. Ha ősztől rendelkezésükre áll, akkor megtalálják, elfoglalják és alaposan felkészülhetnek a költésre. Télen éjszakai szálláshelyként használják.

Miből készítsük és hogyan?

A mesterséges odút legcélszerűbb fából készíteni. Vastagsága 2-2,5 cm körül a legalkalmasabb. Lehetőség szerint a felhasznált deszka legyen csomómentes. Farönkökből is készíthetők, ezek azonban könnyen megrepedeznek. A fenyődeszkából készült odúk a biztonsági elvárásoknak tökéletesen megfelelnek.

Tehát fenyőt vagy akácot használjunk, mert a farost lemez vagy a bútorlap könnyen szétázik. Ha szeretnénk, hogy az odú több évet is kibírjon, a külső – az időjárás által nem kímélt – felületét védhetjük. Lenolajjal, páccal, vagy lazúrfestékkel bekenhetjük. Kezelve 10-15 évet is kibírnak. Ha csak a repedéseket tömítjük, akkor kb. 5 évig használhatók. Hasznos az odú aljára, a fenékdeszkára kisebb furatokat készíteni, hogy ha az odú beázna, akkor a víz ne maradjon tartósan benne. A beázott odú a fészekalj pusztulását okozhatja. Ha az odú tetejére kátrányapírt ragasztunk vagy bádogszigetelést készítünk, a beázás ellen is megvédhetjük. Az elemek összeillesztésekor hézagok maradhatnak, ezt érdemes eltömíteni megfelelő ragasztóval. A lényeg az, hogy a belsejében ne forduljon elő “vegyi anyag”, kellően védett legyen.

Van néhány szempont, amit a kihelyezésnél figyelembe kell vennünk:

• Ragadozók által nehezen hozzáférhető legyen.
• Egymástól a lehető legnagyobb távolságra legyenek

Ha nincs az odú közelében kutya, aki távol tartaná a macskákat, figyelni kell arra, hogy az odú megfelelő magasságban legyen elhelyezve, hogy ne tudja megközelíteni. Azt sem kedvelik a macskák, ha a fészkelőhelyet bozótos veszi körül. A sűrű fenyőfára ritkábban mászik fel, illetve ha tövises gallyat rögzítünk az odú körül, az is visszatarthatja. Ha az odút kb. 3 m magasba helyezzük a fészekrabló ragadozóktól (pl. nyest vagy nyuszt) védhetjük meg a madarakat, a felnyíló tetőt hasznos dróttal rögzíteni.

A legtöbb odúlakó madárfaj évente kétszer, ritkán háromszor is költ. Minden költés során más fészekaljat alakítanak ki, így az odúba behordott fészekanyag annyira felgyűlhet, hogy a költőüreg feltöltődik. A kotlás és a fiókák kikelése után, az etetés során a fészek rongálódik is. Ugyanakkor ürülékkel és toll tok korpával feltelik, élősködők telepednek meg a fészekanyagban,

Költésellenőrzés

Nagyon fontos a rendszeres odúellenőrzés, mert a régi fészkeket el kell távolítani. A tavaszi-nyári időszakban havonta legalább egyszer nézzünk be az odúkba, és ha láthatóan használt, szennyezett fészket találunk, azt dobjuk ki.

Tisztítás után rakhatunk az aljára faforgácsot, tőzeget, ha ezt nem tesszük, ők majd telehordják a fészket mindenféle növényi származékkal. Érdemes kihelyezni természetes anyagokat a fészeképítéshez, ha olyan területen található az odú, ahol az kevésbé hozzáférhető a madarak számára. Ez lehet száraz növényi szál, moha, kutyaszőr, haj (beszerezhető a fodrásztól is) és tollak keverékéből álló csomó.

Odúk karbantartása

A költési szezon végén, szeptemberben takarítsuk ki az odúkat. A madarak a telelési szezonban is használják. A fagyos éjszakákon szélvédett, meleg búvóhelyet jelent. Időnként a felhalmozódó ürüléket el kell távolítani.

Az is előfordulhat, hogy egy-egy legyengült vagy beteg madár az odúban elpusztul, nagyon fontos télen a havi odúellenőrzés.

Az odúkészítő harkályok kiszemelhetnek egy mesterséges odút, és a röpnyílásnál elkezdik megbontani.

Ezt megelőzhetjük, ha fémlapot vágunk – akár egy üdítősdobozból – és rögzítjük a berepülőnyílás köré.

Az elöregedett, törött odúkat cserélni kell, teljes fészekaljak pusztulását okozhatják. A tetőt megrongálhatja a szél, de a nyest, nyuszt vagy mókus is lehet a tettes. A faanyag elöregedése, megrepedése is veszélyt jelenthet, – a madarak belecsúsznak a repedésekbe, beleszorulnak.

Betolakodók észrevétele

A mesterséges erdei odútelepeken odúfoglaló emlősökkel találkozhatunk, elsősorban pelékkel. Védett állatok, nem kell megzavarni őket.

Ritkán előfordulhat, hogy a denevérek költöznek be. Őket érdemes áttelepíteni denevér odúba. A közelben kell kihelyezni, és az átköltöztetést óvatosan kell végrehajtani, bőrkesztyűvel fogjuk meg a „bőregereket”, a denevér odú bebújó nyílásához tegyük, hogy tudjanak bemászni. Az állatok könnyebben rátalálnak az új otthonra, ha a nyílás környékét bekenjük denevérürülékkel.

A madarak és emlősök mellett számos rovarfaj, méhek, darazsak – köztük a lódarazsak is –, beköltözhetnek az odúkba. Veszélyt jelentenek a fészekaljra, a madarakra, az odúellenőrzőkre egyaránt.

A lép teljesen kitöltheti az odú üregét. A kilakoltatás nem veszélytelen, méhek esetén job időben észrevenni, és tapasztalt méhészt kell megkérni. A lódarazsak esetében érdemes megvárni a fagyos késő őszi-téli időszakot, és ekkor távolítsuk el a fészket, a lépeket. Ekkor zárul le a szaporodási ciklusuk.

Madárodúk típusai

A mesterséges odúkat az ábécé betűivel jelölik a madarászok. A szakirodalom négy alaptípust különböztet meg, ezek a következők:

• “A” típusú odú – 28 mm átmérőjú röpnyílással (kékcinege, barátcinege, fenyvescinege)
• “B” típusú odú – 32 mm átmérőjú röpnyílással (széncinege, mezei veréb, kerti rozsdafarkú, csúszka)
• “C” típusú odú – szögletes röpnyílással (házi rozsdafarkú, szürke légykapó)
• “D” típusú odú – 45 mm átmérőjű röpnyílással (seregély)

A-típusú madárodú

Verébmentes kisodú. A kék cinege és a barátcinege számára kialakított odútípus. Szűk bejárati nyílással rendelkezik, a mezei és a házi verebek nem férnek be rajta. Röpnyílása 26-28 mm. A szűk nyílás védelmet nyújt a nagyobb testű ragadozók ellen. Kihelyezése: 2 – 6 m magasan függesztve.

Az A-, B- és D típusú odúk kerek röpnyílásúak
Fotó: Orbán Zoltán

B-típusú madárodú

Leggyakoribb mesterséges fészekodú-típus. 32 mm-es és 46 mm-es a röpnyílása. A széncinege, az örvös légykapó, a kormos légykapó, a csuszka, valamint az “A” típusú odút is használó kék cinege és barátcinege megtelepítésére alkalmas. A “B” típusú odúkban a harkályok, elsősorban a nagy fakopáncs is fészkelhetnek. Erdei környezetben elfoglalják a pelefélék. Bárhova kihelyezhetjük.

C-típusú madárodú

Röpnyílása téglalap alakú. Azoknak az énekesmadaraknak a megtelepítésére alkalmas, amelyek sziklarepedésekben, vagy az eresz alatt fészkelnek. A házi rozsdafarkú, a kerti rozsdafarkú és a szürke légykapó, illetve a vörösbegy is elfoglalhatja. A verebek és a cinegék szívesen tanyáznak benne. Az előlap felső fele hiányzik, így a kotló madár kilát a fészekből. Az alacsony eresz alá, parkokban tisztások szélén álló öreg fákra erősítjük fel. A nagyméretű ‘C’ típusú odúkat költőládának hívjuk.

C-típusú odú Fotó: Orbán Zoltán

D-típusú madárodú

A nagyobb termetű madarak részére készül. Röpnyílása 46-62 mm. A seregély, a búbos banka, valamint a harkályok és küllők megtelepítésére alkalmas. Nagyobb röpnyílással (80-120 mm) sikeresen telepíthető a szalakóta és a füleskuvik. A röpnyílások kelet vagy délkelet felé nézzenek, ne tűzze a nap és ne takarják ágak.

Kuvik odú

Kertekben, gyümölcsösökben az öreg gyümölcsfák ágaira, vagy épületek eresze alá függesszük fel, vízszintesen. Erdőszéleken, ligetekben, tanyákon, vagy háborítatlan nyílt területeken érdemes kihelyezni. A kuvik 6,5 – 7cm-es lyukméretű odút igényel, ami a természetben ritka. Február végén történik a párba állás, ezért érdemes ősszel kihelyezni az odúkat, hogy februárban a kialakult párok megtalálhassák. Henger alakú, 1-1,2 m hosszú.

Kuvik költőláda Fotó: Orbán Zoltán

Vércse-odú, költőláda

A költőláda mélysége a berepülő nyílás aljától számítva 10-15 cm. A berepülőnyílás körülbelül 15 cm magas, szélessége a doboz oldalhosszával felel meg. Kihelyezéskor figyelembe kell venni, hogy az adott helyen a madarak megtalálják táplálékukat, rágcsálókat és nagyobb testű rovarokat. Fészekanyagként 5 cm vastagon gyöngykavicsot vagy mulcsot használhatunk. Ilyen típusú költőládába fészkel a vörös vércse mellett a kék vércse, erdei fülesbagoly és csóka is.

Kék vércse költőláda (nagyméretű C-típusú odú) Fotó: Orbán Zoltán

Gyöngybagoly költőláda

Mérete: 100x50x50cm. Az aljára célszerű 2-3 cm vastagon fűrészport tenni, hogy a tojások ne guruljanak el. Röpnyílás: 15×15 cm. Padlások, tornyok nyugati-keleti irányába kell kihelyezni.

Gyöngybagoly költőláda Fotó: Orbán Zoltán

A fakusz-odú (speciális C-típus)

Két, egymással derékszöget bezáró deszkalapból áll, amelynek teteje és alja is van. A nyitott oldalával szorosan a fatörzshöz rögzítik. Fontos, hogy az odú minden oldalról jól feküdjön a fatörzsre, ne legyen hézag közötte. A háromszög mindkét oldalán van berepülő nyílása, az oldallapok felső harmadán, egy 5-6 cm széles nyílás. Hegyvidéki tölgyesekben, ártéri fűz-nyár ligeterdőben használhatjuk eredményesebben. 2-3 hektáronként kell kihelyezni egy-egy odút, mert a fakusznak kiterjedt táplálkozóterületei vannak.

A veréblakótelep odú

A házi és a mezei veréb is kedveli a mesterséges odúkat. Gyakran csoportosan költenek, ezt odútelepítéskor érdemes figyelembe venni. Kihelyezhető számukra galambdúcokhoz hasonló, több fészek befogadására alkalmas odú, vagy több B-típusú odút egymás mellé helyezve is jó segítséget kínálunk.