Gólyákról szóló hangos sorozatunk első részében a főszereplők megérkeztek a távoli Afrikából és belekezdtek nyári lakosztályuk csinosításába. Emellett párosodtak, tojást raktak. Hogy mi lett ennek a következménye, megtudhatjátok a következő részben! Szöveg és hang: Szabó D. Zoltán és Vizi Iulia A fehér gólyát mindenki ismeri és szereti. De vajon tudjuk-e hogy honnan érkezik, mit eszik, hogyan neveli a fiókáit, milyen veszélyek leselkednek rá költéskor és vonulása idején? Négy részes sorozatunkban választ adunk ezekre a kérdésekre és még sok érdekes információt tudhatunk meg a hazai gólyákról. Hallgassátok! A sorozat első része végén egy fehér tojás jelent meg a gólyafészekben. Ezen a tojó még nem kezd el kotlani, az utolsó tojás lerakása után ül majd folyamatosan a tojásokon. A következő napokban folytatódik a párzás, kelepelés és kétnaponta reggelre újabb tojások jelennek meg a fészekben. Legtöbb 7 tojást rakhatnak, de az átlagos fészekalj négy tojásból áll. A romániai gólyafészkek jelentős része villanyoszlopon van. Nem volt ez mindig így, előtte oldalnyílású kéményekre, csűr- és háztetőkre, szénakazlakra, fákra építettek fészket. A villanyoszlopon azonban nem veszélytelen költeni, a kábelek közé belógó ágak rövidzárlatot okozhatnak és a gyengén repülő fiatal gólyák nekiütközhetnek, áramütés érheti őket. Erre a helyzetre megoldást jelentenek a fészek alá helyezett állványok, amelyek biztonságos távolságba emelik őket a kábelektől. Ez a módszer emberek és gólyák számára is előnyös. A kotlás 33-34 napig tart. Főleg a tojó ül a tojásokon, de amíg eleségért jár, átveszi helyét a hím. Közben körülöttük teljes gőzzel beindul a tavasz, virágoznak, kizöldülnek a fák és megérkeznek a kisebb termetű vonuló énekesmadarak is, mint a szintén ember közelében fészkelő füsti fecske. A gólyák számára elérhető táplálékforrások egyre bővülnek, épp idejében hiszen a fészekben már ott tátogatják apró csőrüket a fehér pehellyel borított fiókák. Kezdetben kisebb rovarokkal, szöcskékkel, sáskákkal, földigilisztával látják el őket. Ezeket a fűvel borított területeken, gabonavetéseken lépkedve szedegetik össze. A kikelő fiókák 80-90 grammot nyomnak, apró csőrük alig két cm hosszú. Igen gyorsan gyarapodnak, 45 napos korukra nagyjából 3 és fél kilogrammot nyomnak. A repülési gyakorlatok nyomán aztán egy keveset visszaesik a súlyuk. Ahogy a fiókák nagyobbak lesznek, a fészekbe hordott táplálék mérete is megnőhet. Feltéve persze ha sikerül elkapni termetesebb zsákmányt. A menü igen változatos, annak függvényében hogy éppen mit sikerül vadászni, lehetőleg a fészektől nem túl nagy távolságra. Mezei pocok, békák vagy ebihalak, gyíkok, siklók, halak egyaránt kerülhetnek az étlapra. A fészekre visszaszálló szülő a begyébe gyűjtött eleséget egyszerűen visszaöklendezi a fészek közepébe ahonnan a fiókák egymással versengve kapkodják fel a saját begyükbe. Egyik erdélyi falu gólyafészkében a fiókák egy hónapos korukban furcsa zajt hallottak és egy számukra ismeretlen lény feje bukkant fel a fészek pereménél. Hogy mi lett a vége ennek a találkozásnak, megtudhatjátok a sorozat következő részében. A riport a MOL Románia és a Polgár-Társ Alapítvány támogatásával készült a “Fehér gólya – a természetvédelmi területek nagykövete” című projekt keretében.