Újabb ősz, egy újabb madárgyűrűzési évad a Chituc turzáson

Post published:november 27, 2024
Post category:Hírek
Post comments:0 Hozzászólás

Miután a tavaly ősszel minden korábbi tábori rekordot megdöntöttünk, a mostani szezont tipikusnak tekinthetjük: 13 319 gyűrűzött madárral zártuk a tizenegyedik évet, ami nagyjából megegyezik a korábbi évek átlagával. A 105 gyűrűzési nap alatt 100 madárfaj egyedét jelöltük meg, köztük számos ritka fajt is.

**1. ábra:** A 2024-ben gyűrűzött madarak száma (piros sávok) a leggyakoribb fajok 2014-2024 közötti éves mediánjához viszonyítva (narancssárga sávok).

Azokban az esetekben, amikor egyes fajokhoz tartozó egyedek száma erős ingadozást mutat különböző évek között, az adatok értelmezésekor ajánlatosabb a mediánt használni az átlag helyett. A mediánt – az átlaggalértékkel ellentétben – nem befolyásolják a számsorozatban szereplő kiugróan nagy vagy kis értékek, így adott esetben reprezentatívabb mérőszámnak számít. A 2014-2023 között jelölt kis légykapók (Ficedula parva) mediánjához képest idén 19%-kal kevesebb egyedet gyűrűztünk meg, illetve csilpcsalpfüzikéből (Phylloscopus collybita) is 21%-kal kevesebbet jelöltünk. Ezzel szemben foltos nádiposzátából (Acrocephalus schoenobaenus) 66%-kal több egyedet fogtunk a faj többéves mediánjánál, és fitiszfüzikéből (Phylloscopus trochilus) is 26%-kal többet gyűrűztünk idén (1. ábra). Kék cinegéből (Cyanistes caeruleus) és barkóscinegéből (Panurus biarmicus) csak egyes években fogunk jelentős számú egyedet, így nem meglepő, hogy kék cinegéből idén csak harmadát jelöltük a többéves mediánnak, míg barkós cinegéből tízszer annyi egyedet fogtunk, mint korábbi években.

Az év során négy általunk gyűrűzött és külföldön visszafogott egyedről kaptunk hírt: egy fitiszfüzikét az oroszországi Murmanszk közelében, egy cserregő nádiposzátát és egy nádi sármányt (Emberiza schoeniclus) Izraelben, míg egy másik nádisármányt az ukrán Tuzlivski Lymany Nemzeti Parkban fogtak vissza. Mi egy 2023. márciusában, Jeruzsálemben gyűrűzött csilpcsalpfüzikét fogtunk vissza a táborban.

Az előző évekhez hasonlóan, idén is jelöltünk meg olyan fajokat is, amelyeket csak ritkán lehet megfigyelni Romániában (2. ábra). Az idei ritka fajok listáját egy berki nádiposzátával (Acrocephalus dumetorum) nyitottuk, amit egy Bonelli füzike (Phylloscopus bonelli), egy himalájai füzike (Phylloscopus humei), két királyfüzike (Phylloscopus proregulus), egy törpesármány (Emberiza rustica) és egy keleti cigánycsuk (Saxicola maurus) követett.

**2. ábra:** (a.) berki nádiposzáta (*Acrocephalus dumetorum*), (b.) törpesármány (*Emberiza rustica*), (c.) himalájai füzike (*Phylooscopus humei*), (d.) Bonelli füzike (*Phylloscopus bonelli*), (e.) keleti cigánycsuk (*Saxicola maurus*) és (f.) királyfüzike (*Phylloscopus proregulus*).

2024-ben több mint 100 önkéntes biztosította a tábor működését, akiknek ezúton is hálás köszönetet szeretnénk mondani. Köszönjük a Duna Delta Bioszféra Rezervátum Igazgatóságának a kiváló együttműködést, és reméljük, hogy a jövőben is partnereink lesznek.

Szóljon hozzá Válasz megszakítása

Partifecske (Riparia riparia)

Folyóvizek, nagyobb tavak mentén láthatjuk Európa legkisebb termetű fecskefaját, a partifecskét. Szinte biztos, hogy nem egymagában fogjuk megpillantani, hiszen rendszerint többedmagával, csapatosan jár. Farka enyhén villás. A repülés módja, stílusa alapján is következtethetünk a fajra: kevesebbet siklik, ritkábban változtatja a magasságot, hiányzik belőle a füsti- vagy a molnárfecske kecsessége, légiessége. A füstifecskének röptében is jól kivehető mélyen villás farka, a molnárfecskének pedig fehér hasoldala és faroktöve szembetűnő. Fecsketársaihoz hasonlóan a partifecske ritkán száll földre, de a légtér magasabb régióiba se igen emelkedik. Hangja száraz “csrip”, riasztóhangja “pritt”-nek hallatszik, éneke halk csicsergés. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, bárhol megtelepszik ahol fészkelésre alkalmas agyagos-homokos, meredek falat talál. Így gyakoriak a partifecske telepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalában is. Dobrudzsában, Hisztria romvárosának környékén a régészek által hátrahagyott kutatóárkok falát használják előszeretettel otthonteremtésre. Helyenként egészen fura lakást is választhatnak, mint például a betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével igyekszenek helyenként megtelepedésre rávenni a partifecskéket. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül a Himalájában jegyeztek fel telepet. A telepesen költ. A telepek nagysága változó, általában 50-100 körül van az elfoglalt üregek száma, de nem ritkák a több száz pár által lakot telepek sem. A leghosszabb erdélyi folyón, a Maroson végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11.000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalnak el: mezei- és házi veréb, gyurgyalag, jégmadár, seregély, stb. Hosszútávú vonuló. Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül a legkésőbben, április derekán érkeznek. A hamarabb érkező hímek rendszerint az előző évi telep egyik régi üregét veszik birtokukba. A többiek új üregek ásásába kezdenek, ebben a szakaszban még a tojók segítsége nélkül. A párválasztás ugyanis szorosan összefügg a fészekhely-választással. Lássuk, hogyan mennek végbe ezen “jegyesség” kezdő lépései: ha a hím a munkálatokkal már kb. 25-30 cm mélyre haladt, a kijárathoz ülve várja az arra repülő fecske-menyecskéket. Amint egyikük a közelbe ér, elrugaszkodik a faltól és az üreg szája előtt kört leírva, csicsergésszerű énekkel csalogatja a tojót. Ez utóbbiak persze nem dőlnek be könnyen, több lyukat is szemrevételeznek az egy nyárra szóló nehéz választás előtt. Amennyiben elkötelezik magukat valamelyik üreg-tulajdonos mellett, segítenek neki az építésben. Az újdonsült asszonyság aztán elszántan fenyegetőzik minden esetleges, pártában maradt csábító ellen, sőt olykor még saját férjeurát is kitessékelné az odúból. Azok a hímek, akik sikertelenül próbáltak párt szerezni, új üreg ásásába kezdenek, természetesen a telep más helyén. Innen adódik, hogy egy telep mindig több lyukkal rendelkezik, mint amennyi költőpár fészkel benne. Amint az ifjú pár az üregépítéssel 60-70 cm mélyre halad, egy 10-15 cm-re kiszélesedő végkamrát építenek a leendő fészeknek. A földet lábaik és csőrük segítségével ássák-kaparják és háttal haladva söprik ki. Ebben segítségükre szolgálnak a lábon található, keményebb tollak, az ún. “tollsarkantyú” is. A munkálatok vége fele közeledve a tojó egyre aktívabbá válik, a hím többnyire csak kísérgeti. A szakadatlan nyomonkövetés a tojásrakás előtt 3-5 nappal fokozódik, ebben az időszakban kerül sor a párzásra. A párzást a földön, ágakon vagy esetleg villanydróton ejtik meg. A hím nem távolodik egy méternél messzebbre a tojótól, oka is van rá, hiszen mindig akad egy-egy potyázó vetélytárs a közelben. Ilyenkor már a párok együtt éjszakáznak az új üregben. A 4-6 fehér tojáson többnyire a tojó ül, de a hím is jókora részt vállal a költésből. A tojó hasán kihullanak a tollak, a bőr ráncosodik, vérellátása bővül, ún. kotlófolt alakul ki, valóságos fűtőtestként szolgálva. Az eleinte csupasz, csak néhány pihével borított csöppségek két hét múlva bújnak ki a tojásból. Az apróságok csukott szemmel jönnek világra, élénksárga szegélyű csőrükkel eleséget követelve rögtön tátogatni kezdenek. Az élelmet mindkét szülő hordja: a legyekből, szúnyogokból, levéltetvekből, kérészekből, stb. álló ínyencfalatokat a levegőben fogdossák össze. Táplálékkeresés közben nem távolodnak 1-2 km-nél messzebb a teleptől. Nem is tehetik, hiszen a rohamosan cseperedő fiókák csőrébe állandóan kell tömni a táplálékot. Általában óránként 4-5-ször etetnek. Az új nemzedék 22 nap múlva hagyja el az üreget, de kirepülés után kb. 1 hétig még szüleik etetik őket. A fiókákat az öregek hangjukról ismerik fel. Az önállóvá vált fiatalok ezután elhagyják a telep környékét, a szülők egy része pedig nekikezdhet a második fészekalj lerakásához. Előfordul, hogy a tojó már a fiókanevelés időszakában otthagyja a családot és egy új hímmel összeállva kezd neki a második fészekalj felneveléséhez. Ragadozó madár (kabasólyom, karvaly, héja) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid “pritt” hanggal riasztva. A veszély a föld felől is jöhet, menyét, vándorpatkány, kutya, hermelin vagy róka alakjában. Vonulás előtt a partifecskék nagy csapatokba gyülekezve, nádasokban éjszakáznak. Egy költőterület madarai rendszerint a vonulás során is együtt maradnak. Napközben repülnek dél fele, éjszaka pihennek (a rovarevő énekesek jórésze a fecskéktől eltérően éjszaka vonul és nappal pihen-táplálkozik). Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg. Veszélyeztető tényezők, ökológiai szerep A folyószabályozások, az egyre erősödő emberi zavarások több helyen veszélyeztetik a parti fecskék telepeit. Védjük, óvjuk tehát e madarak élőhelyeit, telepeit, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük! Az európai költőállomány az afrikai Szahel-övezetben illetve attól délre tölti a telet. A régió csapadékviszonyai döntően befolyásolják az áttelelő fecskék túlélési arányát: egy száraz időszak után csak kis hányaduk tér vissza szülőföldjére. Az elhalálozási arány normális feltételek között is magas, 50-70 % között mozog, valamivel magasabb a fiatalok körében. Gyűrűzött madarak közül a legidősebb 9 éves kort ért meg.