Mindennapi Madarak Monitoringja Romániában – 2024-es évi beszámoló

Post published:május 13, 2025
Post category:Hírek
Post comments:0 Hozzászólás

A Mindennapi Madarak Monitoringja (Monitorizarea Păsărilor Comune/Common Bird Monitoring), a Romániában költő fajok általános megfigyelési programja révén immár 19 éve (2006 óta) járulnak hozzá önkéntesek az adatok megszakítások nélküli gyűjtéséhez. Hasonló jellegű programokkal együtt része a Páneurópai Mindennapi Madarak Monitoring Programnak (PECBMS), amelyet az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) fogott össze.

Az előző évhez hasonlóan, 2024-ban mind az önkéntesek száma, mind a lefedett mintavételi egységek száma enyhén növekedett: 64 négyzetet (a 2023-as 55-höz képest) 45 önkéntes (a 2023-as 39-hez képest) figyelt meg (lásd az 1. ábrát).

E négyzetek nagy része különösen értékes, mivel több egymást követő évben (néhányuk már a program kezdete óta, évről évre) fel vannak mérve, és ezek képezik adatsoraink szilárd alapját. Mivel a program fő célja a populációs trendek kiszámítása, csak a legalább három évben lefedett négyzetek adatait vesszük figyelembe.

A trendek kiszámításához használt négyzetek lefedettségi állapotát a 2. ábrán mutatjuk (a számok azt jelzik, hogy az egyes négyzeteket hány évben mérték fel). A régi négyzetek mellett számos új négyzet is bekerült az elemzésbe, olyan önkéntesek révén, akik frissen csatlakoztak vagy kihagyás után újra csatlakoztak a programhoz.

A megfigyelők által szolgáltatott adatokat a szokásos módon elemeztük és a populációs trendek információit eljuttattuk az EBCC-nek.

Az általatok gyűjtött adatok évről évre hozzájárulnak az európai szintű trendek aktualizálásához, és ebben az erőfeszítésben nem vagyunk egyedül, hiszen 40 ország önkéntesével együtt tesszük. Ezzel párhuzamosan itthon is hasonló módon elemeztük az adatokat, hogy naprakész népességi mutatókat kapjunk.

Az összetett mutatók helyzete

Sajnos a 2024-es év adatai alapján végzett számítások nem hoztak jó híreket a mindennapi madárfajainkat illetően. A nyílt élőhelyeken költő fajok országos szinten továbbra is csökkenő trendet mutatnak, a kiindulási érték – 2010-es év – óta számolt változásként értékelve. Az erdei fajok indexe továbbra növekszik a kiindulási évhez viszonyítva, de jelentős csökkenés indult be az elmúlt öt évben. Egy nem várt újdonság az egyéb fajok alá besorolt csoport indexének a folyamatos csökkenése, ami ezúttal már a 2010-es alapérték alá ereszkedett (lásd a 3. ábrán).

Európai szinten a helyzet továbbra is változatlan, a mezőgazdasági művelés alatt álló területektől függő madárfajok esetében. Az európai Mezőgazdasági Madárindex (Farmland Bird Index, FBI) továbbra is csökken. Ez az összes országra vetítve -60%-ot jelent, Közép- és Kelet-Európa szintjén pedig -33% a referenciaévhez képest (mindkét érték az 1982-2022 közötti időszakra számítva, lásd a 4. ábrát).

Ugyanakkor európai szinten az erdei fajok indexe csak kisebb mértékű csökkenést mutat (-8% Európa egészére és -14% Közép- és Kelet-Európára vonatkozóan). További adatokért ajánljuk felkeresni a PECBMS mutatókat összesítő oldalát.

Faji szintű elemzések

Összesen 125 fajra vonatkozóan számoltunk ki trendeket és jelentettünk azokat az EBCC-nek (a 2023-as 143 fajhoz képest). Egyes, előző évben jelentett fajokra nem aktualizáltuk a trendeket, mivel bizonyos élőhelyeket nem sikerült kielégítő mértékben lefedni (például egyes hegyvidéki fajok vagy vízimadarak esetében). Az egyes fajokra számított trendeket az 1. táblázatban tüntettük fel, az előző évhez képest mutatott változásokkal.

1. táblázat. Az EBCC irányába jelentett fajok trendjei (a 2024-as számítások, mellette összehasonlításképpen a 2022- és 2023-ban számolt trendek; : ++ erős növekedés, + mérsékelt növekedés, = stabil, – mérsékelt csökkenés , ? bizonytalan)

Amennyiben a trendeket két csoportba soroljuk, vannak pozitív példáink, mellettük sajnos negatívakkal. Ez utóbbiak közül:

olyan fajok, amelyek eddig a stabil csoortba tartoztak, de átkerültek a csökkenőbe: Carduelis carduelis, Emberiza citrinella;
bizonytalan trendet mutató fajok, amelyek most csökkenő trendet jeleznek: Cuculus canorus, Erithacus rubecula, Streptopelia decaocto, Curruca curruca;

Pozitív esetek:

eddig bizonytalan trendű fajok, ahol a számítások pozitív trendet eredményeztek: Columba oenas, Dryobates minor, Phylloscopus sibilatrix, Turdus viscivorus;
egy bizonytalan faj stabil trend minősítést kapott: Sitta europaea.

Két faj érdemel külön említést, ahol erőteljes csökkenést mutatnak az adatok: Melanocorypha calandra és Ciconia ciconia. A kalandrapacsirta esetében ez valamennyire várható volt, hiszen a Vörös Listában közölt információk és a faj európai helyzete is ezt vetítette előre. A fehér gólya esetében még várnunk kell amíg a tavaly elkezdett és idén folytatódó nemzetközi számlálás megerősíti vagy cáfolja ezt az eredményt.

Összefoglalva, a legtöbb faj esetében a 2024-es trendszámítás még mindig sok bizonytalan eredményt ad (45 faj / 36%), amelyet a pozitív (33 faj / 25,6%) és stabil (25 faj / 20%) trendek követnek. A negatív tendenciát mutató fajok továbbra is kisebbségben maradtak, 23 fajjal (lásd az 5. ábrát; +/++ Növekvő trend, = Stabil trend, – Csökkenő trend, ? Bizonytalan trend).

Azoknak a fajoknak az aránya amelyeknél elegendő bizonyossággal tudunk trendeket számolni 64%-ra emelkedett – ez a fajok közel kétharmadát jelenti.

Egyéb

Idén tavasszal folytattuk az éves monitoring találkozók megszervezését. A 15. találkozóra márciusban, Nagyszebenben került sor. Az esemény házigazdája a Lucian Blaga Egyetem Tudományok Kara volt, és nagy sikert aratott, mintegy 80 személy (köztük a program számos önkéntese) részvételével. A változatos programban más megfigyelési projektekről szóló előadások is szerepeltek, mind a madarakkal, mind más rendszertani csoportokkal kapcsolatban. Beszámoltak több természetvédelmi projektről és a madarak vonulását kutató kezdeményezésekről. Mivel ez egy rendkívül hasznos módja annak, hogy kapcsolatot tartsunk önkénteseinkkel, valamint más biodiverzitási projektekkel vagy programokkal, szándékunkban áll folytatni ezt a sorozatot és 2025 tavaszán (március-április hónapokban) is megszervezzük az Éves Monitoring Találkozót, annál is inkább, hogy a programunk idén 20 éves lesz.

**A Mindennapi Madarak Monitoringja program 2023-as éves jelentését a projekt szakmai koordinációs csoportja készítette: Cristian Domșa, Veres-Szászka Judit (Román Madártani Egyesület), a projekt koordináló partnerei (Milvus Csoport Egyesület) segítségével. A jelentésben szereplő információk a két említett szervezet és a Mindennapi Madarak Monitoringja program önkénteseinek tulajdonát képezik, és a koordinátorok írásos beleegyezése nélkül tilos bármilyen felhasználásuk vagy közzétételük.

Szóljon hozzá Válasz megszakítása

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.