2013. május végén egy hím kerecsensólymot sikerült befogni és műholdas jeladóval ellátni a Bánság romániai részén. A Torónak becézett kerecsen jeladója által szolgáltatott adatok alapján immár jobb rálátásunk van arra, miként használja egy romániai kerecsensólyom pár a vadászterületét, melyek azok az élőhelytípusok, amelyeket előnyben részesítenek, mennyire változatosak a táplálékforrásaik illetve mekkora a territórium (ez esetben a költőterület) nagysága. Mindeddig ehhez hasonló információkat csak a fészek közelében végzett, hosszú órákon át tartó megfigyelésekből lehetett szerezni. A klasszikus, távcsövekkel végzett megfigyelések során azonban legfeljebb a madarak mozgásterületének egynegyedét sikerült lefedni ahhoz képest, amire jelenleg a modern technológiának köszönhetően lehetőségünk van. Pár hétre rá, hogy Toróra műholdas jeladó került, az ENEL áramszolgáltató cég szakembereinek közreműködésével sikerült meggyűrűznünk Toró fiókáit, melyek egy nagyfeszültségű vezetékoszlopon található fészekben cseperedtek. Mivel a két fióka között jelentős volt a kor- illetve méretkülönbség, és a kisebbik fióka lába még nem volt eléggé fejlett, csak a nagyobbikra került színes illetve alumínium gyűrű. Azonban így is kijelenthetjük, hogy ezennel Romániában is elkezdődött a kerecsensólymok színes gyűrűvel való jelölése. Innentől fogva bármikor kerül szem elé a fióka, a színes gyűrűjén található egyedi feliratot a madarászok erős nagyítású távcsövek segítségével viszonylag különösebb gond nélkül leolvashatják. Ezen módszer segítségével Toró fiókáját – vagy bármilyen, színes gyűrűvel jelölt egyedet – újabb befogás nélkül tudjuk beazonosítani, gyarapítva a kerecsensólymok elvándorlásával kapcsolatos információinkat. Ugyancsak újdonságnak számít Romániában az, hogy fotócsapda lett felszerelve egy kerecsensólyom fészkéhez. Egy ilyen különleges, mozgásérzékelővel felszerelt fényképezőgép lett ugyanis kihelyezve Toró fészkéhez, amely automatikusan rögzíti mindazokat a fontos momentumokat, amelyek a fiókanevelés időszakát jellemzik. A tevékenység elsődleges rendeltetése a kerecsensólyom szülők által hozott táplálékállatok meghatározása és ezáltal a táplálékbázis összetételének megállapítása, de nem titkolt cél a sólymok mindennapi életébe való jobb betekintés sem.

Hozzávetőlegesen három héttel azután, hogy a fiókák fészekben való gondozása befejeződött, a fotócsapdát leszerelték és a rögzítő adattáron összesen 9337 kép várt válogatásra és elemzésre. A fényképezőgép a felvételek pontos időpontját is regisztrálta, így kapcsolatot lehet vonni a Toró által hozott táplálék és a műholdas jeladója által szolgáltatott GPS adatok között. Így derülhet fény arra, milyen élőhelyek játszanak szerepet mint elsődleges táplálékforrások egy kerecsensólyom pár fiókanevelési időszakában. Tudnivaló, hogy a kerecsenek esetében a tojók elsősorban a fiókák etetésével és őrzésével vannak elfoglalva, és a hímek – a mi esetünkben Toró – azok, amelyek vadásznak. Mindezeknek az adatoknak a birtokában új következtetéseket tudunk vonni a kerecsensólyom pár élőhely- illetve táplálékpreferenciát illetően. Azaz a következő kérdésekre kaptunk választ: milyen táplálékot hoz Toró a fiókáinak és honnan? Milyen táplálékforrás alapján választják meg költőterületeiket a kerecsensólyom párok Románia nyugati részén?

A képek kielemzése alapján elmondható, hogy a fényképezőgép felhelyezésétől számított időszakban a fiókáknak biztosított táplálék 80%-a ürge volt, ami megerősíti azt a tényt, hogy az ürge a kerecsenek preferált tápláléka. Az ürgén kívül egyéb zsákmányfajok is szerepeltek a listán, mint a vetési varjú vagy a szarka, azonban ezek a kerecsensólyom család étrendjének mindössze 20%-át képezték, arra utalva, hogy ezek csak kiegészítő jellegűek voltak, a táplálékforrás alapját az ürge jelentette. Ezáltal újabb bizonyítékot nyert az a tény, hogy az ürgés legelők nélkülözhetetlen táplálékforrást jelentenek egyes veszélyeztetett ragadozómadár-fajok számára, mi több, nagyrészt ezeknek az élőhelyeknek optimális állapotban való megőrzésétől függ az adott fajok jövője, túlélése!

Sajnálatos módon a kisebbik fióka, amely a magyarországi szakértők elmondása szerint diftéria bacilus általi fertőzéstől szenvedhetett, nem tudott testvéréhez hasonló mértékben fejlődni, és egy számára végzetes napon kiesett a fészekből és örökre eltűnt. Az ilyen esetek nem ritkák a kerecsensólymok éltében, hasonló balesetek illetve fertőzések viszonylag gyakoriak a költési időszakban. Mindez megerősíti azt a tényt, hogy már fiókakortól kezdődően sokféle veszély fenyegeti ezeknek a madaraknak a túlélését. A fotócsapda segítségével megfigyelhettük, hogy többek között milyen veszélyek leselkednek a romániai kerecsensólyom fiókákra, és sérülékenységüket látva csak megerősödött bennünk az a gondolat, hogy egy ilyen veszélyeztetett faj esetében mennyire fontos minden egyes egyed túlélése.

Az egyetlen életben maradt fióka valamint szülei védelmének érdekében, a már említett ENEL áramszolgáltató segítségével egy olyan, a fészek közvetlen közelében húzódó középfeszültségű vezetéksor lett leszigetelve, amely áramütéssel fenyegette a sólymokat.  Ez a tevékenység a következő években is folytatódni fog az országban előkerülő kerecsensólyom fészkek körül, természetesen az áramszolgáltató felbecsülhetetlen segítségével. Reméljük, hogy a következő költési időszakban is sikerül hasonló fényképezőgépet felszerelni a kerecsensólyom fészkekhez, hiszen az általuk kapott információk elengedhetetlen segítséget nyújtanak a faj védelmi feladatainak sikeres meghatározásához, és így hosszú távon a túlélésüket biztosíthatják.