A 2023-as Téli Vízimadár-szinkron eredményei

Post published:február 16, 2023
Post category:Hírek
Post comments:0 Hozzászólás

A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Román Madártani Egyesülettel (SOR) idén január 10 és 31 között is közösen szervezte meg az országos téli vízimadár-szinkront (közismertebb nevén Midwinter) Romániában, melyet nemzetközi szinten a Wetlands International koordinál.

Idén az eseményt erősen befolyásolta az általánosan meleg időjárás, ami az egyik legmelegebb januárnak tudható be amióta folyamatosan történnek európai szintű hőmérsékletmérések. Ennek következtében országszerte egyetlen vizes élőhely sem volt befagyva. Ugyanez történt az északibb országok víztesteivel is, ami miatt sok vízimadár ezeken a területeken maradt, ahelyett hogy délre vándorolt volna. Így számos északi faj esetében, amelyek példányai hagyományosan a kontinens délibb területein telelnek, ezen meteorológiai szempontok szintén befolyással voltak. A hosszú távon gyűjtött adatok segítenek jobban megérteni, hogy a közelmúltban bekövetkezett éghajlatváltozások hogyan befolyásolják a különféle vízimadárfajok dinamikáját.

A felméréseken összesen 164 megfigyelő vett részt, akik országos szinten 487 vizes élőhelyet vagy területegységet fedtek le. Az összesen megfigyelt madarak száma 714437 volt, melyből mintegy 621.434 egyed (87 %) tartozott a különféle vízimadárfajokhoz, melyek ennek a felmérésnek a célfajai. Összesen 168 madárfajt sikerült beazonosítani, melyből 92 (54,8 %) sorolható a vízimadarak közé, vagy olyan faj, melynek életvitele egész évben szorosan a vizes élőhelyekhez kötődik.

Az előző évhez viszonyítva, a vízimadarak összpéldányszáma több mint 112000 egyeddel csökkent (több mint 15%-os csökkenése a 2022-as évhez képest), ami nagyon nagy változás, tekintve, hogy a két évben nagyon hasonló lefedettséget mutatnak a megvizsgált helyszínek.

Az idei számlálás teljes mértékben önkéntesekre támaszkodott, akik a két szervezet munkatársai mellett gyűjtöttek adatokat. Nagyra értékeljük megfigyelőink folyamatos önkéntes részvételét, akik felelősek ezen értékes információk összegyűjtéséért, melyek segítségével nyomonkövethetjük a vízimadár-fajok állományainak alakulását.

A leggyakrabban észlelt vízimadárfajok a következők voltak (a zárójelben lévő szám, az adott faj tavalyi Top 10-es pozícióját jelzi):

tőkés réce (Anas platyrhynchos) – 172742 (1)
szárcsa (Fulica atra) – 92271 (2)
nagy lilik (Anser albifrons) – 47600 (3)
dankasirály (Chroicocephalus ridibundus) – 34967 (5)
sztyeppi/sárgalábú sirály (Larus cachinnans/michahellis) – 30369 (8)
kárókatona (Phalacrocorax carbo) – 29637 (6)
csörgő réce (Anas crecca) – 27587 (7)
sztyeppi sirály (Larus cachinnans) – 26434 (tavaly a faj nem szerepelt az első tíz leggyakoribb között)
barátréce (Aythya ferina) – 23361 (8)
bütykös hattyú (Cygnus olor) – 20857 (tavaly a faj nem szerepelt az első tíz leggyakoribb között)

A nem-vízimadár fajok közül kikerülő tíz leggyakoribb faj megfigyelt egyedszáma a következőképpen mutatkozott:

vetési varjú (Corvus frugilegus) – 32937
parlagi galamb (Columba livia f. domestica) – 11358
csóka (Coloeus monedula) – 8469
örvös galamb (Columba palumbus) – 8217
seregély (Sturnus vulgaris) – 4009
fenyőrigó (Turdus pilaris) – 3831
mezei veréb (Passer montanus) – 3642
szarka (Pica pica) – 3529
tengelic (Carduelis carduelis) – 3078
dolmányos varjú (Corvus cornix) – 2237

A megfigyelések alatt, egyes felmérőknek sikerült feljegyezniük hazánkban szórványosan előforduló, vagy a téli időszakban érdekesnek mondható fajokat. Ilyenek például a füles vöcsök (Podiceps auritus) – 3 pd., rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus) – 6 pd., kanadai lúd (Branta canadensis) – 4 pd., vetési lúd (Anser fabalis) – 9 pd., kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) – 3 pd., füstös réce (Melanitta fusca) – 39 pd., fekete réce (Melanitta nigra) – 1 pd., jeges réce (Clangula hyemalis) – 4 pd., ezüstsirály (Larus argentatus) – 23 pd., halászsirály (Larus ichthyaetus) – 186 pd., dolmányos sirály (Larus marinus) – 3 pd., rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus)– 14 példány.

Mint említettük, az önkénteseink által gyűjtött adatokat a Wetlands International központosítja. A korábbi évek nemzetközi helyzete megtekinthető az alábbi honlapon:

Vízimadár-fajok országonként összesítve: https://iwc.wetlands.org/index.php/nattotals

Országos, fajonkénti összesítések az 2018-2022 időszakból: https://iwc.wetlands.org/index.php/spectotals

A 2023-as nemzetközi vízimadár-szinkron felmért területek térképe

Szóljon hozzá Válasz megszakítása

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.