A kék vércse egyike azon fajoknak, amelyeket már sok éve  követünk, hiszen a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján, Sebezhető fajként tartják számon.

A kék vércse társas faj, amely nem csak telepen költ, de afrikai telelőhelyén sőt vonulás közben is kisebb nagyobb csapatokban jár. A költési szezon és az őszi vonulás közötti időszakban készülnek fel a vércsék a sokezer kilométeres utazásra. Ilyenkor nappal folyamatosan élelem után járnak, hogy megfelelő zsírkészletet, azaz tartalékot halmozzanak fel a kimerítő út előtt. Ilyenkor az éjszakát  pusztai facsoportokban töltik, gyakran ott, ahol egyébként költőtelep is van, helyi, költőszezon után még el nem mozdult fajtársakkal.

Ezen gyülekezőhelyek követése egyik igazán hosszútávú monitoring programunk, amelyet egy magyar-román kékvércse-védelmi LIFE projekt keretében kezdtünk el még 2006-ban, magyarországi partnereinkkel közösen. Minden évben ellátogatunk ezekhez az éjszakázó helyekhez, amelyeket a kék vércsék sokszor hagyományos módon használnak. A Milvus Csoport alkalmazottai és önkéntesei idén öt, már régóta ismert gyülekezőhelyen követték a kék vércsék őszi állományainak alakulását. Ezek közül egy Bihar megyében, kettő Arad megyében további kettő pedig Temes megyében található. Az egyik bánsági  gyülekezőhelyen már 2008-ban is számoltunk vércséket ősszel, és azóta is, a madarakkal együtt évről évre, 17 év óta visszajárunk. Valószínű, hogy a vércsék már jóval azelőtt is használták ezt a helyet, hogy mi elkezdtük volna a megfigyelésüket. 

A Kék vércse szinkronszámlálás szokásos módon idén is kiterjedt szinte az egész Kárpát-medencére és átlagosan egyszerre 40-50 megfigyelőhelyen számolták meg a kék vércséket, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szerbia területén egyaránt. Idén, augusztus második felétől október elejéig, a megfigyelők hét héten át összehangoltan, egyazon időben végeztek számolásokat a megszokott gyülekezőhelyeken, ezzel elkerülve az átmozdulásokból fakadó esetleges duplán számolást.

A Milvus Csoport alkalmazottai és önkéntesei ebben az évben öt, régóta ismert gyülekezőhelyet figyeltek meg – egyet Bihar megyében, kettőt Arad megyében és további kettőt Temes megyében.

Idei eredmények

Az idén, a teljes felmérési területen rekordszámú vércsét jegyeztünk fel, átlépve a 20 000-es egyedszámot. Magyarországon elsősorban a Hortobágy és a Kiskunság hozott kiemelkedő számokat hétről-hétre, egyik hortobágyi gyülekezőhelyen például, két egymást követő héten is, 5 000 körüli kék vércsét becsültek a felmérők. 

Ezzel ellentétben, Romániában, a Partiumban és a Bánságban a szokásosnál kisebb számban gyülekeztek a madarak. A legjelentősebb eredményt az egyik Arad megyei éjszakázóhelyen jegyeztük. Itt a szokásos, szeptember közepén jelentkező csúcs alkalmával alig maradtunk el az ezer példánytól.

Abban is eltért ez az év a szokásostól, hogy az északabbra gyülekező tömegek ezúttal nem tolódtak át a vonulás megkezdésével a dél-bánsági gyülekezőhelyekre, és minden bizonnyal innen nyugatabbra, a Tisza vonalában és a Duna-Tisza közén keresztül vonultak el.

Jövőre újra megszámoljuk a kék vércséket, viszont addig is szorítunk nekik, hogy minél többen biztonságban érjenek el az afrikai telelőhelyekre, ugyanakkor a magyarországi kollégáknak is, akik a kék vércsék tavaszi, angolai szupergyülekezőhelyét igyekszenek minden lehetséges módon megvédeni. Aki teheti, támogassa erőfeszítéseiket!

Ezúton is köszönjük azoknak, akik a Milvus Csoport munkáját segítve részt vettek az idei partiumi és bánsági „szinkronozásokon”: Diana Ardelean, Buslig Johanna, Theodora Chirilă, Ana-Daniela Ciocan, Alexandros Dimcea, Bărbos Bálint, Bărbos Berce, Bărbos Lőrinc, Mircea Brăban, Karina Bronț, Hanna Diaconescu, Larisa Gavagina, Jazbinszky Erik, Eugeniu Lițcan, Marton Attila, Vlăduț Monenci, Silviu Mureșan, Nagy Attila, Tania Oprin, Milca Petrovici, Ștefan Popa, Alexandru Rădac, Ionela Rădac.