Január 20-25 között ismét vízirigókra lesünk a folyóvizek mentén.
A sebes vizű hegyi patakok mentén költő madarak telente lehúzódnak a hegyek lábánál vagy nagyobb szorosokban futó folyószakaszokra, ahol néhány fokkal melegebb van és ritkán fagynak be teljesen. A kisebb helyen koncentrálódó madarakat könnyebb megszámolni és következtetni a patakok mentén költő populációk számbeli ingadozásaira.
A Milvus Csoport két helyszínen (Maros és Sebes Körös) is szervez összehangolt számolást ahol hosszabb folyópartokat járunk be fel, de ezek mellett kisebb csapatok az ország több helyszínén monitorozzák a vízfolyásokat.
Csatlakozz Te is a felmérő csapatok valamelyikéhez vagy javasolj új folyószakaszokat hol szívesen számolnál vízirigókat. Segítünk a felmérendő terület kiválasztásában és a módszerek tisztázásában, írj a program koordinátorának (Szabó D. Zoltán, zoltan.d.szabo@milvus.ro).
Közgazdász végzettséggel, a Milvus csoport adminisztrációs csapatának tagja 2018-tól. Projekt management és tag koordinációval is foglalkozott. Jelenleg az egyesület Humán Erőforrás Managementjéért felel.
Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés.
Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet.
A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb.
Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne.
Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben.
A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva.
Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek.
Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához.
Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez.
Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában.
Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.
Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep
A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük!
Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.
flickr.com/Zakwitnijpl-Ejdzej-Iric
Helyi jellegű felmérések és monitoringprogramok
A védett területek kezeléséhez elengedhetetlen információ az ott élő, védendő fajok elterjedésének, állománynagyságának, viselkedésének, élőhely igényének, az őket veszélyeztető tényezőknek az ismerete. Az elmúlt 10 évben a Milvus Csoport számos olyan felmérésben vett részt, melynek a végeredménye alapjául szolgált a felmért védett területek kezelési tervének. A két legjelentősebb felmérés az dél-erdélyi Hortobágy vidékén (SPA Podișul Hârtibaciului Natura2000-es terület) és a Torockói hegységben (SPA Munții Trascău Natura2000-es terület) zajlott, de kisebb felmérések voltak a Măcin hegységben, a Máramarosi havasokban, Újsinka mellett (Brassó megye), a Fogarasi havasokban illetve a Iezer-Păpușa hegységben. A terepkiszállások alatt több tízezer adatot gyűjtöttünk a vizsgált területek madárfaunájáról, Natura2000-es jelölő fajok és nem védett fajokról egyaránt.
Békászó sas (Aquila pomarina)
Az európai elterjedésű békászó sas egyik legnagyobb állománya Romániában található, a leggyakoribb sas fajunk. Az olyan öreg erdőket kedveli, ahol a közelben talál nedves réteket vagy kaszálókat. A nedves rétek mellett szívesen vadászik szántóföldeken vagy mezőgazdasági területeken is, ahol békákat és kisemlősöket zsákmányol. Fészkét öregebb fákra készíti a lombkoronában főként a törzs mellé. A gallyakból készült fészket évekig használja, minden évben zöld ágakkal díszíti. Évente egyszer költ, 1-2 tojása lehet. Két tojás esetén is csak egy fiókát repít. Sok madárral ellentétben már az első tojás lerakása után elkezdi a kotlást, így a fiókák sem egyszerre kelnek ki. Az erősebb fióka megöli a gyengébbet, amelyre valószínűleg a testvére fiókakori fehér tollazata ingerli. Ezt a jelenséget – a bibliai Káin és Ábel története nyomán – káinizmusnak nevezzük. Vonuló madár, márciustól szeptemberig tartózkodik nálunk. A telet Afrika középső és déli részén tölti.
Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep:
A békászó sas állományát elsősorban a megfelelő élőhelyek csökkenése, a fészkelés közbeni zavarás veszélye és táplálkozó területek csökkenése (pl. művelés alá vonása) veszélyezteti. Így fészkelésre alkalmas öreg erdők és a nedves rétek megőrzése mellett különösen fontos költési időszakban a fészek környékének zavartalanságát biztosítani (pl. erdészeti tevékenység vagy vadászat szüneteltetése a fészek környékén). Nagyon sok madár pusztul el a vonulás során, így nem csak a költőhelyei, hanem a vonulási útvonala is védelemre szorul.
2012-ben önkéntesként érkezett a Milvus Csoporthoz, majd ezt követően az Emlősvédelmi Munkacsoport tagja lett. Fő érdeklődési köre az élővilág és az ember kapcsolatának hatása az egyes fajokra, populációkra és közösségekre, valamint ennek természetvédelemi vonatkozásai. A Majna-Frankfurti Egyetemen szerzett biológusi oklevelet.
2005-től a Milvus Csoport tagja, ugyanakkor az Emlősvédelmi Munkacsoport alapító tagja. Főbb érdeklődési köre az kisemlősök és nagyragadozók kutatása és védelme. Önkéntes a csoport legtöbb tevékenységében és dolgozik a Natura 2000 területek kezelési terveihez szükséges emlőskutatási (medve, farkas, hiúz, vidra) projektekben.
1994-től a Milvus Csoport tagja. Az Emlősvédelmi Munkacsoport alapító tagja és irányítója, a Csoport különböző programjaiban vesz részt. Biológus, fő érdeklődési köre a farkas és a medve biológiája, elsősorban ezek és az ember közötti kölcsönhatások problémái.
Email: tamas.papp@milvus.ro
Tel: 0720-530.117
Az egyesület egyik alapító tagja és elnöke. A Babeș – Bolyai Tudományegyetemen szerzett biológus oklevelet, madárgyűrűző. A Milvus Csoport tevékenységeit koordinálja, így hiába szeret terepen dolgozni, egyre több idejét elveszi az irodai munka. Szívesen foglalkozik nem túl népszerű, de nagy természetvédelmi haszonnal járó kérdésekkel mint pl. a madarak áramütésének a problémája, vagy az agrár-környezetvédelmi mezőgazdasági támogatások. Országos és nemzetközi fórumokon képviseli az egyesület biodiverzitás védelmével kapcsolatos politikáját. Tagja a Natura 2000 NGO Koalíció vezető tanácsának.
E: zoltan.d.szabo@milvus.ro
Biológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem végzettje. Partifecskék diszperziós viselkedése volt doktori disszertációjának témája a Debreceni Egyetemen. 1993 óta tagja a Milvus Csoportnak. Ökológiát, ornitológiát oktatott és terepgyakorlatokat vezetett a BBTE Biológia-Geológia Karán. Több természetfilmet forgatott, rendező-operatőrként. A romániai Mindennapi Madarak Monitoringja program elindítója és koordinátora 2006-2018 között. Gyűrűző.
E-mail: anna.denes@milvus.ro
Tel: 0743-994.578
Biológusként végeztem a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, jelenleg ugyanitt mesterizek Szárazföldi és vízi ökológia szakon, ahol szitakötőkkel foglalkozom. Gyerekkorom óta szeretem a természetet és foglalkozom természetvédelemmel a Vargyas-szoros Természetvédelmi Területen. A Milvus Csoporttal 2016-ban ismerkedtem meg, azóta több tevékenységükben is részt vettem mint önkéntes. Öröm számomra ebben a csapatban dolgozni a madarakért, a természetvédelemért.
E-mail: lorinc.barbos@milvus.ro
Tel: 0723-201.344
2011-től a Milvus csoport tagja. Biológus, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerzett oklevéllel, jelenleg mesterképzős hallgató ugyanazon az intézményen. Érdeklődési köre elsősorban ragadozómadarakra irányul. Jelenleg egy nokturnális fajokat célzó, országos szintű monitoring program koordonátora.
Jelenleg a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség alkalmazottja.
E-mail: reka.kiss@milvus.ro
2002-től a Milvus Csoport tagja. Kedvenc tevékenységei a ragadozó madarakhoz kapcsolódnak (szirti sas és vándorsólyom felmérés/monitoring, ragadozómadár vonulás megfigyelés) illetve a környezeti neveléshez.
Madártani felmérésekben vett részt az ország különböző területein. Évente több monitoring programban is aktívan részt vesz.
A Nevelési Munkacsoporton belül különböző tevékenységeket, előadásokat tart óvodásoknak és iskolásoknak, kirándulásokat szervez és az Erdei Iskolás táborokban tevékenykedik. 2009-től rendelkezik hivatalos gyűrűző engedéllyel, így gyűrűzőként részt vesz különböző táborokban oktatási és madármonitoring céllal.
E-mail: zsolt.hegyeli@milvus.ro
Tel: 0735-878.518
2003-tól a Milvus Csoport tagja, elsősorban az Emlősvédelmi Munkacsoportban tevékenykedik. Fő érdeklődési köre a sztyeppi emlősök biogeográfiája és védelme, valamint a nappali ragadozómadarak védelme. Résztvevő több, emlőskutatással és -védelemmel foglalkozó projektben, valamint ragadozómadár-védelmi tevékenységekben. Emellett a romániai Natura 2000 hálózat kiépítésén is dolgozik.
E-mail: csaba.domokos@milvus.ro
Tel: 0720-538.422
2004-től a Milvus Csoport tagja, biológus, okleveles vadgazda mérnök. Jelenleg a Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományi Doktori Iskola (Soproni Egyetem, Magyarország) hallgatója. A nagyragadozók – elsősorban a barna medve – védelmével, kutatásával foglalkozik.
E-mail: judith.papp@milvus.ro
2000 óta a Milvus Csoport tagja, környezeti nevelés, ökoszisztéma-szolgáltatások, adománygyűjtés területén tevékenykedik. 2009-től a Milvus Nemzetközi Természetfotó Versenyt szervezi.
E-mail: attila.dosa@milvus.ro
Tel: 0743-994.579
Közgazdaságtan végzettséggel a madarászat csak hobbi volt számára, amíg nem csatlakozott a Milvus csapatához. Azóta madártani felmérésekben és monitoring programokban vesz részt.
1992-től a Milvus Csoport tagja. Tanulmányait a brassói Erdészeti Egyetem vadgazdálkodási szakán végezte. Elsősorban ragadozómadár és bagoly védelmi tevékenységekben, projektekben érdekelt és vesz részt, némelyiket ő koordinálja. Leginkább a békászó sas, kék vércse, vörös vércse és pusztai ölyv védelmére és kutatására irányuló tevékenységek érdeklik, de ugyanakkor érdeklődést tanúsít olyan fajok iránt is mint az erdei fülesbagoly, uráli bagoly, macskabagoly és törpekuvik. Rendszeresen látogatja a Nyugati Alföld, Erdély és Dobrudzsa vizes területeit. Nem titkolja, hogy szeret ritka fajokat megfigyelni, mégha azok az ország másik felében találhatók is. Foglalkoztatja a vonuláskutatás (főképp ragadozómadarak) is, 1995-től a Román Madárgyűrűző Központ gyűrűző engedéllyel rendelkező tagja. A Milvus Csoporton belül a hazai és külföldi gyűrűs madarak megkerüléseinek adatait koordinálja. A Kárpát-medence Ritka Madárfajai adatbázis (www.rarebirds.hu) egyik kezelője.
E-mail: istvan.kovacs@milvus.ro
Tel: 0728-303.898
Biológus, szárazföldi és vízi ökológia mesteri végzettséggel. A Román Madártani Központ gyűrűző engedéllyel rendelkező tagja. Elsősorban madártani felmérések és monitoring programok koordinálásával foglalkozik, például egyik koordinátora a Románia fészkelő madarainak atlasza programnak, koordinátora a Téli ragadozómadár monitoring programnak, a Nyílt élőhelyek éjszakai madarainak monitoringja programnak, a Szirti sas monitoring programnak és számos helyi felmérésnek. Az OpenBirdMaps adatbázis egyik adminisztrátora.
E-mail: gabor.bone@milvus.ro
Tel: 0722-533.815
Érdeklődésem a természet és a természetvédelem iránt késztetett arra, hogy eleinte környezettudomány szakot tanuljak, majd később ökológiából magiszteri képzésen is részt vegyek. Főbb érdeklődési területeim a számítástechnika és a térinformatika ökológiai alkalmazásai. A Milvus csapatába 2012 júniusában kerültem, ahol elsősorban adatfeldolgozással, térképezéssel és terep-munkával foglalkozom. Ezenkívül szívesen besegítek a csoport más tevékenységeinek munkájába.
E-mail: reka.szilagyi@milvus.ro
2020 óta a Milvus Csoport tagja. Informatikát és környezetvédelmet tanult Kolozsváron. Programozással, adatfeldolgozással, adatvizualizációval foglalkozik. Segít a Vadállatok Rehabilitációs Központjában.
E-mail: krisztina.havadtoi@milvus.ro
A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen végzett biológia szakon 2010-ben, és azóta is botanikával, vegetációfelméréssel és élőhelytérképezéssel foglalkozik. 2019-től a Milvus csoport munkatársa.
1994 óta tagja a Milvus Csoportnak, biológus. Agrár-környezetvédelemmel, ökoszisztéma szolgáltatásokkal, környezeti neveléssel foglalkozik elsősorban, valamint ezekhez kapcsolódóan tart képzéseket.
E: istvan.komaromi@milvus.ro
T: 0720-527.565
A Milvus Csoport alelnöke, biológia-geológia és turizmus földrajza végzettséggel. Számos tevékenység résztvevője, mint a ragadozómadarak kutatása és védelme, különböző madárpopulációk felmérése, vonulás kutatás stb. Érdeklődési körét a ragadozómadarak védelme és kutatása képezi.
2007-től a Milvus Csoport tagja. Tanulmányait a Babeș-Bolyai Tudományegyetem ökológia szakán végezte. Fő érdeklődési köre a kisemlősök kutatása bagolyköpet vizsgálatok alapján és a nappali ragadozómadarak táplálékmaradványainak vizsgálata. Ezenkívül részt vesz környezeti nevelési programokban is.
E-mail: attila.marton@milvus.ro
Tel: 0725-533.086
Ornitológus, 2010-től a Milvus Csoport tagja. Magiszteri képzését a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen végezte, és jelenleg a Debreceni Egyetem doktori hallgatója, ahol a kakukk és nádirigó koevolúciós kapcsolatát vizsgálja. 2013-ban szerezte meg gyűrűzőengedélyét, rész vesz a csoport gyűrűzési tevékenységein és a Chituc turzási gyűrűzőtábort vezeti.
E-mail: robert.zeitz@milvus.ro
Tel: 0735-878.520
A Milvus Csoport alapító tagja és alkalmazottja. A Román Madárgyűrűző Központ gyűrűző engedéllyel rendelkező tagja. Ökológus, a kolozsvári a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen diplomázott. Elsősorban ragadozómadár-védelmi projektekben dolgozik, de részt vesz különböző madártani kutatási tevékenységben és felmérésekben is. A Milvus Csoport Madár Rehabilitációs központ felelőse.
E-mail: attila.nagy@milvus.ro
Tel: 0728-303.868
Attila 2002 óta a Milvus Csoport tagja, és többnyire az ország nyugati felében folyó tevékenységeinket irányítja. Attila koordinálja a kék vércse védelmi programunkat, emellett védelmi és kutatási feladatokat lát el további fajokkal kapcsolatban is, mint a túzok és a szalakóta. Két Bihar megyei, a Milvus Csoport gyámságába tartozó Natura 2000 terület kezelését is ő felügyeli. Jelenleg egy olyan POS projekt menedzseri feladatait látja el, amely hét Natura 2000-es terület kezelési terveit hivatott létrehozni. Attila a Milvus Csoport nagyváradi székhelyű fiókszervezetének vezetője.
Románia fészkelő madarainak az atlasza
Románia költő madarainak atlasza 2017-ben
A Milvus Csoport és a Román Madártani Egyesület (BirdLife Románia) a tavaly tavasszal indította a „Románia költő madarainak atlasza” programot. Egy év leforgása alatt 58 önkéntes megfigyelő 229 darab 10×10 kilométeres négyzetben végzett megfigyeléseket az atlasz módszert alkalmazva. Ezeken kívül összesítettük a 2006 óta gyűjtött arhív adatokat is, melyek egyaránt tartalmazták számos önkéntes adatközlő saját megfigyeléseit, valamint több szervezet helyi és országos szintű felméréseit és monitoring programjait. Köszönjük minden hozzájáruló személy és szervezet segítségét!
Az előzetes eredményeket az http://atlaspasari.ro/hu/rezultate honlapon mutatjuk be. Itt az ország minden 10×10 kilométeres négyzetében megtekinthető az észlelt költőfajok listája.
Bár a legtöbb négyzetből vannak adataink, a négyzetek legnagyobb része gyengén lefedett és így az észlelt fajok száma nagyon alacsony. A gyakrabban látogatott négyzetekből is hiányoznak általában a konkrét fészkelésre vonatkozó megfigyelések. Emiatt úgy határoztunk, hogy az adatgyűjtést meghosszabbítjuk 2017-ben is.
A programról részletesebben itt olvashat: www.atlaspasari.ro.
Közönséges madarak monitoringja:
A gyakori madárfajok jelenléte és állománynagysága fontos jelzőrendszere a környezetünk állapotának, ezért nagy jelentőséggel bír az egyes fajok elterjedésének és állományváltozásának a nyomonkövetése. A programot ezen célok megvalósítására indította a Román Madártani Egyesület, a Milvus Csoport pedig 2007 óta vesz részt benne partnerként. A program keretében önkénteseink évente végeznek megfigyeléseket a lakóhelyük közelében, bizonyos években pedig az ország távolabbi, madártani szempontból lefedetlen régióiban kerül sor egy nagyobb számú négyzet felmérésére.
A programról részletesebben itt olvashat: http://monitoring.sor.ro/
2010-ben a „Milvus Csoportˮ Egyesület elkezdte az első gatyáskuvik (Aegolius funereus) odúk kihelyezését a Kelemen-havasokban. Az ezt követő években további néhány tíz műodú felszerelésére került sor a Görgényi- és Csíki-havasokban, valamint a Gyergyói-medencében. A műfészkeket évi rendszerességgel ellenőrizzük, hogy megállapítsuk ezek foglalásának arányát és a költési sikert.
Szirti sas (Aquila chrysaetos) és vándorsólyom (Falco peregrinus) monitoring és kutatás
A szirti sas, mindössze 90-150 fészkelő párral, az egyik legritkább ragadozómadár faj Romániában. A vándorsólyom pedig egy olyan faj, amely a kipusztulás szélére került az országban a ’60-’70-es években és a 2000-es évek elején kezdett az állománya újra növekedni. A program egyik célja ennek a két, elsősorban sziklás élőhelyekhez kötődő faj állományának a monitoringja. Egy másik cél a szirti sas ökológiájának a részletesebb kutatása. Ennek keretében évente nyomon követjük a faj költési sikerét két mintaterületen (az Erdélyi Szigethegységben és a Keleti Kárpátok bizonyos részein), fiókákat gyűrűzünk, információt gyűjtünk a táplálkozásáról és GPS-es nyomkövetővel szeretnénk ellátni több egyedet.
2005-től kezdődően a Milvus Csoport tagja. Fő érdeklődési területe az édesvizi halak védelme illetve a védett területek kezelése. A kolozsvári Babeș-Bolyai egyetemen szerzett ökológus diplomát. Jelenleg az erdélyi folyóvizek halfaunájának ökológiájával és védelmével foglalkozik, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia karának doktorandusza.
E: tibor.sos@milvus.ro
T: 0735-878.519
Biológus alkalmazott ökológia magiszteri képzéssel. 2003-tól a Csoport tagja, fő érdeklődési köre a kétéltűek és hüllők biológiája illetve védelme (www.tiborsos.webs.com). A Hüllő- és Kétéltűvédelmi Munkacsoport alapító tagja. A Trachemys Adoption Koalíció kezdeményezője (www.freewebs.com/trachemysadoption), aminek célja a természetben elengedett exotikus teknősök problémájának népszerűsítése. A Natura 2000 Munkacsoport tagja.
E: reka.komaromi@milvus.ro
T: 0725-226.174
2001 óta a Milvus Csoport tagja. Tanulmányait a Babeș-Bolyai Tudományegyetem biológia-geológia szakán illetve a budapesti Corvinus Egyetem kertészmérnöki szakán végezte. A Milvus Csoport Nevelési Munkacsoportjában tevékenykedik, részt vesz környezeti és természetvédelmi nevelési programokban valamint a Rehabilitációs Központban. E mellett a mindennapi pénzügyi és irodai teendők elvégzésében is nagy szerepet vállal.
2010-ben a „Milvus Csoportˮ Egyesület elkezdte az első gatyáskuvik (Aegolius funereus) odúk kihelyezését a Kelemen-havasokban. Az ezt követő években további néhány tíz műodú felszerelésére került sor a Görgényi- és Csíki-havasokban, valamint a Gyergyói-medencében. A műfészkeket évi rendszerességgel ellenőrizzük, hogy megállapítsuk ezek foglalásának arányát és a költési sikert. 
