Ha valaki sérült vadállatot talál és felveszi a kapcsolatot a Vadállatok Rehabilitációs Központjával, nagy valószínűséggel első lépésként egy olyan állatorvoshoz irányítjuk, aki része a majdnem tíz éve létrehozott országos mentőhálózatnak.

Ha az állat Brassó megyében került elő, könnyen lehet, hogy dr.Dombay Endréhez kerül – egy olyan állatorvoshoz, aki kollégáihoz hasonlóan nem habozik segíteni a vadállatokon, még akkor sem, ha munkájáért nem kap anyagi juttatást.

A 2016-ban Nyárádszeredában tartott „Sérült vadállatok megmentése – állatorvosi szempontok” című konferencia, melyet a Milvus Csoport és a Vets4Wild szervezett, különösen emlékezetes maradt számára. Endre mosolyogva idézi fel barátja szavait: ”Te Endre, itt végre egy olyan konferencián vagyunk ahol senki se arról beszél, hogy egy-egy eset mennyi pénzt hoz, hanem gyermekszivű állatorvosok között vagyunk, akik arra vagyunk büszkék, hogy segítünk és életeket menthetünk.”

Endre elhivatottsága természetesen alakult: már gyermekként tudta, hogy állatorvos szeretne lenni. Szülei és nagyszülei támogatásával korán elkezdett sérült vadállatokkal foglalkozni. Később, amikor részt vett a konferencián és felkértük, hogy csatlakozzon egy olyan állatorvosi hálózathoz, amely a vadállatok szabadságát segít visszaadni, ez a lépés a gyermekkori álom természetes folytatásának tűnt.

Azóta, számos sérült madarat kezelt, de volt dolga már őzekkel, rókákkal és sünökkel is. Bár sok eset mély nyomot hagyott benne, a legemlékezetesebb az a történet maradt, amikor öt sünkölyköt kellett felnevelnie, miután az anyjukat egy kutya elpusztította.

„Átvettük és elkezdtük nevelni őket a rendelőben. Ahogy nőttek, a kollégák és családtagok nevet is adtak nekik. A legnagyobb siker számomra az volt, amikor néhány hónap múlva önállóan elhagyták a kertet. Évekkel ezelőtt történt, de, ha ma is, ha egy esős estén sünt látok bóklászni a lakótelepen, abban reménykedek, hogy az egyik a ‘gyerekem’, vagy annak utódja.” – emlékezik vissza az állatorvos.

Endre elismeri: sok a szomorú történet is. Vannak, akik jó szándékból „mentenek” meg madárfiókákat vagy őzgidákat, akiknek valójában nem lett volna szükségük emberi beavatkozásra. Az ilyen esetek gyakran tragikusan végződnek – megelőzhetők lennének, ha az emberek előbb tájékozódnának.

Természetesen vannak vidám pillanatok is. Egy brassói hölgy például azzal hívta fel, hogy három napja egy gólya áll a tömbház előtt, és nem akar elrepülni.

”Egy kicsit gyanús volt (…) de hát ha menteni kell indulok amilyen gyorsan csak tudok. Ahogy megközelítem a tömbházat a nénit felhívom és mondja, hogy a panelház hátsó felére néz az erkélye és ott van egy kert-rész és ott áll a gólya. Megkerülöm a tömbházat és ott a kiskert kellős közepén áll egy… műanyag gólyaszobor. Kiderült hogy a néni nem igazán lát jól messzire és a szomszédok feldobták a tömbházi kiskert hangulatát pár napja egy gólyaszoborral. ” – emlékezik vissza az állatorvos.

Bár ez a gólya nem szorult mentésre, tucatnyi másik igen. Sok madár repülhet ma ismét szabadon Dombay Endrének és más elhivatott állatorvosoknak köszönhetően.

Ezúton is köszönetet mondunk minden olyan állatorvosnak és önkéntesnek, akik részt vesznek a vadállatok megmentésében, hiszen történetük inspiráló mindannyiunk számára.

Ha állatorvos vagy, és segítenél egy bajba jutott vadállaton, vagy önkéntesként néhány napig ápolnál egy „beteget”, ne habozz kapcsolatba lépni a Sérült Vadállatok Rehabilitációs Központjával az alábbi sürgősségi számon: 0722533816.